2015. június 26., péntek

Nyári ebéd: avokádó és kukorica

Az a helyzet, hogy családilag rákattantunk az avokádóra. Nem is tudom, hogy kezdődött, mert én elég sokáig tartózkodtam tőle. Még egyetemistaként elkövettem ugyanis azt a hibát, hogy csak úgy önmagában, nyersen megkóstoltam, és hát, izé, nem voltam tőle elragadtatva. Így aztán sok évig hűvös volt a viszonyunk, míg pár hónapja mégis vettem egyet, és most már arra is rájöttem, hogy az avokádóban az a jó, hogy mindig olyan ízű, amilyen a környezete. Ezért lehet belőle fantasztikusan üde ízű mártogatóst és szendvicskrémet csinálni (majd hozom ennek a receptjét is, de most a salátáról akarok áradozni), de akár édesen is elkészíteni. Ez utóbbiig egyelőre nem merészkedtem, de már befészkelte magát az agyamba az avokádós csokikrém gondolata. Ha megléptem, majd elmesélem, milyen volt.

Image courtesy of anat_tikker/ FreeDigitalPhotos.net

Az avokádó egyébként valóságos szuperétel, tele egészséges zsírsavakkal, antioxidánsokkal, gazdag E-vitaminban, káliumban rostokban, vagyis jót tesz a bőrnek, az idegrendszernek, és még a fogyásban is segít, annak ellenére, hogy a zsírtartalma nem gyenge. Ha pedig további zöldségfélékkel párosítod, hatványozódik a jó hatás.

Az eredeti receptet itt találtam. A hölgy receptjeire egyébként is érdemes figyelni, az egyetlen, ami nekem szemet szúrt, hogy már rögtön a saláta elején agitál egy kicsit a húsevés ellen. Nyilván van igazságtartalma ennek is, de szerintem senki ne félelemből legyen vega, hanem azért, mert neki ez jött be.
De vissza a salátához. Nem egy rettenetesen bonyolult dolog, kell hozzá egy kukoricakonzerv, egy vörösbab-konzerv. egy-két avokádó ízlés szerint, egy lilahagyma, és egy-két paradicsom. Az eredeti receptben sok-sok koktélparadicsom szerepel, de én azt nem nagyon szeretem, úgyhogy inkább egy rendes paradicsomot vágtam kockákra. Kellett volna még hozzá némi korianderzöld is, ezt nagyvonalúan kihagytam, szintén ízlésbeli okokból. A hagymát kis kockákra vágtam, az avokádót felkockáztam, és egy kicsit összetörtem, a többit pedig egyszerűen beleöntöttem a tálba, és jól összekevertem.

Az öntet egy citrom leve, egy-két evőkanál olívaolaj, némi só, bors és zöldfűszer - ehhez az Aldis őrlőfejes zöldfűszer-keveréket használtam, amelyikben még levendula is van, fantasztikus. Az egészet össze kell keverni, és ráönteni a salátára, majd egy kicsit pihentetni az összekutyult cuccot. Ma ezt ebédelte, jelentem, már harmadszor szedek belőle. Nem nehezít el, üde, friss az íze, igazi nyári ebéd. Lehet hozzá enni egy pirítóst, vagy tortilla chipset is, én egyelőre csak magában eszegetem.

0 megjegyzés :

 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...