Táplálkozás és egészség

Egyél jót, egyél jól, légy egészséges!

Lélek és coaching

Lelki wellness a life coach szemszögéből

Mozgás es wellness

Sport, fitnesz, edzés, pihenes es lazítás

Zöld es bio

Zöld háztartás, városi bioságok

Szépség es stílus

Öltözködés, színek, stílusok, kencék, sminkek, illatok

2012. augusztus 31., péntek

Finom & egészséges (#7): a görögdinnye

Vészesen közeleg Lőrinc napja (szeptember 5.), amely a néphit szerint a dinnyeszezon végét is jelenti. Addig viszont érdemes még nagyokat falatozni ebből a finom és egészséges gyümölcsből.


Hatalmas víztartalma (90-95 százaléka víz) pótolja a nyári melegben izzadással elvesztett vizet és ásványi sókat, és méregteleníti a szervezetet, gyakorlatilag átmossa a vesét (csak ne késő este lakj be belőle, mert akkor egész éjszaka szaladgálhatsz a hálószoba és a mellékes között :) ). Jelentős az ásványianyag-tartalma is, bővelkedik kalciumban, magnéziumban, káliumban, vasban, cinkben, foszforban, szelénben. A vitaminok közül A-. C- és többféle B-vitamint találunk benne.

A paradicsom likopin-tartalmának daganatmegelőző hatásáról sokan hallottak már, azt viszont kevesebben tudják, hogy ez az antioxidáns a görögdinnyében is komoly mennyiségben van jelen, egy másik flavonoiddal, a gyulladáscsökkentő hatású apigeninnel együtt. Kalóriatartalma nagyon kicsi, 100 grammonként mindössze 29 kalória van benne. Fogyózóknak (és persze nem fogyózóknak is) nincs jobb csemege a melegben, mint a jól behűtött görögdinnye. A szakértők szerint viszont 7 Celsius-fok alá nem érdemes hűteni, mert megváltozik az íze és az állaga. Szintén a dinnye mellett szól, hogy nem nagy ügy belőle pillanatok alatt felfalni fél kilót, ami a mai ajánlások szerint a napi zöldség- és gyümölcsfogyasztás abszolút minimuma.

A dinnye magában a legjobb, a kulinárisan igényesebbek viszont készíthetnek belőle sörbetet, limonádét, vagy salátát, utóbbiban feta, hagyma és olajbogyó a társa.

2012. augusztus 28., kedd

Amikor a kövér nő beszól....

A téma valóban az utcán hever, jelen esetben a Facebookon, ahol az alábbi okosság jött velem szembe, én meg kicsit felhúztam magam rajta:


Hogy miért is? Mert a hozzá fűzött kommentekben mindenki szépen kifejtette, hogy igenis, milyen csinos az a kövérkés leányzó, meg a férfiak is szeretik azt, akin van mit fogni (mi meg azért vagyunk, hogy őket kiszolgáljuk husival meg látvánnyal, nem igaz?), meg egyáltalán, milyen ronda is az anorexiás csontkollekció modell a másik képen.

Egyszer Enikő már írt egy szuper cikket erről a témáról a Pilates blogon, de most én sem állom meg.
Kezdjük az elején, még mielőtt bárki megvádolna azzal, hogy az anorex alkatot reklámozom. Szó nincs róla, ez a szegény modellcsaj egyáltalán nem az egészség és a szépség mintaképe. Hiányosan táplálkozni, napi két doboz joghurton élni és 40 kilósnak lenni rövid távon nem szép és nem egészséges (pláne nem kellemes), hosszú távon pedig akár halálos is lehet, szóval tessék elfelejteni a "minél soványabbra fogyok, annál egészségesebb leszek" című ökörséget, és felhagyni az eszetlen fogyókúrával. Ha nem megy, akkor pedig pszichológushoz fordulni, mert az anorexia nem játék.

De most ejtsünk néhány szót a másik végletről is. Nem az 5-6 kiló túlsúlyról, hanem mondjuk a lélektani határon túlmenő 10-15 kilóról. Ilyenkor szoktak jönni azok a felmentő mondatok, amilyet ezen a képen is láthatunk: a sovány ronda, engem így szeretnek a pasik, én így fogadom el magam, jó vagyok így, ahogy vagyok. Egészséges önbizalom, az tény. De vajon kérdezte valaki az illető hölgy hasnyálmirigyét, hogy jó esik-e neki az a sok kiló plusz? Nem fog kiabálni, csak szép csendben felmegy a delikvens cukra. Aztán kérdezte-e valaki az érrendszerét? Az sem fog kiabálni, csak szép csendben egyre magasabb vérnyomás-értékeket fog észlelni a vérnyomásmérő, ha méri egyáltalán az ilyesmit, a szíve meg kikészül. Vagy az ízületeit, amelyek egyszer csak itt fájnak, ott fájnak pedig még csak 30 éves a mi szép hölgyünk? Vagy a tüdejét, amelyik egyre több szuszogással tudja csak menedzselni az égbeszökő második emeletre való felcaplatást? És ha már itt tartunk, esztétikus-e egy harminc évesen mindenféle olyan betegségekkel küzdő nő, amelyek egyébként elkerülhetőek lehettek volna, ha egy picit odafigyel?

Mert ezen lenne a hangsúly, azon a bizonyos pici odafigyelésen. A normális étrenden, ami alatt nem az édesítőszert meg a teljes szénhidrátmentességet értem, hanem a vegyes, kevés zsírt és cukrot tartalmazó étrendet. Nagyon röviden összefoglalva: teljes kiőrlésű gabonaféle, sovány hús és tejtermék, sok gyümölcs, zöldség, nagyon kevés fehér liszt, állati zsiradék, adalékanyag és cukor. Az egészséges szokásokon: no cigi, no pia, no drog, no chips a tévé előtt döglészés közben, no folyamatos rágcsálás. A rendszeres mozgáson: hetente minimum háromszor egy tempós séta (nagyobb súlyfelesleggel ezt ajánlják kezdésnek), úszás, biciklizés, (szoba- is), aztán jöhetnek a tempósabb aerobikok, jóga, pilates, futás, kickbox, squash, kinek-kinek ízlése szerint, lehetőleg edző segítségével, az ízületek kímélése végett. Na meg persze a lelki rendrakásról, mert bizony a husi időnként konkrétan a védőháj szerepét tölti be - ha nem vagyok vonzó, nem megyek bele olyan kapcsolatokba, amelyekben aztán csalódni fogok, mint egyszer, régen, vagy nem kell kilépnem a mostani, ellaposodottból, ahol ugye a férjemnek úgy vagyok jó, ahogy....Nem árt, ha tisztában vagy vele, mitől félsz, mitől ódzkodsz, mit akarsz távol tartani, mitől véded magad. Ha ezek megvannak, elég komoly sanszod van rá, hogy a túlsúly pár hónap leforgása alatt (figyelem, nem siettetni!) kezelhető méretűre olvad, és nem kell beszólni, meg lerondázni a soványakat, meg azt hinni, hogy aki nem túlsúlyos, az mindjárt anorexiás. Ja, és marad ott husi, meg izom is, épp annyi, amennyi egészséges és valóban esztétikus. Igaz, nem két hét, hanem egy egész élet (tudod, mint az angol gyep: csak öntözni kell, meg nyírni, de azt ötszáz évig), viszont (1) pár hét után már nem jelent lemondást, mert automatikussá válik, (2) sokkal harmonikusabb és egészségesebb leszel általa testileg és lelkileg is.

Megéri, vagy jobb inkább a kifogásokat keresgélni?



Ha tetszett a bejegyzés, szavazz a Zöldsalátára a GoldenBlog Életmód kategóriájában:
 

2012. augusztus 26., vasárnap

Kedvenc kifogásaink (#5): "Túl fáradt vagyok a sportoláshoz!"

Ha napközben szinte csak vonszolod magad, este pedig ólmos-fáradtan rogysz az ágyba, igen hamar előkerül ez a kifogás. A baj csak az, hogy ha lerogysz a tévé elé. attól nem fog javulni a helyzet. Ám ha elkezdenél edzeni, hamarosan az energiád is több lenne, vagyis az edzéssel szépen belevihetnéd magad egy felfelé tartó spirálba. Mozgás közben mindenféle "örömhormonok" (pl. endorfin) termelődnek a szervezetben, így a sport rövid távon is beindít, hosszú távon pedig egyszerűen javul tőle a fizikai kondíciód.


Ha túl sokszor érzed magad fáradtnak, érdemes ellenőriztetni a vérképedet - a vashiányos vérszegénység nőknél egyáltalán nem ritka, viszont gyakran hívja fel magára a figyelmet az állandó kimerültséggel. Ha van olyan szakasza a napnak (pl. a reggel), amikor általában valamivel jobban érzed magad, érdemes ilyenkorra időzíteni az edzést. Mozgás előtt egyél egy kis összetett szénhidrátot, például egy teljes kiőrlésű zsemlét, kiegészítésként némi gyümölccsel, ez ellát annyi energiával, amennyivel kihúzod a tréninget. Végső soron az is megoldás, ha könnyítesz az edzésprogramodon - egy lájtos edzés pontosan egy lájtos edzésnyivel több a semminél. Majd visszatérsz a komolyabb terhelésre, ha egy kicsit kondiba rázódtál, de addig sem tunyulsz tovább.  


Ha tetszett a bejegyzés, szavazz a Zöldsalátára a GoldenBlog Életmód kategóriájában:
 

2012. augusztus 23., csütörtök

Nézd meg a macskák ősét!

Több kutatás is igazolja, hogy házi kedvencet tartani egészséges: az állat simogatása csökkenti a vérnyomást, a stresszt, oldja a szorongást, sőt, még a koleszterinszintre is jótékony hatással van. Azt is kimutatták, hogy a simogatás a krónikus fájdalmak egy részét is képes megszüntetni. Számos jel utal arra is, hogy a háziállatok környezetében felnövő gyerekek kevésbé hajlamosak később a különféle allergiákra. A kutyatartók ráadásként azzal az előnnyel is számolhatnak, hogy a rendszeres mozgás beépül az életükbe - hiszen a kutyát sétáltatni kell, ha esik, ha fúj. Persze láttam olyan kutyasétáltatást, hogy a delikvens kiengedte az ebet a társasház ajtaján, és a biztonságos melegből figyelte, ahogyan rohangál, majd úgy öt-tíz perc múlva visszafüttyentette, és elégedetten felliftezett az első emeletre. Na ez az a példa, amit senki ne kövessen, de szerencsére a legtöbb kutyatartónak ez nem kérdés, szépen kocognak egyet ők is a kedvencükkel, ez pedig mindenképp jó hatással van az egészségi állapotukra. És akkor még nem is beszéltünk az állatbarátokat összehozó fórumokról, weboldalakról, és a hóban-fagyban együtt kocogó kutyasétáltató társaságokról, vagyis az állattartás szociális előnyeiről.
Régebben, nyúltartóként élőben is megtapasztaltam mindezeket: nyolc évig éldegélt nálunk egy Fülöp névre hallgató szőrgombóc, és alig várom (szerintem nagyjából az egész családdal együtt), hogy a lakáskörülményeink megint megfelelőek legyenek az állattartásra. Addig halakkal vigasztalódunk, hogy ne legyen teljesen állattalan a lakás.


Nagyon egyéni dolog viszont, hogy kinek melyik állat az ideális házikedvenc. Az első dolog persze a személyes preferencia: van, aki imádja a kutyákat, de ki nem állhatja a cicusokat, és fordítva, vannak rendíthetetlen macskarajongók, akiknél a kutya leszorul a második helyre. Amikor viszont komolyan képbe kerül az állattartás, ne csak ez számítson, hanem a praktikum is. Van-e elég ideje a családtagoknak arra, hogy a kutyával foglalkozzanak, bérházi lakás esetén naponta háromszor levigyék? Van-e elég hely egy másfél négyzetméteres nyúlketrecnek, és nem fogja-e a kétéves kisgyerek szétnyúzni az amúgy félős állatot? Hajlandó vagy-e a papagáj rikácsolását hallgatni, vagy 20 másodperc után szétmegy tőle a fejed? Sikítófrászt kapsz-e, ha a cica karmot élesít a koloniál garnitúrán? (Utóbbi egyébként nem törvényszerű, de előfordulhat :) ) Ezt mindenképp érdemes végiggondolni, mert nincs annál szörnyűbb, amikor egy frissen beszerzett állatkától két hét után szabadulni akar a család, merthogy nem erre számítottak. Szóval a felelős állattartás első számú szabálya nálam úgy hangzik: előbb tájékozódj, gondold meg hetvenhétszer, és csak utána fogadj be egy új családtagot!
És persze van olyan eset is, hogy valaki allergia miatt nem választhat egy bizonyos állatot. Nálam például alaphangon nagyon jók a macskák, de sajnos, ahogy rájuk nézek, tüsszögök, így macskatartás sztornó, akármennyire is szeretnék egy gyönyörűséges sziámit. Persze van olyan vérbeli macskarajongó, akit még ez sem állíthat meg. Barátnőm, Kira, a Macskás tárgyak blog írója például macskaszőrallergiájához választott macskát: három szőrtelen szfinx cicával osztja meg az otthonát. A szfinxek pedig egyszerűen ellenállhatatlanok, aki lerondázza őket anélkül, hogy valaha is találkozott volna egy ilyen cicával személyesen, azt megkarmolom.

És hogy honnan jutott most mindez eszembe? Onnan, hogy Esztergomban Nemzetközi Macsakakiállítás lesz a hétvégén. Nemcsak mindenféle díjnyertes szépségeket lehet majd látni, hanem igazi különlegességeket is: hófehér, félhosszú szőrű, és fekete-fehér rövid szőrű ciprusi hegyi macskákat, amelyekről úgy tudják, hogy ők minden macska ősei. A ciprusi hegyi macska nagy testű, inkább tömzsi, mint karcsú testű, izmos állat. Feje viszonylag nagy, arcorri része kissé hosszú, füle aránylag kicsi. Szőrzete félhosszú és rövid is lehet, télire hosszabbra, dúsabbra nő, és minden színváltozatban előfordul. Állítólag kiváló kígyóölő.



 2004-ig úgy tudtuk, hogy a macska Egyiptomban szegődött az ember társaságába, ám ekkor egy ciprusi sírban macska-csontvázat találtak, méghozzá illően, gazdája mellé eltemetve. A cica és gazdája 9500 éve halt meg – ez tehát a legősibb házikedvencként tartott cica.
A macskát tehát az úgynevezett Termékeny Félhold területén – azaz a Közel-Kelet egy félhold alakú területén – háziasították, körülbelül 10.000 éve. A leletek alapján arra következtethetünk, hogy ekkor, a földművelő-életmód kezdetén kezdtek a macskák besettenkedni az emberek közé, valószínűleg az egerek és az ételmaradékok miatt.
A„mitokondriális macska-Éva" utáni genetikai nyomozás, azaz a ma a világon élő összes macska közös őse utáni nyomozás 5 genetikai szálat derített fel. Ebből négy megegyezik az ismert vadmacska-fajtákkal: felis silvestris silvestris Európában, felis silvestris bieti Kínában, felis silvestris ornata Közép-Ázsiában, és felis silvestris cafra Dél-Afrikában. Az ötödik szál azonban minden házimacska-fajtában megtalálható volt: ez a felis silvestris lybicá-hoz vezet, mely a Közel-Keleten honos – ennek példányát találták meg Cipruson.
A tény arra enged következtetni, hogy tehát a házimacskák egyetlen helyen bukkantak fel, mégpedig a Közel-Keleten. Ők a ma élő macskák közös ősei, akik 10 ezer évvel ezelőtt (ahogy az ember a földművelő életmódra állt át), megjelentek a háziegerek önkéntes pusztítóiként. A cicák hamar elszaporodtak a Termékeny Félhold területén az emberi településeken, és egyre barátságosabbakká váltak, elkapták az egeret és a kígyókat. Valószínűleg a kinézetük is segítette, hogy az ember könnyen megkedvelje őket: szép, gondozott bunda, a nagy kerek szemek, a pisze orr, a kerek homlok (mely a csecsemők sajátja) az emberből gondoskodási kényszert vált ki, így hamar magukhoz édesgették őket.
Ma világszerte körülbelül 600 millió macska él, ám a ciprusi hegyi macskából összesen 5 tenyészetet tartanak számon, így a világ egyik legeslegritkább macskafajtája!
A ciprusi hegyi macskák a World Cat Federation elnökhelyettese révén kerültek hazánkba, aki azt szerette volna, hogy (a macskatenyésztés szempontjából számon tartott) Magyarországon is legyen a kuriózumnak számító macskafajtából. A cicák a Sunshine-RockingCoon Cat tenyészetbe költöztek. A világ eddig egyetlen csokoládé teknőc ciprusi hegyi macskájának hat hete, egy másik nősténynek pedig egy hete lettek kölykei itthon.
Az esztergomi nemzetközi macskakiállításon egy fekete-fehér rövid szőrű és egy fehér félhosszú szőrű cicát láthat a nagyközönség.

Ha tehát szereted a cicákat, és érdekel ez az abszolút kuriózumnak számító macskafajta, akkor augusztus 25.-én vagy 26.-án irány az esztergomi Pézsa Tibor Sportcsarnok. A belépő sem kerül egy vagyonba, felnőtteknek 400. gyerekeknek mindössze 200 forint. Örökbefogadható cicák is lesznek - persze, csak ha jól meggondoltad!
További információ: Panoráma Macska Közhasznú Egyesület: http://pmce.p8.hu


Ha tetszett a bejegyzés, szavazz a Zöldsalátára a GoldenBlog Életmód kategóriájában:
 

2012. augusztus 21., kedd

Szavazz a Zöldsalátára!

Idén megint elindult a Zöldsaláta a Goldenblogon, az Életmódblogok kategóriájában.  Ha tetszik a blog, kérlek, szavazz rá itt:


(Vagy kövesd a salátakedvelő nyulat a jobb oldalon)

Jóságok: Tina kecsketejes bőrtápláló krém

Most, hogy kezd kifogyni a kozmetikum-arzenálomból az, ami még gyári-kommersz, gondoltam, megint megpróbálkozom a bio-krémekkel. Egyszer kentem már magamra saját készítésű sheavajas kencét, egy ideig szerette a bőröm, de aztán már nem annyira, így visszatértem a gyári krémekhez. Most viszont, hogy a kezembe került a Tina kecsketejes bőrtápláló krém, gondoltam egy merészet, és nemcsak száraz kézre-lábra-hátra próbáltam ki, hanem arcra is. Jelentem, bevált! A kiindulási alap a 41 éves, enyhén vagy nem is enyhén vízhiányos, ennek megfelelően ráncosodásra hajlamos bőröm, amely a Tinától szó szerint babapopsi-finomságúvá változott, megtelt élettel. Kíváncsi vagyok, megunja-e ezt is egyszer a bőröm, egyelőre ódákat zengek róla, mert évek óta nem volt olyan krém, ami ennyire jót tett volna az arcomnak.

Kép:  www.kecsketejkozmetikum.fw.hu
  Amit szeretek benne (a hatásán kívül persze): 
- Az összetételét - kecsketej (69%), növényi zsír, szójalecetitn, méhviasz, kukoricacsíraolaj. Teljesen adalékmentes, nincs benne tartósítószer és egyéb mesterséges anyag, olyannyira, hogy hűtőben kell tartani.
- Több változata is van: illatmentes, rózsa, levendula és narancs illatú, (utóbbiakban az illatanyag természetes illóolaj), sőt, körömvirágos verziója is létezik (na, vajon mit fogok legközelebb kipróbálni?)
- Hazai, kézműves termék, vagyis nem személytelen gyártósorokon és laborokban készül, hanem a készítő odafigyelésével. Sőt, ahogyan a honlapjáról kiderül, a készítője saját ekcémájának kezelésére kísérletezte ki a kecsketejes kozmetikumokat. Ugyanakkor TÜV SÜD, Kermi és ÁNTSZ által bevizsgált termékekről van szó, tehát nem valami boszorkánykonyha-sufnituning, hanem tényleg jó minőségű cucc.
- Az előbbieknek köszönhetően az ára is abszolút megfizethető (a 100 grammos adag 1000 forintba, a körömvirágos verzió 1200 forintba kerül, szerintem teljesen korrekt), vagyis kiesik az az érv, hogy a biotermékek drágák.
- Tényleg sokoldalú: a gyerekem száraz bőrére éppúgy használom, mint kézkrémnek vagy arckrémnek. Tök jó, hogy nem kell minden porcikánkra külön terméket keresni.

Amit kicsit kevésbé szeretek benne:
- Kicsit ragacsos, és nehezebben szívódik fel, mint a gyári krémek. Kell neki úgy öt perc,amíg teljesen beszívja a bőr, szóval nem kell attól tartani, hogy órákig fénylő bőrű, hajcsavarós háziasszonyként fogsz rohangálni vele, de nem tűnik el tíz másodperc alatt, mint egy sima hidratáló. Rohanós reggelekre, amikor minden másodperc számít, ami a sminkelést hátráltatja, nem ez az ideális megoldás, éjszakai krémnek, és hétvégi reggelekre viszont tökéletes.
- Nagyon halványan, de érezhető rajta az a jellegzetes "kecskeszag", ami  a kecsketejben is mindig megmarad. Szó nincs róla, hogy büdös lenne, de van egy enyhe kecske-aromája. Engem egyébként ez nem zavar igazán, de az illatokra finnyásabbaknak érdemes az illóolajjal dúsított verziókból választani.
- Tényleg sokoldalú, épp ezért nem tart nagyon sokáig a 100 grammos kiszerelés. Bespájzolni viszont nem érdemes belőle, mivel romlandó.Vagyis kicsit gyakrabban kell gondoskodni a beszerzésről, de ez viszonylag kényelmesen, webshopból megoldható.

Ha tetszett a bejegyzés, szavazz a Zöldsalátára a GoldenBlog Életmód kategóriájában!

2012. augusztus 17., péntek

Nassolni sem tilos!

Aki olvassa már egy ideje a blogot, az valószínűleg pontosan tudja, mennyire frászt kapok a szigorú tiltásokon és kőkemény szabályokon alapuló életmódtól (ennél jobban már csak a "kapj be egy tablettát, és nyugodtan falhatod a tőtöttkáposztát tortával" típusú ostobaságoktól tudok falra mászni :) ). Nem katonai táborban vagyunk, kéremszépen, jól is néznénk ki, ha egyszer-egyszer nem férne bele az életünkbe egy kis édesség, igen, igazi cukorral, nem pótlékkal, édesítőszerrel, mifenével. Igaz, nem minden nap, és nem is kiló cukrokkal, de ésszel és mértékkel nyugodtan lehet mindent.

A csavar abban van. hogy ha megfelelő időben megfelelő kaját eszel, még az édességből és a junk foodból is kihozhatod a legjobbat. Az angol Health and Fitness magazin augusztusi számában szépen összeszedték, mit mikor a legjobb fogyasztani.



A nass: Csokoládé
Mikor? Reggelire
Az étcsoki tele van antioxidánsokkal, a szabad gyökök legnagyobb ellenfelével - egyes kutatások szerint több antioxidáns van benne, mint az egyébként csodaszer hírében álló zöld teában. Ráadásul jócskán van benne magnézium is, amely enyhíti a fejfájást és javítja a hangulatot, valamint serkenti az anyagcserét. A Tel-Avivi Egyetem egy vizsgálatában azok a résztvevők, akik reggel egy adag csokis sütivel kezdték a napot, többet fogytak, mint azok, akik kihagyták ezt a finom reggelit, még úgy is, hogy mindkét csoport ugyanannyi kalóriát fogyasztott el egy nap. Szóval ha csoki, akkor reggel! :)


A nass: Tejturmix
Mikor?Kardioedzés után
A kitartást igénylő sportok kimerítik az izmok glikogén-raktárait. Az ásványvízzel az edzés közben elvesztett vizet ugyan pótolod, de a tápanyagok nagy részét nem. Ha az edzés utáni 30 percben megiszol egy adag csokoládés tejet, azzal értékes szénhidrátokhoz és fehérjékhez jutsz, amelyek táplálják az izmaidat. A tejsavó gyorsan ható fehérje-táplálék, aminosavai szinte azonnal bejutnak az izomszövetbe, míg a kazein lassan bomlik le a szervezetben és egyenletes aminosav-ellátást biztosít.


A nass: Hamburger
Mikor? Súlyzózás után
A marhahúsnak rossz a PR-ja, mivel sok benne a telített zsír és a koleszterin. Pedig a legújabb kutatások szerint a sovány(!) marhahúsban gazdag étrend egyenesen csökkenti a rossz LDL koleszterin szintjét a szervezetben, viszont serkenti a hasznos Omega-3 zsírsavak felszívódását. A vörös hús segíti a zsírégetést és az izomépítést, vagyis ha valakinek épp ez a célja, akkor jót tesz, ha hetente háromszor sovány vörös hús kerül az asztalára. A húsban ráadásul vas is van, amely az izmok oxigén-ellátásában játszik szerepet. A sült krumplit viszont nyugodtan elhagyhatod a hambi mellől!


A nass: Kávé
Mikor? Edzés előtt
A kávé serkenti a zsírégetést, egy ausztrál tanulmány szerint arra ösztönzi az izmokat, hogy a szénhidrátok helyett az elraktározott zsírból varázsoljanak energiát. Ráadásként a koffein a kitartást és az erőnlétet is javítja, vagyis egy csésze után többet tudsz majd edzeni - egyes vizsgálatok szerint egyenesen fájdalomcsillapító hatása van, vagyis nem érzed annyira az izmok kifáradásából eredő fájdalmat.


A nass: Fehér zsemle, bagel
Mikor? Edzés előtt
A közvélekedés szerint a fehér liszt nem tesz jót, mert a magasba löki az inzulinszintet, és hizlal. Ha viszont edzés előtt eszel valami szénhidrátdúsat, akkor a szervezeted az így bevitt szénhidrátot üzemanyagként fogja felhasználni. A hosszútávfutóknak például kifejezetten hasznos a szénhidrátban gazdag menü edzés előtt, sőt, akár még közben is. Edzés után 20 perccel viszont egy alacsony glikémiás indexű (pl. teljes kiőrlésű) zsemle és egy fehérjében gazdag főtt tojás kombinációja a legjobb reggeli vagy vacsora, mivel újratölti az energiaraktárakat, a fehérje pedig segíti az izmok regenerálódását.

2012. augusztus 14., kedd

Finom & egészséges (#6): őszibarack

Mostanában őszibarack-dömping van nálunk. A kisebbik manó nem igazán szereti az ízetlen főzelékeket, míg a gyümölcsöket annál inkább - így aztán a kisebb ellenállás felé megyek, amíg van friss őszibarack, hadd egye, a répafőzelék majd jön, ha kifut a barackszezon (persze nem csak őszibarackon él a  gyermek, de elég gyakran landol a tányérjában). A nagy őszibarack-hámozásban és pürésítésben persze én is rákaptam a cuccra.



És ha már barackozunk ezerrel, utánanéztem, miért is jó ez nekünk azon kívül, hogy nagyon finom.
Szóval a barack tele van A- és C-vitaminnal, amely egyrészt az immunrendszert turbózza fel, másrészt pedig nagyon jó a bőrnek (azért így negyvenen felül már foglalkoztat a ráncosodás, meg az ő megelőzése). Sok magnézium, szelén és cink is van benne, amely a gyümölcs B-vitaminjával együtt nyugtatja az idegrendszert (vagyis egy sokszori felébredéssel tarkított, fogzós éjszaka után tanácsos behabzsolni egy kiló barackot). A benne levő szelén és bór a hormonrendszer egyensúlyát óvja. Ásványianyag-tartalma csökkenti a vérnyomást, és segíti az izmok működését és a csonttömeg megóvását. Antioxidáns vitaminjai (megint csak az A- és C-vitamin) egy sor betegség megelőzésében játszhatnak szerepet. A-vitaminja a nyálkahártyák egészségét óvja, így erősíti a tüdőt. A barack ráadásul a szervezet méregtelenítését is segíti, ami a mai vegyszerekkel, adalékanyagokkal és környezetszennyezéssel terhelt világban mindig jól jön. Rosttartalmánál fogva serkenti az emésztést, csökkenti a székrekedést. Mézzel pürésítve arcpakolásnak is kiváló, hamvasan ragyogó "barackbőrünk" lesz tőle.

A barackos receptekkel alapvetően az a bajom, ami az epresekkel - a gyümölcs nálunk sose jut el a fazékig, mire kitalálnám, hogyan kéne felturbózni, addigra megesszük. Ez a karamellizált barack mascarponéval viszont elég atom - már csináltam hasonlót, és tényleg megérte vacakolni vele a nyersen felfalás helyett :)

2012. augusztus 6., hétfő

Vigyázat, hőségriadó!

Bár holnap állítólag már érkezik a lehűlés, ma még tart a kutyameleg. Vigyázzunk magunkra és a szeretteinkre - az alábbi két videóban egy szakember mondja el, hogyan tegyük.

Először is nézzük, mit jelent a hőségriadó, és mire érdemes ügyelni a ventillátor, légkondi használatánál:



Kire, mire figyeljünk a nagy melegben, mit együnk, igyunk, és főleg mit ne (a cukorról például kifejezetten érdekes tények hangzanak el!):



 És ne feledkezzünk meg az állatokról sem, rájuk is veszélyes lehet a hőség! (Lábjegyzet: nyuszitartó koromban azt tanultam más nyulasoktól, hogy légkondi nélküli lakásban hűtőben lehűtött csempét, maradék járólapot is tehetünk a ketrec tetejére, ez pár óráig nyom lefelé egy picit hidegebb levegőt.) A többi tanács viszont nálam sokkal hozzáértőbb forrásból, a Noé Állatotthontól származik:

2012. augusztus 4., szombat

Házhozkaja (#2): Ganges

A Ganges vega éttermébe, kávézójába és házhoz szállító szolgáltatására is érvényes kupont "lesz, ami lesz" alapon vettem meg: szimpatikus volt az indiai (és nem csak indiai) vega étel, gondoltam, vagy elmegyünk egyszer hozzájuk vacsorázni, vagy kipróbálom a házhozkajájukat. A nyár aztán mindig elsodort bennünket máshová, vagy strandoltunk, vagy nyaraltunk, vagy szimplán csak nem volt időnk-kedvünk házon kívül enni, így házhoz-ebéd lett a dologból.

Kép forrása: www.ganges.hu
Az étterem ugyan viszonylag szűk keretek között vállal  házhozszállítást (az V., VI., VII. és a XIII. kerületben), de a rugalmasságukért már rögtön az elején beírtam a piros pontot. Kezdődik azzal, hogy még a tárgynapon is lehet rendelést leadni. Igaz, azokat a korábbi rendelések után, délután-felé viszik ki, mégis kevés ebéd-házhozszállító cég hajlandó erre. Ráadásul az egyéni igények irányában is maximálisan rugalmasak: a három rendeléses napból az egyiken délben el kellett indulnom itthonról, így a 10:30 és 13:30 közé belőtt házhoz szállítási időpont kicsit neccesnek tűnt. Rákérdeztem, hogy lehetséges-e délig megkapni a rendelést, vagy ha nem, akkor átkerülni a délutáni szállításba. Az első napi futár kételkedett a dologban, de megígérte, hogy beszél a kollégájával az ügyben. Másnap fél 12-kor itt volt a kaja, szóval tényleg le a kalappal.

De lássuk, mit is hoztak:
Az első napi menü meggyleves és szezámos-ricottás penne volt. Extraválogatós nagyobbikom a zöldes színű tésztaszósz láttán passzolta a tésztát, de a meggylevesbe hajlandó volt belekóstolni - persze csak akkor, amikor kihűlt. Ugyanis nem tudom, mi okból, de a gyümölcslevest melegen hozták. Nem gond, pár órás hűtőben állás után kiváló, hideg gyümölcsleves lett belőle, de melegen tényleg nem lett volna az igazi. Hidegen viszont kifejezetten jó volt (bár ekkor már csak uzsonnára nevezhetett be): kellően fahéjas, kellően édes, kellően savanykás, szóval teljesen rendben volt . A pennének csak a színe volt furcsa (a mai napig nem tudok rájönni, mitől lett zöld a szósz), az íze nem hagyott kritizálni valót. Első falatra érdekes volt a ricottás szószban ropogó szezámmag, de aztán azon vettem észre magam, hogy nem nagyon tudom letenni a kaját.

A második nap keletiesre vettem a figurát. A currys dhal azonnal kiérdemelte nálam a legjobb osztályzatot: kellemesen csípős, fűszeres, currys cucc, ha nagyon kötekedni akarnék, akkor esetleg lehetett volna nem teljesen péppé főzni a lencsét, de ez már tényleg csak kötekedés. Szuper volt, na. A wokban sütött zöldségektől már nem voltam annyira elájulva, nekem picit száraznak tűnt az egész, de összességében megütötte a becsületes menzakaja szintjét.

A harmadik napon ismét visszatértem a tésztás-gyümölcsleveses verzióhoz. A málnaleves ismét melegen érkezett, szóval megint szükség volt néhány órás hűtésre ahhoz, hogy finom legyen - uzsonnára viszont tényleg klassz lett. A zöldséges lasagne viszont az előző napi wokos zöldséghez hasonlóan a becsületes menzakaja kategóriába esett: nem volt rossz, de nem egy ízorgia.

Összességében kellemes benyomásokat szereztem az étteremről, szóval egyszer mindeképp kipróbálom a beülős verziót is, és az sem lehetetlen (egyáltalán nem), hogy fogok még tőlük ebédet is rendelni.

2012. augusztus 1., szerda

Szandálok minden lábra

Dúl a szandálszezon, és ez, valljuk be, elég skizofrén állapot. Egyfelől klassz, hogy nem kell csizmába burkolóznunk, másfelől pedig, ha megkérdezzük a nőket, hogy melyik testrészüket kedvelik a legkevésbé, a lábfej tuti, hogy az első ötben végez (én is csak frissen pedikűrözve-lakkozva szeretem a sajátomat). Pedig ahogy a ruhával el lehet rejteni az alakunk kevésbé tökéletes vonásait, úgy a megfelelő cipővel is össze lehet hozni egy kis optikai tuningot.
Az amerikai Women's Health magazin július-augusztusi számában találtam erről egy jó kis táblázatot, amelyhez elkészítettem a saját Polyvore-összeállításaimat (és az okosságokat is kiegészítem a saját ötleteimmel). Az összeállításba mindenféle cipőt beleraktam, a vagyonba kerülő szupermárkásaktól az olcsókig. Ne az árat nézzétek (és főleg ne háborogjatok rajta), hanem a fazont: a legdrágább cipőkhöz hasonlót is lehet találni normál áron. Nem akartam csak azért kizárni egyébként szép cipőket, mert az átlagember nemigen költene ennyit rájuk. Ha valakinek valamelyik megtetszik, járjon nyitott szemmel az emberi árú cipőboltokban - biztos vagyok benne, hogy találni fog egy kábé ilyen, mégis kifizethető darabot. Amit viszont igyekeztem kerülni: a brutális csótányroppantókat - épp elég, hogy ez a kilencvenes évekbeli borzalom időről időre visszalopakodik a divatba, ne súlyosbítsuk azt, ami amúgy is...

Nagy láb
A sötét színekkel a lábon ugyanazt a "slankító" hatást lehet elérni, mint a test bármely más részén. A széles, nagy felsőrész is csökkenti a lábméretet: minél kevesebb látszik a lábfejedből, annál kisebbnek fog tűnni.
A szerk.: Bár a képre felkerültek lapos sarkú szandálok is, ha bírod a magas sarkat, érdemes arra szavazni, legalább a jelesebb alkalmakra, ugyanis tűsarkúban jelentősen kisebbnek látszik a negyvenen felüli lábméret.


Sandals for big feet


Vastag boka
A bokára tekert pántok, kötők, amelyben a vastagabb boka úgy néz ki, mint a kötözött sonka, nem a barátaid. Ami viszont igen. a papucsok, a bebújós, bokapánt nélküli fazonok, és az úgynevezett D'Orsay, vagyis a kivágott oldalú cipő.
A szerk.: A magas sarok (akár az ízléses teli talp) itt is játszik.


Sandals for cankles


Széles lábfej
A kényelmes, széles pántok (figyelj rá, hogy ne szorítsanak és ne vágjanak be) keskenyebbnek láttatják a lábfejet. Az is használ, ha a szandál sokat takar a lábfej oldalsó részéből, és a fazon optikailag a sarok felé keskenyedik.
A szerk.: Nem tilos a színes cipő (sőt!), de a sötét tónusok széltében is slankítanak, nem csak hosszában.


Sandals for wide feet


Hosszú lábujjak
Ami felejtős: a lábujjközi fazon (leánykori nevén: tangapapucs), mivel hosszítja a lábfejet és a lábujjakat. Helyette válaszd inkább a "lábujjgyűrűs" megoldást, a peep-toe szandált, vagy bármit, amelynek a pántjai a lábujjak felett keresztben futnak.
A szerk.:Nyugodtan tobzódj a színekben és az anyagokban, ha a fazonra vonatkozó szabályokat betartod, semmi sem állíthat meg :)


Sandals for long toes


Kis méret
A pici lábakkal tulajdonképpen semmi baj nincs, ám ha a viselőjük magas, akkor még kisebbeknek látszanak, így torzítják a test arányait. Minden jó választás, ami a lábra vonzza a figyelmet, jöhetnek a metálszínek, a kövek, a látványos színek, minták.
A szerk.: Ami a hosszú lábujjaknál tilos volt, az itt kifejezetten ajánlott: a hagyományos lábujjközi fazon szépen hosszítja az apró lábfejet.


Sandals for small feet

Sandals for small feet by csjudit featuring summer shoes


Ha tetszett a post, lájkold a Zöldsalátát a Facebook-on is, így mindig értesülhetsz az aktuális frissítésekről, és egyéb okosságokról :)

 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...