Táplálkozás és egészség

Egyél jót, egyél jól, légy egészséges!

Lélek és coaching

Lelki wellness a life coach szemszögéből

Mozgás es wellness

Sport, fitnesz, edzés, pihenes es lazítás

Zöld es bio

Zöld háztartás, városi bioságok

Szépség es stílus

Öltözködés, színek, stílusok, kencék, sminkek, illatok

2015. június 29., hétfő

Könyvajánló: Krém. Egyszerű

A Könyvhéttel nekem az a legnagyobb bajom, hogy nagyon vissza kell fognom magam, mert könyvmánia ide vagy oda, mégsem dorbézolhatom el az egész havi költőpénzem egyetlen délután... Az idén is erősen összeszorított fogakkal bóklásztam a standok között, de ennek a szakácskönyvnek nem tudtam ellenállni, már csak azért sem, mert kedves beszélgetés is járt mellé, régi, szeretett ismerősökkel.

Azt hiszem, nem közlök döbbenetes újdonságot, ha azt mondom, hogy erőst vonzódom a konyhai egyszerűsítésekhez, nem én vagyok az, aki fél napig pácol, kever-kavar, hogy aztán a kiscsalád negyedóra alatt eltüntesse a produktumot. A szendvicskrémek, mártogatósok, grillezett cuccok viszont hálás dolgok, hamar kész vannak, finomak, és még egészségesek is. Ráadásul abban is segítenek, hogy oda is becsempésszek egy kis zöldséget, ahol eddig leginkább sajt, sonka, szalámi szerepelt az étlapon.


Sztanó Orsolya Krém. Egyszerű című könyvének "főszereplői" tényleg krém-egyszerűek, pár perc alatt össze lehet dobni valamennyit, az ízükben pedig nem találok hibát. Mert mostanában tesztelem szépen sorban a recepteket a kapros túrókrémtől a kecskesajtos avokádóig (ne tessék, már megiint :) ) és a thai sárgarépakrémig. Ma ez utóbbi volt az ebéd pirítósra kenve, szuperlatívuszokban tudnék róla nyilatkozni. Édes, fűszeres, pikáns, azonnal feliratkozott a kedvencek listájára. A kispadon melegítenek a bruschetta-receptek, a melegszendvicsek, a falatkák és az édes krémek, de a grillpácok is izgatják a fantáziámat. Ha ezek is annyira jók, mint az eddig kipróbáltak, akkor egy darabig nem lesz gondunk vele, hogy mi is kerüljön gyorsan az asztalra egy-egy sűrűbb nap estéjén.

És hát az sem mellékes, milyen szép kivitelű maga a könyv - Erdőháti Áron fotói igazán étvágygerjesztővé teszik a krémeket, de az apró részletekre, az elrejtett idézetekre, a finomságokra is érdemes figyelni. Mivel a  bevásárlóközpontokban és a nagy könyvesboltokban nem árusítják, itt tudjátok megrendelni.

2015. június 28., vasárnap

HetiWellness #07

Jó régen volt már HetiWellness, úgyhogy most jöjjön egy vadiúj adag.
  • Avokádó. Mondom, hogy rácuppantam, úgyhogy jönnek még avokádós posztok :)
  • Mindenféle salátaságok. A legújabb ez a kukoricás-babos-avokádós recept, de a jól bevált görög és a tzatziki is megy.
  • Gomba: az üveges, szeletelt csiperkét egyszerűen megpirítom egy pici olajon, sóval, borssal, zöldfűszerrel. Spárgaszezonban tettem mellé egy adag spárgát is, amikor pedig olyanom van, fetakockákat keverek hozzá.
  • Sárgadinnye: nem tudom, mi van velem, eddig egyáltalán nem bírtam, most pedig sonkával, sőt, még ropogósra sütött baconnel is nagyon megkedveltem.
  • Uborkás limonádé. Királyság.
  • Séták, amikor már tele a fejem mindennel. Nagyon jól ki tudja szellőztetni.
  • Selejtezés. Egy ilyen kinőtt lakásban nagyjából lehetetlen vállalkozás, mégis jó érzés újra meg újra nekirugaszkodni.
  • Tengerillatú kölnik, most éppen az Adidas Pure Lightness van műsoron. De a The Body Shop barackos testpermete is nagyonnagyon :)
Nektek mi a heti wellness-feeling?

2015. június 26., péntek

Nyári ebéd: avokádó és kukorica

Az a helyzet, hogy családilag rákattantunk az avokádóra. Nem is tudom, hogy kezdődött, mert én elég sokáig tartózkodtam tőle. Még egyetemistaként elkövettem ugyanis azt a hibát, hogy csak úgy önmagában, nyersen megkóstoltam, és hát, izé, nem voltam tőle elragadtatva. Így aztán sok évig hűvös volt a viszonyunk, míg pár hónapja mégis vettem egyet, és most már arra is rájöttem, hogy az avokádóban az a jó, hogy mindig olyan ízű, amilyen a környezete. Ezért lehet belőle fantasztikusan üde ízű mártogatóst és szendvicskrémet csinálni (majd hozom ennek a receptjét is, de most a salátáról akarok áradozni), de akár édesen is elkészíteni. Ez utóbbiig egyelőre nem merészkedtem, de már befészkelte magát az agyamba az avokádós csokikrém gondolata. Ha megléptem, majd elmesélem, milyen volt.

Image courtesy of anat_tikker/ FreeDigitalPhotos.net

Az avokádó egyébként valóságos szuperétel, tele egészséges zsírsavakkal, antioxidánsokkal, gazdag E-vitaminban, káliumban rostokban, vagyis jót tesz a bőrnek, az idegrendszernek, és még a fogyásban is segít, annak ellenére, hogy a zsírtartalma nem gyenge. Ha pedig további zöldségfélékkel párosítod, hatványozódik a jó hatás.

Az eredeti receptet itt találtam. A hölgy receptjeire egyébként is érdemes figyelni, az egyetlen, ami nekem szemet szúrt, hogy már rögtön a saláta elején agitál egy kicsit a húsevés ellen. Nyilván van igazságtartalma ennek is, de szerintem senki ne félelemből legyen vega, hanem azért, mert neki ez jött be.
De vissza a salátához. Nem egy rettenetesen bonyolult dolog, kell hozzá egy kukoricakonzerv, egy vörösbab-konzerv. egy-két avokádó ízlés szerint, egy lilahagyma, és egy-két paradicsom. Az eredeti receptben sok-sok koktélparadicsom szerepel, de én azt nem nagyon szeretem, úgyhogy inkább egy rendes paradicsomot vágtam kockákra. Kellett volna még hozzá némi korianderzöld is, ezt nagyvonalúan kihagytam, szintén ízlésbeli okokból. A hagymát kis kockákra vágtam, az avokádót felkockáztam, és egy kicsit összetörtem, a többit pedig egyszerűen beleöntöttem a tálba, és jól összekevertem.

Az öntet egy citrom leve, egy-két evőkanál olívaolaj, némi só, bors és zöldfűszer - ehhez az Aldis őrlőfejes zöldfűszer-keveréket használtam, amelyikben még levendula is van, fantasztikus. Az egészet össze kell keverni, és ráönteni a salátára, majd egy kicsit pihentetni az összekutyult cuccot. Ma ezt ebédelte, jelentem, már harmadszor szedek belőle. Nem nehezít el, üde, friss az íze, igazi nyári ebéd. Lehet hozzá enni egy pirítóst, vagy tortilla chipset is, én egyelőre csak magában eszegetem.

2015. június 14., vasárnap

A legjobb nyári outfitek a Pinterestről

A Pinterest kiválóan alkalmas arra, hogy az ember az agyrohasztó melegben órákig bámulja nyálcsorgatva a legszebb tengerpartokat inspirálódjon egy keveset. Én ma konkrétan ezt tettem, épp erre az agyrohasztó időjárásra kerestem használható outfiteket. Most megint önkényeskedtem, és erősen szubjektív szempontok alapján válogattam, vagyis figyelembe vettem, hogy ilyenkor különösen vonzódom a hosszú, lebegős szoknyákhoz és nadrágokhoz, a nem fenékkilógatós rövidnadrágokhoz, a lábujjközi papucsokhoz és éktalpú szandálokhoz, viszont fél perc után rúgnám le a zárt, tűsarkút, meg sem várva, hogy véresre törje a beledagadt lábamat. Mutatom, mi mindent vadásztam:


Ez a vékony, keleti mintás szoknya nagyon menő a sima trikóval. Mivel utóbbi nem egy szál spagettipántból áll, még melltartót is lehet alá venni, ami bizonyos mellméret és tartás felett/alatt nem hátrány. A racerback megoldásra azért tessék vigyázni, szuper melltartók vannak hozzá, a két oldalt kilógó melltartópánt viszont igen gáz.


A szellős selyemblúz és a statement nyaklánc szuperül feldobja a rojtos farmershortot. Éktalpú szandit képzelnék el hozzá.


Na, így lehet jó a short akár munkába is. Persze laza dress code és valamivel hosszabb rövidgatya mellett. Mindenesetre kifejezetten elegáns lesz az összhatás ettől a sárga blézertől. Ugyane sárga blézer miatt inkább légkondis helyre ajánlott a szerelés.


Még egy elegáns rövidnadrágos történet, szellős blúzzal, természetes színekkel, lapos talpú vászoncipővel.


Hosszú pamutruha tornacipővel. abszolút nekem tervezték.


Mint ahogy ezt a szellős sárga ruhát is, ha valaki tudja, hol lehet ilyet kapni (nem aranyárban), feltétlenül szóljon. A böszme aranyláncra ellenben nem vágyom.


A farmert és a papucsot két számmal elegánsabbá teszi a fehér póló és a blézer, illetve a táska. Összességében nagyon kúl.


Lebbenős, keleties nadrág lapos talpú szandállal, ide vele azonnal. A crop top helyett én valami picit hosszabbal venném fel, de így is szuper.


Ennyit számít egy jó cipő egy tökegyszerű ruha mellett.

2015. június 5., péntek

Heti Coach: Előtted a küzdés – de oda kell-e állni minden rajtvonalhoz?

"Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? - Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat."
(Arany János)


Ez az idézet jött velem szembe az egyik kedves coach kollégám Facebook-oldalán. Persze ismertem már régről, egy időben a ballagási meghívók sztárja is volt ez a négy sor. Épp ezért gondolkodtatott el, hogy látom most, már nem egészen érettségiző korban ezt az egészet.

Az, hogy minden második ballagási meghívóra ezt az idézetet teszik fel, szerintem teljesen természetes. Csúnya is lenne, ha 18 évesen az ember nem azzal a lendülettel indulna neki az életnek, hogy egyszerre lesz Nobel-díjas, olimpiai bajnok, rocksztár, filmsztár, és az Egyesült Államok elnöke. Meg persze azzal, hogy „mindent megteszek, hogy én legyek az első, hisz a fődíj egy csíkos napernyő” (erre a számra emlékeztek még?). Kell ez a lendület, mint ahogy az is kell, hogy egy idő után világossá váljon: nem baj, ha kicsit belátóbban bánunk az energiánkkal.

Image courtesy of stockimages/ FreeDigitalPhotos.net

A körülöttem élők jól tudják (néhányan csodálkoznak is rajta), hogy amennyire szeretem a hobbisportot, annyira nem kedvelem az élsportot. Mert ott már rég nem az számít, hogy ki mennyire „akar”. A másodikban is pont annyi az akarat, mint az aranyérmesben, és ugyanannyi edzésmunka is van mögötte, csak épp egy tizedmásodperccel rosszabb formában volt aznap, abban az órában. És máris „csalódást okozott” – te jó ég, kinek? A nézőnek, aki nagy hangon szidja, miközben legfeljebb fedettpályás söröskorsó-emelgetésben tudna elindulni? Még rosszabb, ha az illető legutóbb aranyérmes volt, hiszen akkor elvárás van, a kedvencünk „elvesztette az aranyérmét”, és mindenki azon fog csámcsogni, hogy már nem a régi. Miközben ugye, csak annyiról van szó, hogy egy tizedmásodperccel lemaradt.

Image courtesy of marin/ FreeDigitalPhotos.net
 
A mindennapi életben egy idő után a legtöbben szerencsére kinőjük ezt az állandó versengésmániát. Aki nem, abból lesz a munkamániás, grafikonok rabságában élő menedzser, meg a folyton ellenségképet gyártó politikus. De azért a nagy többség szerencsére megtanulja beosztani az energiáját. Persze van olyan helyzet, nagyon is sok, amikor akarni kell, meg győzni kell, meg nem feladni, sőt, ha úgy adódik, akár megenni az ellenfelet reggelire. De olyan is akad, ahol már rég nem érdekes, ki az első, ki az „erős”, aki „megállja”: Ha visszautalhatok egy kicsit a sportra: a hosszútávfutók pontosan tudják, hogy aki az első perctől az utolsóig teljes erejéből próbálkozik, az nem fogja végig bírni a távot. Vannak olyan szakaszok, ahol nem kell a teljes erőbedobás, hogy maradjon szufla a célegyenesre is. Aki meg tényleg tud élni, az azt is tudja, melyik az a verseny, ahol jobb inkább el sem indulni, és okosabb enni egy fagyit az árnyékban, miközben a többiek magukat és egymást gyűrik a tűző napon.

 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...