2014. január 23., csütörtök

Simplicity: Vegetable Stir Fry, avagy a műkínai

Az úgy kezdődött, hogy beiratkoztam a Stanford egy online kurzusára. Egész pontosan a Coursera.org-on keresztül követem a  gyermektáplálkozási kurzusukat, plusz a szintén amerikai Vanderbilt egyetem egyik táplálkozástani tanfolyamát (mi mást is hallgatnék ugye, ha nem valami egészséges életmóddal kapcsolatos dolgot). (Az ötletért köszönet Skita Erikának, aki nemrég mesélt nekem a Coursera kurzusokról!)

Image courtesy of amenic181/ FreeDigitalPhotos.net
A Stanford kurzusán egészen konkrét recepteket is ad az előadó, így került elő az az étel, amit ő elegánsan Vegetable Stir Fry-nak nevezett. Nekem pedig rögtön beugrott, hogy ez a kaja nálam elég sokszor előfordult az utóbbi időben, csak kevésbé elegánsan a "műkínai" néven futott, mert akkor csináltam, amikor hasonló ízvilágút, mégis valami egészségesebbet szerettem volna enni, mint a sarki kínai büfé tojásos rizzsel tálalt húsos cuccai.

Szóval a műkínai, amelynek elkészítése tényleg nem egy nagy konyhai fegyvertény. Először is felmelegítek egy serpenyőben egy kevés olajat - az amerikai receptben vajat használtak. Amikor meleg, beleszórok egy kevés felaprított hagymát, ha olyan kedvem van, akkor egy gerezd szétnyomott fokhagymát is. Ha ezek megpárolódtak, mehet rá a zöldség. Nálam eddig általában répával, káposztával, és vegyes, mélyhűtött zöldséggel készült (a legtöbbször mexikói keverékkel, amelyben répa, borsó és kukorica van), de az amerikaiaktól eltanultam, hogy karfiolt is tegyek bele. Finom lett, úgyhogy kísérletezős jövő előtt állok zöldpaprikával, brokkolival, cukkinivel és minden egyébbel, ami a kezem ügyébe kerül. Teszek rá egy kis vizet, hogy legyen miben párolódnia, egy kis szójaszószt, hogy kínai íze legyen, és némi fűszerfélét. A legtöbbször borssal, citromlével és kevés mézzel ízesítem, így édes-savanyú jellege lesz az ügynek (só nem kell rá, a szójaszósz éppen elég sós önmagában is), vagy tejszínnel és curryporral indiai irányba viszem el. Az amerikai videóban szilvaszósszal adnak kínai jelleget a zöldségeknek a szójaszósz mellett, ezt még nem próbáltam, de ami késik, nem múlik (ha valaki használta már, feltétlenül mesélje el, milyen lett). Amikor a zöldségek megpárolódtak, de még egy kicsit ropogósak, kész is a kaja. Rizzsel tálalandó, a barna kevésbé autentikus, viszont egészségesebb, a fehér kicsit "kínaibb". Ha nem szereted a rizst, kínai tésztával is finom.

0 megjegyzés :

 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...