2010. szeptember 19., vasárnap

Életmódváltás - belülről nézve

Most egy kis személyeskedés következik. Nem akarom úgy osztani az észt, hogy ne mesélném el, nálam hol tart most éppen ez az egész életmódváltás dolog.

Kezdjük az elején: valamikor egyetemista korom kezdetén a menzakaja, a porleves és a "nincsidőmsportolni" háromszögében életm, úgy jó fél évig. A sport jött először vissza, ehhez elég volt három-négy kiló hízás után a tükörbe nézni, és realizálni, hogy ha ezt így hagyom, hamarosan sírhatok a tíz kilós, vagy még durvább feleslegem miatt. Úgyhogy nem hagytam (18 éves koromig szinte folyamatosan sportoltam valamit, úgyhogy nem volt nehéz visszaállni, hiszen csak úgy egy fél évet hagytam ki). Volt, hogy aerobik-órára mentem, volt, hogy a kolesz ingerszegény tanulószobájába vonultam vissza pár hasizomgyakorlatra.
Az egészséges étkezéssel az első kalandom a testkontroll jegyében telt. Pár évig próbálgattam, hol fanatikusan, hol sokkal kevésbé fanatikusan. Hosszú távon nem jött be, de ráterelt egy jó vágányra, és azt is megmutatta, miért nem érdemes fanatikus, egyik pillanatról a másikra történő életmódváltásban gondolkodni (hamarosan írok majd arról is, miért dőlnek dugába az ilyen hirtelen fellángolások).
Viszont azt vettem észre magamon, hogy elkezdtem először fogyókúrásan, majd fokozatosan egyre egészségesebben táplálkozni, annak ellenére, hogy a gyorskajákat és a mirelit izéket nagyon sokáig nem tudtam elengedni (van egy számomra felbecsülhetetlen előnyük ugyanis: nem kell túl sokat vesződni a főzéssel).
Pár éve azonban a fokozatosság jegyében szinte magától ez is bekövetkezett: ma már alig van mesterséges alapanyag a konyhánkban, és csodák csodája: így sem igazán töltök 30 percnél többet egyszerre a konyhában. Mostanában a következő fázis zajlik: igyekszem a lehető legtöbb hozzávalót bióra cserélni.
Azért persze most is vannak még olyan részterületek, amivel bajaim vannak. Sokáig kínlódtam azzal, hogy minden nap elfogyjon a 8 pohár víz, de mostanában azt vettem észre, hogy már nem kell kifejezetten odafigyelnem, és úgyis megvan. A napi 5 adag zöldség-gyümölcs még alakítás alatt, de úgy 2-3-nál már nem adom alább, és lesz ez még jobb is. Az édességet viszont szinte észrevétlenül, minden erőfeszítés nélkül adtam lejjebb. (Pedig ne tudjátok meg, mire voltam képes ebben a műfajban!) Most viszont tudok egy csomó olyan desszert-receptet, amelyikhez alig kell cukor, és mégis tök finom.
Érdekes tapasztalat viszont, hogy amikor átléptem egy határt a többé-kevésbé egészséges táplálkozásban, a szervezetem is "átkapcsolt". Egy darabig például kifejezetten szerettem az IKEA húsgolyóit. Egy jó hete arra jártam, és beültem egy húsgolyóra, majd döbbenten vettem észre, hogy már nem esik jól a gyomromnak. Konkrétan olyan érzésem volt utána, mintha követ ettem volna. Szóval azt hiszem, ezt most lehúzom az étlapról...
Az egészséges életmód egyéb részeit tekintve: a mosogatószert teljesen bióra váltottam (azóta nem törik a körmöm mosogatás után), a mosóport nagy részben bio-mosószerrel helyettesítem, pár hete kísérletezem azzal, hogy öblítő helyett ecetet és illóolajat használjak. Eddig bejött... Az egyéb tisztítószerek nagy részét is leváltottam ártalmatlanabb bio-szerekre. A kozmetikumaim kábé 40-50 százalékban cserélődtek méregmentes natúrkozmetikumra. Szóval javítanivaló még mindig van, és érzésem szerint pár évtizedig lesz is még, de minden, amit eddig elértem, az tartós, olyan szinten beépült az életembe, hogy nem kell már külön foglalkoznom vele - legfeljebb csak a különösen lusta napokon. Iszom időnként kólát, üdítőt, és eszem sütit, csak nem annyit, és főként nem azt.

0 megjegyzés :

 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...