2012. május 3., csütörtök

Öt percig bringásanyu, három percig plázabarbi


Voltatok már úgy vele, hogy kinéztetek valami eszméletlen jó hajat egy újságból, amelyik egészen más volt, mint az addigi stílusotok, és elképzeltétek, hogy állna ez a frizkó nektek? Én folyamatosan játszom a vörös haj gondolatával, de még sosem mertem meglépni a nagy változást, legfeljebb csak néhány vörös csíkot melíroztatok időnként a hajamba. A netes frizurapróbákkal is eljátszogatok időnként, de az a bajom velük, hogy (1) a legkevésbé sem adják vissza az igazi színeket, (2) nincs olyan fotóm, amelyikről legalább egy tincs ne lógna az arcomba. Szóval nem az igazi, na.
Egy hasonló változás gondolata érlelte meg Butskó Zsuzsában is a Fő-próba szalon ötletét: – Épp a vörös haj gondolatával játszottam, de nem mertem teljesen átváltozni. Bár a fodrászom azt mondta, hogy jól állna, szerettem volna valahogyan magamon látni, mielőtt belevágtam volna a festésbe. Már ott tartottam, hogy bemegyek egy parókaszalonba próbálgatni – meséli az eredetileg fodrásznak, majd angoltanárnak tanult Zsuzsa, aki végül nem hajszínt, hanem állást váltott: megcsinálta azt a parókaszalont, ahol bárki felpróbálhatja a neki tetsző frizurákat (90 paróka közül lehet válogatni), sőt, le is fényképeztetheti magát bármelyikben. Naná, hogy lecsaptam a lehetőségre, amikor egy kuponakcióban megláttam a frizurapróbát!
Eredetileg jópofa játéknak gondoltam a dolgot, de aztán kiderült, hogy valamivel többet ad ennél. Az eddig szimpatikusnak gondolt élénk vöröses színekről például kiderült, hogy rémesen állnak. Meg az is, hogy mennyit tud öregíteni az ember lányán egy öreges frizura. Na meg az is, hogy eddig számomra elképzelhetetlen hajak (például a messziről került barna szín) tudtak nagyon szimpatikussá válni, míg a mindig vágyott hatalmas sörényben olyan kényelmetlenül éreztem magam, hogy ihaj. Meg hogy plázabarbinak se lennék jó (ez utóbbit mondjuk nem bánom olyan nagyon). És persze meglett az én vörösem is, ha egyszer tényleg elszánom magam, akkor ilyet szeretnék. Képes beszámoló következik némi exhibicionizmussal, és csipetnyi öniróniával (úgysem tettem fel még képet magamról a blogba :) ).

Ez az eredeti hajam, csak mutatóba:
















Bioanyu: bicikli, etnoszoknya, ökopiac. Teljesen új arc, de szerettem.

















Gótmetál. Vagy Pocahontas?


















Mindig szerettem volna ekkora hajat. Már nem szeretnék, rettentően kényelmetlenül éreztem magam benne. Képen nem annyira szörnyű, mint amennyire nekem az volt.

















Courteney Cox másnapos, és még a sminkjét is elszúrták.

















Na, itt sajnáltam nagyon, hogy az én hajamból gyakorlatilag lehetetlen göndört csinálni. Ez valahogy nagyon az enyém volt, pedig soha nem akartam barna lenni.
















Gizike a bérszámfejtésről. Negyven éves. Nagyon negyven.

















Az általános iskolás frizurám a felnőtt fejemen. Never again.

















Plázabarbi, hol a terepjáróm, meg a rózsaszín trendirucim?

















És végül az én vörösem. Ha egyszer tényleg váltok, ilyet kérek :)

  

4 megjegyzés :

cucka írta...

nagyon jóóó, nekem a barna göndör a kedvencem! ♥ az tényleg nagyon te! :)

Kyra írta...

Nekem is az volt a kedvencem :)

Kyra írta...

Meg az egyenes vörös :)

cucka írta...

az egyenes vörös nekem kicsit személytelennek tűnik hozzád. a göndör viszont egy temperamentumos nő képét sugározza. :)
és mennyire látszik a fotókon, ha egy nő jól érzi magát a bőrében, a neked tetsző frizurákkal sugárzol. :)

(nagyon tetszik ez a lehetőség, megpendítem a közelgő szülinapomra ;) )

 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...