2016. augusztus 27., szombat

HetiWellness #11: nyári különkiadás

Rég volt ilyen pörgős a nyár, mint az idei, úgyhogy ha iskolás lennék, sok oldalt megtöltene a "nyári élményeim" fogalmazás. Ez most egy zanzásított, testi-lelki-szellemi wellnessre kihegyezett változat, összefoglalóként. Íme a vázlatos felsorolás.

A nyár kajája: a hummusz. Nagyon durván rácuppantam, és mivel répaszeletekkel mártogatom, kábé annyi répát fogyasztok naponta, mint egy átlagos nyúl. De még mindig nem unom. :)

Totál addiktív (Fotó. pixabay.com)
A nyár sportja: a futás. Évek óta nem voltam futni, most viszont megint rákaptam. Egy óra stressztelenítő mozgás, jó zene, mi kell még?

A nyár legnagyobb élménye: nekem egyértelműen a Ligur-tengerpart, és persze Cinque Terre. Erről írtam egy külön bejegyzést is, de még mindig dolgozik a dolog a lelkemben. Muszáj visszamenni.


 A nyár felismerése: hogy egyre több természetközelségre van szükségem. Én alapvetően ízig-vérig városi ember vagyok, szóval alapvetően nem zavar a beton - egy darabig, akkor viszont nagyon kell valami zöld és természetes. Mostanában egyre gyakrabban jön el az a pillanat, amikor úgy érzem: ZÖLDET!, és elindulok natúra iránt. Persze eddig is szerettem a szabadban lenni, de úgy tűnik, hogy ez egyre fokozódik.

A nyár zenei csúcsa: nem tudok választani. Az Iron Maiden hozta a tőlük megszokott zsenialitást. A Sonata Arctica eljátszotta a nagy kedvenceimet, az Epicának a zuhogó esőben különleges hangulata volt, pedig nem vagyok egy nagy Epica-fan. A Within Temptationt nagyon vártam, kár, hogy a kialakuló szélvihar miatt olyan rövidre kellett fogni, remélem, legközelebb végre egy teljes koncert lesz. De mondhatnám a két Tankcsapdát is (a Maiden előtt és a Within Temptation után), vagy a "rare treasure" díjra erősen pályázó Magnus Rosén világzenei koncertet a nagykállói templomban. Mind zseniség volt a maga nemében.



 A nyár itala: rozéfröccs viszonylag ritkán, zöld tea gyakrabban, hideg ásványvíz rendszeresen. 

A nyár felfedezése: Tisza-tavi Ökocentrum. Ez is visszatérésgyanús, kicsit a tavalyi Pó-deltai hajókirándulásra emlékeztetett. Azt hiszem, a Tisza-tavat még körbe kell járni egy kicsit.

A nyár felfedezése 2 (ez mai élmény, de még nyár van): Velence Korzó. Nagyipari jellegű áltengerpart, de valahogy mégis tetszik. Ráadásul nincs messze, és sajnos a Budapest környéki strandoktól és tavaktól egyelőre nem vagyok elájulva (ha valaki tud jót, mondjon, minden ötletre vevő vagyok). Szóval egy gyors, hétvégi csobbanásra épp megfelelő.

 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...