2016. november 21., hétfő

Indul a karácsonyi szezon, avagy a téli leves, amit egy bloggertalálkozó ihletett

Aki elég régóta olvasgatja a blogot, az már valószínűleg észrevette (aki meg új nálam, az most jól megtudja), hogy nem vagyok az a típus, aki már szeptemberben azt számolgatja, hány nap van még Karácsonyig. Azt gondolom, hogy legyen meg mindennek az ideje, az ősz legyen ősz, ennélfogva az október, de még akár a november is szóljon a sárga levelekről, az őszi színekről, fényekről, majd decemberben jöhet a Mikulás, meg a Karácsony. Persze vannak olyan évek, amikor már novemberben belopódzik az életembe a karácsonyi felkészülés, nem várok vele decemberig - a hagyományaim kialakításánál is szeretek a saját érzéseim után menni, nem szigorúan dátumokat követni, még akkor sem, ha azokat a dátumokat én tűztem ki magamnak. 

Nos, hát akkor induljon a tél :) (Fotó: pixabay.com)

Most úgy látszik, valami ilyesmi történik épp - az "utolsó csepp" abban a 
bizonyos pohárban a Happy Family bloggertalálkozója, és a közös karácsonyi kreatívkodás volt, ahol elkészült az idei asztaldíszünk, amit azért szeretek, mert nagyon tükrözi az aktuális érzéseimet. 

Balla Eszter színművésznő, az este háziasszonya, és Kalcsó Adrienn, a Happy Family ügyvezetője (Fotó. Happy Family)
De kezdjük az elején. A Happy Family rendezvények szervezésével és lebonyolításával indult, de ma már inkább kommunikációs feladatokat lát el, a családok számára szeretne hiteles információkat nyújtani, a jövő egyik fontos terve számukra pedig az, hogy létrehozzák az ország legjobb családos blogmagazinját. Ebben találtak partnerekre azokban a bloggerekben, akik a nőket, családanyákat, és a családok egészét érdeklő témákat dolgoznak fel. Az őszi bloggertalálkozójuk immár a második olyan délután volt, amelyen szuper hangulatot és érdekes információkat garantáltak a bloggerek számára. 

A Villa Bagatelle finomságaival vártak bennünket (Fotó. Happy Family)
A találkozó fővendége a Danubius Bubbles Club volt, akik a Sárkánykalandok című könyvsorozat második részét, illetve a könyvek szerzőjét, Felhőhegyi Balázst mutatták be a találkozón. A Sárkánykalandok történetei a Danubius Hotels egy-egy szállodájában játszódnak - az érintett szállodákban pedig akár találkozni is lehet a főszereplő sárkányokkal. Balázs egy kis írásórát is tartott nekünk, érdekes kreatív agy- és lélektorna volt, szerettem (azóta is gyakran elevenítgetem fel magamban. 

Persze a blogos témáknak sem voltunk híján: Bedi Viktor az 123rf.com ügyvezető igazgatójaként a blogok vizuális oldaláról, és a legális képhasználatról tartott nagyon informatív és humoros előadást, sokat lehetett tanulni tőle. De voltak "csajos" programok is a találkozón: A LUSH-tól és az Adrienne Feller-től például illatos finomságokat, Gaál Tekla sminkestől (www.teklasminkel.hu) pedig sminktippeket kaptunk (ezúton is köszönöm a szem alatti karikákra eltüntetésére vonatkozó jótanácsot, azóta is alkalmazom :) ). 

Készülnek a kreatív asztaldíszek, az álló alakok között, a távolban engem is fel lehet fedezni :) (Fotó. Happy Family)
És itt jött a pont, ahol nálam elindult az ünnepi készülődés időszaka: a karácsonyi kreatívkodás.Először még kicsit idegenkedtem a gondolattól, hogy november alig közepén karácsonyi díszt gyártsak, de aztán átengedtem magam a kreatív flow-nak. Ott állt az asztalon a virágcserép, benne a tűzőhabbal és a mohával, amire nekem kellett feltűzködni a rengeteg dobozból, tálkából kiválasztott díszeket. Nem akartam semmilyen koncepciót gyártani hozzá, csakis érzésből dolgoztam, az után nyúltam, ami vonzotta a szemem, a kezem. Így lett némileg északi hangulatú az asztaldíszem: amikor a nagy rénszarvast megláttam, tudtam, hogy nekem ilyen márpedig kell rá. Aztán megtetszett a fényes gömbök színe, felülete, és innen már nem volt megállás: jöttek a kis rénszarvasok, macik, és még néhány fényes gömb. Próbálkoztam a természetes díszekkel, termésekkel is, de azon az estén valahogy nem jöttünk össze (lehet, hogy a követező ilyen alkalommal már csupa-természet asztaldíszt készítenék, mert akkor meg az lennék én, ez a szép az egészben). 

Ugye, hogy tiszta skandináv? (Fotó. Judit)
Miután kész lett, és kicsit eltávolodtam tőle, akkor jött az AHA-élmény: csupa északi színnel és szimbólummal dolgoztam, nem véletlenül. A találkozót megelőző napokban ugyanis eléggé vágytam a skandináv vidékekre, és most kivételesen nem is kimondottan a zene miatt (na jó, azért az sem lenne kutya, hogy arrafelé elég sokszor mehetnék Sabaton és Sonata Arctica koncertre, lássuk be). Mostanában, amikor nem voltam túlzottan elégedett a világ folyásával, félig viccesen elhagyta néhányszor a számat az "emigrálok Izlandra!" mondat, úgy tűnik, a tudatalattim szépen visszatükrözte a dolgot. A rénszarvast, ugye, nem kell magyarázni, a színes gömbök, meg a fényeik viszont így utólag kifejezetten az Északi Fény színvilágára hajaznak, amit szintén nagyon szeretnék egyszer élőben látni. Szóval a lelkem skandináv oldala csapódott le asztaldísz formájában.


Íme az Északi Fény. Nekem ez jutott eszembe :) (Fotó: pixabay.com)

Ezt egyébként coachként is nagyon ajánlom mindenki számára: kezdjetek el bármilyen kreatív tevékenységet, színezzetek, kössetek, horgoljatok, rajzoljatok, fessetek, agyagozzatok, vagy csináljatok bármi mást (és ne foglalkozzatok azzal, hogy hányast adott annak idején a rajztanár, én például kábé nulla kézügyességűnek tartom magam, a rajz és a technika óráktól konkrétan menekültem, ha lehetett, de itt most teljesen lényegtelen, hogy bír-e művészi értékkel az alkotás, vagy csak jólesett csinálni - hangsúly az utóbbin). Merüljetek el a flowban, válasszatok olyan színt, formát, anyagot, amire azt mondjátok: "igen most ez vagyok én". Aztán utólag vegyétek szemügyre, mi készült - nagyon érdekes dolgokra lehet ilyenkor rájönni, ez ugyanis remek önismereti játék is ám!

Persze a találkozó személyes oldala sem volt elhanyagolható: Mónikát, a Rúzs és Más oldal szerzőjét, aki ezúttal a Danubius Hotels képviseletében vett részt a rendezvényen, már régóta ismerem, most pedig megismerkedtem az Óvó néni és az Apu-kalipszis blogok szerzőivel is. De több általam rendszeresen olvasott blog szerzőjét (Pán Péter, Stop!, MomWithFive) is felismertem távolról, látásból, remélem, legközelebb beszélgetésre is jut idő.


Nemcsak nekem jöttek be a rénszarvasok (Fotó. Happy Family)
És most akkor jöjjön az a bizonyos, bloggertalálkozós ihletésű leves. Szóval az alkotás öröméből kikeveredvén éreztem, hogy akkor itt és most nekem ezennel elindult a tél, és ideje valami lélekmelegítő étket kreálni a konyhában is. Ezzel pedig megfogalmazódott bennem a sütőtökleves ötlete, ami még egy megerősítést kapott akkor, amikor a tejhelyettesito.hu jóvoltából növényi tejitalokat és tejszíneket kóstolhattunk. Nem vagyok vega, ezért általában sima tejszínnel dolgozom, de vannak olyan korszakaim, amikor valahogy kevésbé kívánom az állati eredetű dolgokat. (Semmilyen izmusnak és irányzatnak nem vagyok híve, egyszerűen szeretek egyre inkább odafigyelni a testem jelzéseire, és van, amikor azt mondja, hogy most inkább növényit szeretne.) Így aztán ezt a sütőtöklevest a The Bridge zabtejszínjével készítettem, teljes megelégedésre.

Forró is, finom is, téli is (Fotó. Judit)
Mint tudjátok, a konyhában az abszolút egyszerűen és gyorsan megvalósítható, ámde egészséges dolgok híve vagyok, ez alól a sütőtöklevesem sem kivétel, kábé a legegyszerűbb recept alapján dolgozom. Fogom a sütőtököt (teljes család esetén mehet egy egész, egy-két személyre egy fél), levágom a héját, kiszedem a magjait, felkockázom, és annyi vízzel, amennyi ellepi, felteszem főzni. Közben megfűszerezem, ez a titka az egésznek. Általában kerül bele egy fél bio zöldségleveskocka, némi curry (esetleg a néminél valamivel több curry, tekintve, hogy nálam az indiai ízvilág mindent visz), egy kis bors, még kevesebb só, esetleg még egy-két zöldfűszer is, például bazsalikom, vagy oregano, de bátran lehet kreatívkodni mindenféle olyan fűszerrel, amit szeretsz. Amikor a tök puhára főtt, botmixerrel pépesítem, beleöntök egy doboz tejszínt vagy növényi tejszínt, és azzal is összefőzöm egy picit. 

Ennyi a mutatvány, lehet tálalni. Vegaságtól vagy húsevő mivolttól függően kerülhet a tetejére pirított tökmag, vegyes magok, sonkacsík, sajt, bacon, sőt, én még egy kis chiliporral is szoktam turbózni. És persze tökmagolajjal, az nagy szerelem, amióta tavaly az Őrségben sikerült nagyon finomra szert tenni. Az a jó benne, hogy mindenféle táplálkozási irányzathoz, preferenciához, esetleg érzékenységhez hozzá lehet igazítani, szerintem mindenképp szeretni fogod, ha egyébként kedveled a sütőtököt.

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is. A Zöldsaláta Facebook-közössége is vár, sőt a Bloglovinon is megtalálod a Zöldsalit. 

0 megjegyzés :

 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...