Táplálkozás és egészség

Egyél jót, egyél jól, légy egészséges!

Lélek és coaching

Lelki wellness a life coach szemszögéből

Mozgás es wellness

Sport, fitnesz, edzés, pihenes es lazítás

Zöld es bio

Zöld háztartás, városi bioságok

Szépség es stílus

Öltözködés, színek, stílusok, kencék, sminkek, illatok

2010. december 30., csütörtök

Szilveszterezz hízás nélkül!

Még el sem fogytak a karácsonyi sütemények, és máris itt a következő próbatétel, az újra sok millió kalóriával, ráadásként pedig egy kiadós berúgással fenyegető Szilveszter. Persze az a legjobb, ha az ember nem ezen görcsöl, hanem bulizik - de azt lehet úgy is, hogy másnap ne kelljen zöld fejjel fogadkoznod, hogy az új évet méregtelenítéssel, fogyókúrával, káposztaleves-diétával, katonai kiképzéssel, mifenével kezded. Íme néhány apróság, amitől nem fogod rosszabbul érezni magad a bulin, viszont elkerülheted az évvége közmondásos ártalmait.


  • Nasi = gyümölcs. Vigyél a bulira gyümölcssalátát (ha szereted, akár egy kanál alkohollal is megbolondíthatod, hogy szilveszteri hangulata legyen, és válts ki vele egy pohár italt), mazsolát, diákcsemegét, és tedd ki a nagy közös asztalra. Inkább ilyesmit nassolj, mint chipset.
  • Inkább a ropi, mint a chips. Bő zsiradékban sült succok helyett inkább válassz valamilyen "száraz" sós rágcsát. Bár a bőséges sófogyasztás semmilyen formában nem egészséges, mégis jobban jársz a ropival és a sós kispereccel, mint a jó sok adalékanyaggal készült chips-féleségekkel, vagy a sült krumplival.
  • El az asztaltól! Sokkal kevesebbet eszel és iszol, ha nem a svédasztal mellett állsz le beszélgetni, hanem a szoba egy másik részében telepszel le az italoddal és a szendvicseddel.
  • Aropó, szendvics! Miért ne készülhetne barna kenyérből, sok zöldséggel? Ja, és mellé jöhet egy nagy adag saláta!
  • Vigyázz a koktélokkal! Ezek tudják az egekig lőni a kalóriaszámlálót. Egy kis bor és pezsgő azért jöhet, de őket sem kell túlzásba vinni.
  • Legyél sznob! Mostanában úgyis divat gasztro- és borsznobnak lenni, a szilveszteri bulin máris elkezdheted. Válaszd a legjobb alapanyagokból készült ételeket és italokat: ketchup helyett zöldséges mártogatós (ez itt például zseniális), olcsó gagyikóla helyett 100 százalékos gyümölcslé, pancsolt likőr helyett igazi gyümölcsből készült bólé, vagy minőségi bor.
  • Mozogj! Az új évet nyugodtan lehet egy kis mozgással kezdeni. Például miért ne táncolhatnál a bulin? Ha nem táncos helyen ünnepelsz, az elsejébe beleférhet egy séta, szánkózás, jóga, ilyesmi. És egy kis magaddal törődés (forró fürdő, arcpakolás, manikűr, pedikűr és társai), hogy az új esztendőben ez legyen az alap... :)
Itt pedig néhány étel, amelytől állítólag szerencsés leszel az új évben, illetve néhány praktika, ha mégis elszaladna veled a ló (de erre inkább ne legyen szükség).

2010. december 24., péntek

Boldog karácsonyt!

Minden olvasómnak nagyon boldog karácsonyt kívánok! Ha valaki ilyenkor is diétázik, vessen egy pillantást erre a cikkre, remek receptek vannak benne az ünnepi vacsorához.

2010. december 21., kedd

Ünnepi vacsora - egészségesen

Aki rendszeresen olvassa a blogot, annak biztos feltűnt már, hogy számomra az egészséges életmód nem a nagy ingujjfelgyűrős elhatározásokat jelenti. Ráadásul nehezen viselem az aszkéta felfogást, és a szigorú drillt az életemben. Meggyőződésem, hogy az egészségesnek kinevezett aszkéta életmód soha nem hozza meg a várt eredményt: vagy azért, mert egy idő után eleged lesz az egészből, és akkor aztán roham a hűtő felé, vagy pedig azért mert savanyújóska lesz tőle az ember - összeszorított foggal pedig nehéz önfeledten ünnepelni, de még élni is. Viszont a magyar háztartásokban szokásos karácsonyi nagy zabálást sem gondolom követendő példának. De akkor mi a megoldás? Én a kis lépésekben hiszek, azokban az apró tippekben, amelyeket már ma elkezdhetsz beépíteni az életedbe, és amelyek egy idő után annyira szokássá válnak, hogy már nem kell külön odafigyelni rájuk. Összeszedtem pár ilyet karácsonyra is.


- Egyél, mielőtt elindulsz! Vagyis akár te vagy a vendéglátó, akár máshol ünnepelsz, ne korgó gyomorral ülj asztalhoz. Ha farkaséhesen érkezel, a házigazda biztos szeretni fog, mert végigeszed mind a nyolc fogást, és még repetázol is, de másnap valószínűleg küzdesz majd a lelkiismeret-furdalással. később meg a kilókkal. Persze nem kell egy komplett vacsorát elfogyasztanod indulás előtt. Csak arra figyelj, hogy ne hagyj ki egyetlen fő- és kisétkezést sem, és mielőtt felvennéd a kabátodat, vagy megjönnének a vendégek, rágcsálj valamit, például pár szem banánt, vagy egy marék mandulát.

- Figyelj az adagokra! Nyugodtan kóstolj végig mindent, amit szeretsz, de egyikből se szedd púposra a tányérodat. Egy kis ízelítő is elég, a végére tuti, hogy jóllaksz majd.

- Több zöldség, kevesebb zsíros cucc. Ha valamivel meg akarod pakolni a tányérodat, akkor az legyen a köret, különösen akkor, ha az történetesen zöldség. A zsíros fogásokat viszont tényleg inkább csak kóstolgasd. A sült krumplit is! :)

- Ne egyél illendőségből! Ha már csak a kínálgatás miatt eszel, inkább szereld le finoman a házigazdát. Rosszullétig udvariaskodni felesleges.

- Ha beszállsz valamivel a vendégségbe, az legyen egy egészséges fogás. Lehet, hogy épp ezzel indítod el az egész családot az ésszerű táplálkozás útján.

 - Egyél lassan. Élvezz ki minden falatot, és közben beszélgess, vegyél részt a társalgásban. Végülis az ünnepnek leginkább az együttlétről kellene szólnia, nem?

- Vigyázz a szesszel. Nemcsak az a baj vele, hogy be lehet rúgni tőle, hanem az is, hogy iszonyúan kalóriadús. Egy pohár bor, két pohár ásványvíz. Ha alkoholmenteset iszol, kóla helyett inkább ásványvizet vagy gyümölcslevet kérj, de ebből is inkább a 100 százalékosra szavazz, és a kalória-takarékosság jegyében hígítsd fel ásványvízzel.

- Vedd körül magad egészséges rágcsával. Süti helyett pakolj magad elé mandulát vagy gyümölcsöt, és beszélgetés közben inkább ezekből nassolj.

2010. december 19., vasárnap

Stresszmentes karácsony? Van ilyen?

Ha már az előző bejegyzésben szépen beijesztettem mindenkit a karácsonyi stressz káros hatásaival, most arról is írok egy kicsit, hogy így az ünnep előtti utolsó roham idején hogyan is kellene csökkenteni azt a bizonyos feszültséget. A magam részéről meglehetősen utálom a "kerüld a stresszt" című általános jótanácsot, mert aki képes tényleg elkerülni a stresszt, méghozzá úgy, hogy közben nem egy Isten háta mögötti biotanyán jógázik reggeltől estig..., hát az legalábbis egy gyakorló Jedi mester. Az viszont, hogy hogyan kezeled a stresszt, nos, az tényleg rajtad múlik, akár a budapesti belvárosban dúló karácsonyi csúcsforgalom kellős közepén is. Ehhez pedig egy kis egészséges egoizmusra fogok biztatni mindenkit.
A legfontosabb szerintem az, hogy ne légy fanatikus. Aki túl nagy elvárásokkal indul, az tuti, hogy csalódni fog. Akármennyire is az ömlik a tévéből, hogy ilyenkor makulátlan lakásban, csilli-villi fa alatt ünnepel a szépen mosolygó tömeg, a valóságban úgyis ott marad egy porcica, kiég egy izzó a füzérből, és becsúszik egy rossz megjegyzés. Namármost, ha te maximalista elvárásokkal indultál neki a karácsonynak, akkor kábé itt van vége az ünnepnek. Vagyis: jobban jársz egy leszarom-tablettával :)
Másodszor: lista. arról, hogy mi az, amit tényleg fontos még ezen karácsonyig hátralevő négy napon elvégezni. A szaloncukor-bevásárlás nyilván nem várhat, de ha a totális nagytakarítás már nem fér bele, akkor egye fene, legyen csak a nappali fogadóképes. Vagyis: rangsorolj. Azokat az eseményeket, találkozókat is rangsorolhatod, amelyekre mostani érzésed szerint mindenképpen el kell menned. Fogadjunk, hogy ha fontossági sorrendbe állítod őket, lesz egy-két olyan, ami akkor is épp olyan élvezetes lesz, ha csak az ünnepek után kerül rá sor. És hogy mi a sorrend alapja? Csakis a te jó érzésed, az elvárásokat amennyire lehet, tessék szépen elfelejteni.
Gondolkodj pozitívan. Fogcsikorgatva ünnepelni elég nehéz, de még a kötelező üzletbenrohangálás is kellemesebb, ha inkább a jó oldalát nézed.
Figyelj oda a költségeidre. Ha most azt kérdezed, hogy jön ez ide, akkor gondolj bele, át tudod-e majd engedni magadat az ajándékozás meghitt pillanatainak, ha arra kell gondolnod, hogy vajon miből fogod törleszteni a karácsonyra felvett hitelt. Szerintem inkább vegyél kisebb ajándékot...
Ne túlozz el semmit. Nyolcfogásos vacsora helyett épp elég három fogás, és az ünnep másnapján se a másnaposság legyen a program.
Kérj segítséget. Konkrétan oszd le a feladatokat a párodnak, a gyerekeknek, a rokonságnak. Senki nem fog megsértődni, ha megkéred, hozzon egy tányér bejglit a vacsorához, vagy mosogasson el. Ha viszont csak csendben duzzogsz, mert mindent neked kell csinálni, nem valószínű, hogy kitalálják a gondolataidat.
Lepd meg magad. Akár egy kis ajándékkal, akár azzal, hogy az idén máshogyan ünnepelsz, mint az eddig bejáratott forgatókönyv.
És - az előző ponthoz csatlakozva - akármilyen sűrű is a programod, szánj egy kis időt magadra. Egy fürdőre, vagy egy forró csokira, vagy egy újság átlapozására, vagy bármire, ami fevidítana. Én egyik este például beültem az új Király utcai Starbucksba, bámultam kifelé a fejemből, és csendesen mulattam azon, milyen vidám hangulatba képes hozni a kivilágított, havas Nagykörút látványa. Komolyan mondom, még a villamost és a forgalmi dugót is szépnek láttam :)
Nektek milyen tippjeitek vannak az ünnep előtti stresszmentesítésre?

2010. december 14., kedd

Ezért ne stresszelj (többek közt)

Ti nem gondolkodtatok még el rajta, mekkora paradoxon is ez a december? Adott egy ünnep, amelyik gyerekkorunk legszebb emlékeit idézi fel, a szeretetről, az együttlétről, a harmóniáról, esetleg némi befelé fordulásról kellene szólnia. Ehhez képest a karácsonyi kívánságlisták előkelő helyén áll, hogy ha lehet, stressz nélkül valósuljon meg a karácsonyi ünneplés. Vagyis mindenki hajt, hogy tökéletes legyen a vendégség, meg előre dolgozik az év végi szabadnapok miatt, meg takarít, meg selejtez, meg céges partiról baráti találkozóra rohan - ami alapvetően kellemes dolog lenne, de amikor huszadik kötelességként rakódik az ember nyakába, akkor kevesen vannak, akik nem kívánják halkan, hogy bárcsak inkább januárban szeretnék őt látni inkább összes ismerősei. Mintha mindenki minden restanciáját ebben az egy hónapba akarná belesűríteni.


Pedig egyáltalán nem újdonság, hogy a stressz az egyik legegészségtelenebb dolog. Nemcsak decemberben, egész évben. Íme egy rövid lista arról, mi mindent tehet az ember szervezetével, és ez még csak egy kis része a teljes felsorolásnak. Már csak ezért is érdemes elgondolkodni rajta, hogy nem érné-e meg egy kicsivel tökéletlenebb karácsonyt összehozni annak fejében, hogy nyugodtabban tesszük mindezt.

Fejfájás: az úgynevezett tenziós fejfájást szinte mindenki ismeri. Ez az a szorító érzés a halánték két oldalán, néha a homlokon, amelyet egyes elméletek szerint a fej és a nyak izmainak stresszes összehúzódása okoz. A migréneseknek is rosszat tesz a feszültség: bár a rohamot általában nem ez váltja ki közvetlenül, feszült helyzetben erősebben hatnak a migrén támadását előhozó egyéb tényezők. Ráadásul, amikor idegesek vagyunk, általában olyan életmódra váltunk, amelyik sem a fejfájásunknak, sem más szerveinknek nem tesz jót: zsíros gyorsételek, vagy épp édességek után nyúlunk, és alig alszunk.

Nátha és egyéb felső légúti fertőzések: az egymást követő megfázások hátterében gyakran a krónikus stressz áll. Vagyis nem az egyszeri idegeskedés, hanem a munkanélküliség, a párkapcsolati problémák, vagy a túlterheltség okozta folyamatos feszültség, amely rányomja a bélyegét az immunrendszer működésére.

Asztma: az asztma és az érzelmi állapot közötti összefüggést már Hippokratész is leírta, de mai kutatások is sorra igazolják, hogy a felfokozott érzelmi állapot, például a félelem és a düh (vagyis amikor tobzódni kezd a szervezetünkben a kortizol nevű stresszhormon) közvetlenül is kiválthatja az asztmás rohamot. A stressz ugyanis erősíti a légutak gyulladásos reakcióját. Gyakorló asztmásként tudnék mesélni róla, milyen is, amikor ez történik...

Szívproblémák: azon egyelőre még vitatkoznak a kutatók, hogy a feszültség önmagában is elég-e a szívbetegségek kialakulásához, vagy inkább csak felerősíti a többi kockázati tényező (például az egészségtelen táplálkozás) hatását. Stresszes állapotban ugyanis felpörög a szívverés, felfelé indul a vérnyomás, és zsírsavak kerülnek a vérbe. És hová vezet a magas vérnyomás, a magas vérzsírszint, és a deréktáji felesleg? No, helyben vagyunk.

Derékfájás: egy svéd kutatás szerint munkahelyi környezetben a derékfájás leggyakoribb kiváltó oka a stressz. Az idegességtől ugyanis megfeszülnek az izmok, és azok a mindennapi mozdulatok is sérüléshez vezethetnek, amelyek máskor meg sem kottyannak a testünknek.

Női bajok: a stressz a bakteriális hüvelyi fertőzések egyik ismert rizikófaktora, ismét csak azért, mert valósággal ledermeszti az immunrendszert. A tartós feszültség olyan hormonális változásokat is előidéz, amelyek megváltoztatják a hüvely PH-értékét, így könnyebben szaporodnak és okoznak fertőzést az egyébként egyszerűen legyőzhető baktériumok.
A stressz ráadásul gátolja az egyik legfontosabb nemi hormon, a GnRH termelődését, így a nőknél képes leállítani a peteérést, a férfiaknál pedig csökkenti a hímivarsejtek számát, így nehezíti a teherbe esést. Az már csak hab a tortán, hogy a libidót is blokkolja.

Hízás: a stressz deréktájt is megmutatkozik, méghozzá kézzel foghatóan, zsírpárnák formájában. Ezért a kortizol nevű "üss vagy fuss" hormon a felelős, amelyik szó szerint védőzsírral burkolja be a szerveinket ha, huzamosabb ideig veszélyhelyzetet érzékel a test. Ez a hormon pluszban az anyagcserét is lelassítja.

Ekcéma: az ekcéma nemcsak az allergénektől, például a tisztítószerektől képes fellángolni, hanem a stressztől is. Így akkor is kijöhetnek az ekcémás foltok, ha már minden létező allergént elirtottál a környezetedből.

2010. december 11., szombat

Lista karácsonyra

Lilakávé a Nők Mozgásban blogról meghívott a karácsonyilistás játékba, én meg örömmel elfogadtam. Aztán kettő perccel ezután rájöttem, mennyire stresszelő is tud lenni a tudat, hogy az ember egy ilyen játékban bármit kívánhat. Mert ha nincs határ, akkor két eset van: "ide nekem az oroszlánt is", avagy "mindenem megvan, nem kell nekem semmi különös". És persze ez a két véglet tökéletesen egyszerre is képes működni. Ráadásul ott van az a nem kifejezetten csak a karácsonyfa alá szóló alapkívánság, amit meghívómnál jobban én sem tudok megfogalmazni: "szeretném, hogy a szívemnek-kedveseket ne érje baj, betegség, bánat. Nemcsak karácsonykor nem, hanem hétfő délutánokon és csütörtök reggeleken se... ameddig lehet"

Aztán persze összeszedtem jó néhány dolgot, amire rég, vagy épp az utóbbi időben vágyom. Vannak köztük egész könnyen elérhetőek is, meg olyanok is, amelyek a "merjünk nagyot álmodni" jegyében kerültek a listára. Ha odateszi őket az élet a karácsonyfám alá, vagy valamelyik születésnapi tortám mellé, vagy egyszerűen csak a kezembe nyomja egy kedd délután, örülni fogok neki, ha nem, akkor meg majd megpróbálom összehozni legalább a reálisan elérhető részét. Hát, lássuk.

Mindenféle utazások:
- Szeretnék eljutni egyszer adventkor Bécsbe. Ez nem tűnik nagy kívánságnak, de az elmúlt tizenévben nem igazán volt olyan, hogy pont ebben a négy hétben ne omlott volna rám ezernyi tennivaló, mennivaló, találkoznivaló, így eddig mindig megmaradt a terv szintjén a dolog. Majd egyszer úgyis... :)
- Szeretnék eljutni egy indiai jógatáborba. Meg úgy általában is szeretnék eljutni Indiába, illetve szinte bárhová a Távol-Keleten. Amióta őket olvasom, azóta még jobban.
- Szeretnék egyszer térdig érő hóban, forralt borral, hatalmas fenyővel karácsonyozni, esetleg szilveszterezni, valahol északon.
- Szeretnék egy lakást Rómában. Na jó, nem feltétlenül ezt (pedig bírom a turistazsivajt), lehet szerényebb is. Plusz egy választ az "és akkor most miből éljünk meg ebben a szép városban?" kérdésre. Ha megvan, másnap költözöm :)
- Szeretnék egy wellness-hétvégét, valami jó helyen (aztán majd jól megírom ide, milyen volt).

Adjunk a sznob vénámnak:
- Szeretnék egy olyan szilveszteri partit, ahová minimum koktélruhát lehet felvenni (de lehet estélyi is az előírás), és mégsem dögunalmas.
- Szeretnék egy-két Kaviczky- és Primavera-kozmetikumot (bazidrágák, bazijók).
- Szeretnék egy e-könyv olvasót, mondjuk a Kindle pont szimpatikus is.

És egy-két gyakorlatiasabb kívánság:
- Szeretnék egy olyan selejtezési tanácsadót, amilyet egyszer valami házátalakítós dokumentumfilmben láttam. Tudod, az, akivel háromszor összeveszel, mielőtt belátod, hogy végülis tényleg felesleges megtartani a huszadik divatjamúlt pulóvert és lejárt újságot.
- Szeretnék végre megtanulni rendesen olaszul, hogy ne csak a beszélgetős konyhanyelv menjen.
Ööööö... vagy ez itt már inkább a "to do list"?

És akiknek továbbadom:
- Jamjarlady, mert isteniek a receptjei, és mert szeretem (nemcsak a receptjeit).
- Lcd, mert ő a Tündérnyúl anyukája, és szereti a Sonata Arcticát.
- Kaptárlakó, mert ő mindig okosakat ír.
- Cucka, mert ő a kedvenc bababloggerem.

A szabályok pedig:
1. Add tovább a listaírós feladatot további hét bloggernek.
2. Linkeld be őket.
3. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
4. Írd meg a karácsonyi kívánságlistádat.
5. Küldd el a listát a Karácsonyi ajándéklistára azaz a radmila.morgan kukac gmail.com címre.
6. Szurkolj, hogy teljesüljenek a kívánságaid.
7. Legyen boldog karácsonyod :)

2010. december 7., kedd

Jön a Tomte!

Azt mondják, Svédországban nem a Mikulás vagy a Jézuska pakolja az ajándékokat a karácsonyfa tövébe, hanem a Tomte nevű manók aktivizálják magukat ilyenkor. Az IKEA pedig szépen elhozta nekünk a manóit, a megújulást és a termékenységet szimbolizáló szalmakecskéket, és velük együtt a kék-fehér-pirosban játszó, északi karácsonyt. Nekem meg annyira bejött a dolog, hogy  az első adventi vasárnap előtt pár nappal azon vettem észre magam: jé, már a karácsonyon agyalok!

Pedig egyébként nem véletlenül kérdeztem meg a facebook-oldalon (amit mostantól az egyszerű, http://facebook.com/zoldsalata címen találtok meg!) november közepén, hogy ki mikor kezdi a karácsonyi készülődést. Számomra ugyanis borzasztóan zavaró, hogy a kereskedelem lassan már október közepétől úgy tesz, mintha a nyakunkon lenne az ünnep - egyrészt, ha több mint két hónapig egyfolytában a karácsonyra készülök, mire tényleg eljön a napja, már annyira elegem van belőle, mint az egyszeri iskolásnak a csokoládégyári látogatás után az édességből. Ez meg így, ugye, nem az igazi... Másrészt pedig legyen már ősz az ősz, és december a december, ha kérhetném!

No de vissza a manókhoz, meg a karácsonyhoz, elvégre már a második adventi gyertyát is meggyújtottuk, no meg persze az északi vidékhez. Szóval, Svédország nekem mindig is szimpatikus volt. Egyrészt amiatt, amit társadalmi téren elértek (gondolok itt például arra, hogy náluk hogyan is áll többek között a nők egyenjogúsága), másrészt pedig gyönyörű a táj, tetszik az arrafelé készült tárgyak letisztultsága, egyszerűsége, és persze nem is én lennék, ha nem említeném meg, hogy elég jó power metál zenekaraik vannak (akit érdekel, kattintson egy kis mjúzikért) :) Amikor pedig az IKEA sajtótájékoztatóján megláttam a norvégmintás (milyen hülyén hangzik ez ebben a szövegkörnyezetben :) ) karácsonyfadíszeket, meg a rengeteg mindenféle fényt, amelyek a világos órák északon ilyenkor szokásos számát tekintve nemcsak szépek, hanem kábé a lelki túlélés eszközei is, egy perc alatt bevillantak a sztereotipikus képek a térdig érő hóban, faházban, forralt borral abszolvált ünneplésről, és már el is dőlt az idei itthoni karácsonyi dizájn. Fészbúkos szóhasználattal élve: megalájk! Nektek hogy tetszenek?

Fények minden mennyiségben





Nem pulóver, karácsonyfadísz



Ezüstös, fényes, kint pedig szikrázik a hó

2010. november 22., hétfő

NIA másodszor

Egyszer már írtam a NIA-ról, és mivel legutóbb igen pozitív emlékekkel távoztam, egyértelmű volt, hogy az AVON-napon is ez lesz az egyik óra, amit nem hagyhatok ki. Jó választás volt, mert egyúttal az is kiderült számomra, hogy mennyi minden befér a NIA címke alá. Az első NIA-órán, anno, az oktató a női lélek mélységeire helyezte a hangsúlyt, lágy, áramló mozdulatokkal dolgoztunk. A mostani óra sokkal dinamikusabb, zsigeribb, néha szinte törzsi táncra hajazó volt, de ugyanazt az ősi női energiát hozta ki mindenkiből.

És mivel a szigorúan betartandó szabályok helyett megint csak az „úgy vagy jó, ahogy vagy” érzése dominált, a zavart nevetgélések megint megmutatták, hogy milyen sokan nem tudnak ezzel mit kezdeni. Lányok, őszintén: ennyire hozzászoktunk volna ahhoz, hogy valakinek mindig diktálnia kell, mit csináljunk, és ha nem lökjük a helyes választ vagy mozdulatot, majd kijavítanak, értékelnek, minősítenek? Hogy önmagunknak lenni, csak úgy bele a világba, jól érezni magunkat az amúgy egyáltalán nem tökéletes testünkben ciki?

Az óra után az „ezt is akarom, még jó sokszor” érzése mellett az járt a fejemben, amit pár éve egy hasonló rendezvényen egy dél-amerikai aerobik-oktató mondott. Akkor még messze nem volt ennyi táncos dolog az edzőtermek kínálatában, abban az időben a step-aerobikot nyomták mindenhol, egy-két, előre-hátra, ne hagyd abba, tessék egyszerre lépni. Na, ez a lány mindenféle táncos órákat tartott a tangótól a showtáncig, aerobikkal kombinálva (zseniálisan egyébként), majd amikor az órák után egymás mellé sodródtunk a büfében, elmesélte, hogy szuper a magyar közönség, csodaszépek a lányok, de amikor dögösnek kellene lenni, akkor mintha megijednének és ledermednének, mintha ez itt nem jönne természetesen. Pedig hát – és ez már innen az én véleményem, engem tessék csesztetni miatta – kevés olyan ország van, ahol ennyi fiatal és kevésbé fiatal nő öltözne útszéli prostinak a hétköznapokon, mint itt. Csak hát az ugye, nem önmagunkról szól, hanem a mindenáron való tetszeni akarásról…

Kicsit messzire kalandoztam a NIA-tól. Vagy talán mégsem?

2010. november 16., kedd

Port de bras, avagy hoppá, balett!

Ha jól emlékszem, úgy hat éves lehettem, amikor a szüleim beírattak balettra. Hát, nem szerettük meg egymást, én és a balett. Egyedül az órák végében tudtam valami pozitívumot felfedezni, nevezetesen azt, hogy utána pár napig nem kellett mennem. Némi idő elteltével végül mindenki belátta, hogy egy olyan fáramászós, levert térdű, rövid hajú kiscsajnak, amilyen én voltam, valahogy nem az igazi perspektíva a rózsaszín tütü.

Később persze simán kinőtt belőlem a nőci, és a táncba is beleszerettem, tizenéves kori sok évnyi jazztánc, majd jóval később némi flamenco formájában. Azóta is az a helyzet, hogy ha sportfronton választanom kell egy táncos óra és egy bármimás között, akkor jó sansszal nem a bármimás fog nyerni. A beszélgetős, csendes buliknak sem vagyok a híve, ha buli, akkor táncolunk, és pont. A klasszikus balettre viszont azóta sem rezonálok, nézőként sem.

Ezt a sztorit azért meséltem el, hogy most bejelenthessem: összefutottam a balett számomra is értelmezhető formájával. Port de bras néven fut, és itthon is elérhető már pár edzőteremben. (A port de bras egyébként eredetileg valamilyen kartartást jelent balett-szaknyelven, de ebbe inkább nem mennék bele – aligha én vagyok ebben a legautentikusabb szakértő, lásd az első bekezdést.)

Kép forrása: www.portdebras.org
Az AVON Test és Lélek Napon Vladimir Sheznik tartott órát – ő az az orosz exbalettos, aki Julio Dieguez Papi nevű spanyol kollégájával együtt kidolgozta a testedzés ezen formáját, és hát nem nyúlt nagyon mellé. Lassú, kellemes popzenére végzett, folyamatos, áramló, lágy mozdulatokkal telt az óra, de közben azért feszültek az izmok ott, ahol kellett, mégsem volt unalmas az egész. Viszont a táncos edzések jó részéhez hasonlóan ez az óra is mentes volt a „na még tíz, kibírod, tartsd a lábad, ettől lesz feszes a segged” jeligéjű drill bármilyen formájától. Nagy vonalakban olyan érzés volt, mintha az első perctől az utolsóig balettoztam, amúgy igazán táncoltam volna, anélkül, hogy évekig kellett volna előtte unalomba fulladva csiszolgatni az első, második, akárhányadik pozíciót. Persze nem gondolom, hogy holnaptól én leszek a moszkvai balett szólótáncosa, de nem is ez a dolog célja. Sokkal inkább az, hogy hatvan percig jól érezd magad, kikapcsolódj, mozogj, és ne az járjon az eszedben, hogy pontosan hány kalóriát égettél el, és ettől hány milliméterrel lesz kisebb a csípőbőséged. Magyarán: ki a túrót érdekel, ha nem vagy balerina-alkat, a lényeg, hogy jól essen… Nekem összességében nagyon bejött a fíling, meg is nézem, hol lehet ismételni :) (És ilyenkor szeretnék unatkozó milliomosfeleség lenni, aki egyik nap zumbára, a másik nap port de bras-ra, a harmadik nap jógára jár, ésatöbbi, ésatöbbi…)

Az alanti videón láthattok egy kis ízelítőt Sheznik mestertől:

2010. november 10., szerda

DVD-teszt: Hastánc kezdőknek, csípő, fenék és comb

Ezt a filmet legutóbb egy olyan éjszaka után vettem elő, amikor, dacára annak, hogy alapvetően jó alvó vagyok, hajnalig csak forgolódtam. Reggel ennek megfelelően eléggé elgyötörten ébredtem, úgyhogy őszintén szólva a hátam közepére sem kívántam a mozgást. Le is mondtam róla, hogy én aznap Zumba-órán pörögjek, inkább otthon próbáltam meg hasznossá tenni magam. Az viszont frusztrált, hogy így kimarad a sportolás, tehát valami nagyon könnyű dolgot kerestem, „jobb mint semmi” jeligére. Ezt találtam :)


A Hastánc kezdőknek sorozatot a Hollywoodban népszerűnek számító, indiai származású ikerpár, Neena és Veena Bidasha jegyzi (a magyar kiadás borítójának fordítója bizony alaposan benézte a hölgyek nevét). Honlapjuk tanúsága szerint a dekoratív lányok egyformán járatosak a hastáncban és az indiai táncokban, tánccsoportot vezetnek, és hatalmas mennyiségű táncos fitnesz-kiadvány van már mögöttük.

A sorozat négy részes, alapgyakorlatokból, zsírégetésből, kar- és hasizom-erősítésből, valamint a csípő, a fenék és a comb formálásából áll a kollekció, darabját egy ezres körül lehet felcsípni az internetes áruházakban és a bevásárlóközpontokban. A borító alapján nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a hastáncból vett mozdulatokat köti össze a program a hagyományos erősítéssel – épp ezért érdekes lehet annak, aki már unja a „lábemelés még nyolcszor” típusú aerobik-kliséket. A hastánc legalapvetőbb mozdulatait is el lehet lesni róla, de azért ne várd, hogy a videó után már mehetsz is fellépni egy arab étterembe. Mindenesetre kicsit kecsesebb, csajosabb, jópofább, mint a megszokott aerobik-programok. Lássuk először a csípő- és combformáló részt, tekintve, hogy alig van nő, aki nem ezt a tájékot akarja legelőször kicsit megfaragni.

Időtartam: kb. 31 perc
Eszközigény: tornaszőnyeg az ülő, fekvő gyakorlatokhoz

Intenzitás: ***** (1/5) Valóban kezdőknek szánták: van benne egy-két trükkösebb gyakorlat, de alapvetően nem túlzottan megterhelő, egész biztos vagyok benne, hogy nem fog nagyon nehezedre esni. Ha rég nem sportoltál, vagy nagyobb felesleget akarsz leadni, jó lehet, de nekem például szülés után pár hónappal, első (izomlázmentes, szoptatásbarát) edzésprogramnak is bevált, sőt, a fent említett, rosszabb napokon is jobb, mint ha egyáltalán nem mozogna az ember. Kőkemény izmaid viszont nem ettől lesznek, ahhoz azért jóval több kell.

Bonyolultság: ****** (1/5) Rendkívül egyszerű gyakorlatok és táncmozdulatok, egészen biztosan nem zavarodsz bele, akkor sem, ha nem tartod magad táncos alkatnak.

Változatosság: ***** (4/5) Egyetlen erősítő mozdulatot sem sulykol túl sokáig, úgyhogy szenvedni, unatkozni nem fogsz közben. A tánclépések, csípőrázások is gondoskodnak a megfelelő változatosságról.

Felépítés: ***** (4/5) Korrekt felépítésű anyag, megvan a bemelegítés, az erősítés és a levezetés, nyújtás. Külön pluszpont jár a jógából átvett nyújtó pózokért (mit tesz az indiai háttér, ugye…), bár ezeket kicsit részletesebben is elmagyarázhatnák – azt persze azért hozzá kell tenni, hogy nem vészesen bonyolult mozdulatokról van szó. Azért adtam csak négy pontot, mert kicsit rövid a program, még kezdőknek is. Ha viszont a négy részből hozzáveszel még egyet, már kész a kábé egy órás, könnyű edzés, azzal már mész valamire.

Fíling:***** (4/5) Tetszik a keleties környezet és ruha, a hastáncos tálalás, és elég jól átjön a „nőcis” fíling, amit a lányok sugallni akarnak. Ezek után kíváncsi lettem a Bollywood Blast fedőnevű filmjükre is, amelyben az indiai táncból merítenek…



2010. november 7., vasárnap

Mire jó a fitneszvideó?

A fitnesz-rajongók, és edzők közül sokan nem DVD-pártiak, jogosan. Tény, hogy – főleg, ha kezdőként vágsz bele a sportolásba – sokkal könnyebb a dolgod, ha egy edzőteremben mozogsz. Először is, húz a csoport lelkesedése. Ami pedig még fontosabb, ott az edző, aki megtanít szabályosan végezni a gyakorlatokat, és kijavítja, ha rosszul csinálsz valamit. Ez lényegesebb, mint gondolnád: a rosszul végrehajtott gyakorlat ugyanis jobb esetben csak kevésbé hatásos, rosszabb esetben viszont akár sérülést is okozhat.

Ámde, és itt jön a nagy DE (és akkor most elmondom, hogy miért szeretem mégis a DVD-ket). Van úgy, hogy nincs elérhető közelségben edzőterem, esetleg csak step-aerobikot tartanak, miközben te táncos órára vágynál. Vagy nincs pénzed. Vagy időd odamenni, átöltözni, ott lenni, zuhanyozni, szárítkozni, felöltözni, hazamenni. Vagy bébiszittered ennyi időre. Vagy egyszerűen kedved, energiád, lelkesedésed elindulni. Alapesetben ezek azok a helyzetek, amikor az ember hagyja a fenébe az egész edzésmizériát, és csatlakozik a nem sportoló magyarok népes táborához. 

Na és itt lépnek be az otthoni használatra szánt DVD-k, mintegy mentőövként. Nem drágák, akciósan már egy ezresért is be lehet szerezni néhányukat. Nem kell odamenni, felszerelést cipelni, közlekedni, csak beállni a tévé elé, annyi időre, amennyit egyébként a Barátok közt lopna el a napodból.

Persze, ha otthon tornázol, sokat segít, ha előtte jártál már edzőterembe, és legalább az alapok mennek szabályosan. Az is fontos, hogy nagyon figyelj arra, amit a filmben mondanak, és magadra is: igyekezz a legpontosabban lekoppintani a mozdulatot (a tükör nem haszontalan segítőtárs ilyenkor). Ha pedig valami a legkisebb fájdalmat okozza, azonnal hagyd abba, ne erőltesd. A bemelegítést és a levezetést a saját érdekedben akkor sem ildomos elcsalni, ha a tévés edző nem tudja megkérdezni, hogy mégis hová rohansz.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak az otthoni edzéssel? Én, bevallom, a terhestornát nem mertem bevállalni házilagos, DVD-s kivitelben, mert ott még lényegesebb, hogy minden mozdulat a helyén legyen. Akinek ez is ment, legyen kedves, írja meg a kommentek között, hogy csinálta.

2010. november 2., kedd

Még egy kis arany és bársony...

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer, úgy a 17-18. század fordulója táján egy szépséges, művelt és elegáns hercegnő, Anne Marie Orsini, akit Neroli hercegnőjeként is emlegettek. Ez a szépasszony nagyon szerette a keserű narancs virágának illatát. Olyannyira, hogy nemcsak a fürdőjét, de még a kesztyűjét is narancsvirág-olajjal illatosította, amit azóta is nerolinak neveznek.

A L'Occitane új smink- és illatcsaládja, a Fleur Chérie Neroli hercegnője előtt tiszteleg. A Fleur Chérie illat fejjegyében a neroli a fekete ribizli levelével, a bergamot-tal, a mentával, valamint a naranccsal és a mandarinnal egyesül. A szívjegyben a narancsvirág- és a narancsvirágvíz-esszencia a vaníliát és a pézsmát egészíti ki, míg az alapjegyben meleg, fás és pézsmás, érzéki akkordokat találunk (10.550 Ft). Finom, romantikus, csodásan mediterrán az összhatás.
Az Eau de Toilette mellé, kísérőként tusológélt, testápolót, szappant, kézkrémet és ajakbalzsamot választhatunk, de apró fémtégelyben, krémparfümként is magunknál tarthatjuk.

A sminktermékeket a hercegnő ruhatárának anyagai és színei ihlették: bársony és selyem, bordó és arany, szürkés-lilás és kék árnyalatok (ha esetleg még mindig nem lenne elég az őszi pompából). Aranyló púdergyöngyök (8690 Ft), arcpír és szemhéjpúderek (4350 Ft), négy krémes szemceruza (2290 Ft), valamint ötféle színű krémes rúzs  és szájfény (4350 Ft) alkotják a kollekciót, plusz egy kis extra luxus: egy zsebórára emlékeztető apró szelence, benne két szájfénnyel (8690 Ft), hogy pár pillanatra mi is hercegnőknek érezhessük magunkat.

2010. október 27., szerda

Gazdagnő-illatok őszre

Az október nekem mindig aranyban, bíborvörösben játszik, van benne valami egyszerre dekadens és klasszikus elegancia. És van az a szintén egyszerre dekadens és klasszikusan elegáns illattípus, amit zsenge korom óta csak "gazdagnő-illatnak" becézek, mert az elegáns estélyek, az ékszerek, a luxus világa jut róla eszembe. Az ősz parfümújdonságok pedig mintha rájátszanának erre a kapcsolatra, aranyban és luxusban utaznak...



A Lady Million Paco Rabane új illata, a 2008-as férfi 1 Million párja. A gyémánt formájú üveget Noé Duchaufour-Lawrance tervezte, aki 2007-ben Designer of the Year díjat kapott a Maison & Objects Fair –től, és aki 2008-ban az 1 Million férfi illat üvegét is megalkotta. A parfüm fejjegyében a keserű narancs és a málna harmóniája érvényesül, a szívjegyben a narancsvirág, az arábiai jázmin és a gardénia olvad össze, míg az alapjegyben a pacsuli, a méz és az ámbra teljesedik ki. Érzéki, dögös, Femme Fatale-os. (Ára: 12.900 Ft / 30 ml; 17.500 Ft / 50 ml; 22.900 Ft / 80 ml, EDP)








A Carolina Herrera 212 VIP szlogenje: "Rajta vagy a listán?" Azon a listán, ahová titkon még a megrögzött antisznobok is szeretnének felkerülni. Azok listáján, akik fontosak, akikkel számolnak, akik előtt megnyílnak az ajtók. Azt persze senki nem ígéri, hogy az illat hatására már ott is lesz a neved azon a bizonyoson, de néha az illúzió is elég, hiszen ez adja a magabiztosságot, ami aztán a sikert hozza...
Na jó, nem rugaszkodom el ennyire :) Az viszont tény, hogy az illat hozzávalóiból mámorító koktélt mixelt össze az illatkreátor-csapat: rum és marakuja, pézsma és gardénia, vanília és tonkabab - nem hangzik rosszul, igaz? Az aranyszínű csomagolás nekem leginkább egy titkos kapszulára hajaz. (Ára: 12.800 Ft / 30 ml; 19.900 Ft / 50 ml; 25.900 Ft / 80 ml)




A Prada L'Eau Ambrée a klasszikus elegancia képviselője, mégis ellenállhatatlanul modern. Az a nő jut róla az eszembe, aki a legdecensebb estélyit is úgy viseli, hogy közben hibátlanul eredeti. Hangsúlyos jegyei a citrom, a májusi rózsa és az ámbra, de a citrusok jegyében van benne egy kis mandarin és narancsvirág, a virágos jegyek a gardéniával és a benzoin gyantával képviseltetik magukat, míg az ámbrás akkordot pacsuliból, édes illatú akáciából és vaníliából komponálták.
A súlyos, vastag falú üveg és az asszimetrikusan elhelyezett kupak a Prada klasszikus család részévé teszi a L’Eau Ambrée-t. Az üveg alja fekete; mint ahogy a füst száll fel, a szín is úgy változik a szürkétől az átlátszóig, utalva a Prada jellegzetes színátmenetes kollekciójára és kiegészítőire.A fehér Saffiano-bőr szerű csomagolás hangsúlyozza a frissességet. A Prada logó kétszer is feltűnik, egyszer fekete feliratként és egyszer egy arany selyemszöveten. (Ára: 16.200 Ft / 30 ml; 22.000 Ft / 50 ml; 32.400 Ft / 80 ml EDP Deluxe, 19.800 Ft / 80 ml EDP Deluxe Refill)

2010. október 18., hétfő

Reformgasztro: biorizottó amatőr módra

Már írtam róla, hogy nem vagyok az a széles mosollyal Michelin-csillagos kaját előállító mintacsaládanya-típus. Ennek fényében vicces lenne, ha gasztrobloggerkedni kezdenék, azt viszont szívesen leírom, hogy sikerült "reformosítanom" egy-két valóban egyszerű ételt. Elsőként rizottózzunk, mert finom is, olasz is, plusz egyszerű is, bár van benne némi türelemjáték-faktor.


Kiindulásnak ezt a receptet használtam, csak a zsiradékok mennyiségét csökkentettem benne, és nem tettem bele sót (épp elég volt annyi, amennyi az alaplében volt).

Vagyis egy pici olívaolajon és pici vajon megpirítottam a hagymát és a fokhagymát, majd rátoltam némi mirelit vegyes zöldséget (az épp nem volt bio, de legközelebb lehet, hogy azt veszek). Ezután jött a rizs - igaz, nem a klasszikus rizottórizs, hanem a pórias barna, egy-két evőkanál kölessel és vörös lencsével felturbózva. Amikor kipattogra magát, kezdődött a türelemjáték, vagyis a lé meregetése. A lé egyébként könnyítésként a DM-ben kapható bio-kockából készült, egy negyed kocka elég volt hozzá (nekem elég sósnak tűnt a cucc). A végén reszelt parmezánt és vaj helyett egy kávéskanál mascarponét tettem bele. Só nem kellett több, a tetejére ment egy kis bors és egy kis parmezán. Szerintem finom lett, de a válogatós gyerkőc is ette, úgyhogy nagyon rossz nem lehetett... Fotó sajnos nem készült, mert későn döbbentem rá, hogy kellett volna. No, majd legközelebb...

És most egy kérés hozzátok: ha van olyan egyszerű és könnyen elkészíthető, ámde egészséges receptetek, ami mindannyiunknak hasznára lehetne, osszátok meg itt, vagy a Facebookon - nagyon szívesen kiteszem ide a blogra, természetesen a szerzőre való korrekt hivatkozással!

2010. október 14., csütörtök

Vörösiszap - így segíthetsz

Nehéz szabadulni a vörösiszap-katasztrófáról érkezett képektől - beveszik magukat az ember agyába, és amikor leülnék blogot írni, rögtön az jut eszembe, hogy írhatok én itt szépeket az egészséges életmódról, meg a biokajáról, amikor a katasztrófában érintettek számára már az is nagy dolog, ha tudják, hol lesz tető a fejük felett két hét múlva... Mérhetetlenül szomorú ez az egész, és minden tiszteletem azoké, akik hivatásosként vagy önkéntesként odamennek, takarítanak, gátat építenek, állatokat etetnek és mentenek, vagy bográcsban főznek.
És persze akkor is tehetünk valamit, ha nem megyünk oda a helyszínre - nagyon sok szervezet vállalta a gyűjtést a károsultaknak, és bár már rengeteg adomány gyűlt össze, még mindig nem késő és nem felesleges segíteni. Bele se merek gondolni, mi mindenre van szükség ahhoz, hogy legalább nagyjából felszámolják a katasztrófa következményeit.
Ezen az oldalon korrekt lista található azokról a szervezetekről, ahol az adományokat várják (mielőtt bárki megkérdezné, igen, az én adományom is ott van már az egyiknél), és itt azoknak a honlapoknak a címét is megtalálod, ahová véletlenül se kattints (külön borzalom, hogy már a csalók is megjelentek :( ). A http://www.vorosiszap.com/ oldalon napi frissítésű információk találhatók a segítségnyújtás módjáról, akár az embereken, akár az állatokon szeretnél segíteni.
A térségben maradt és az állatvédő egyesületeknél gyógyuló állatokról és a segítségnyújtás módjáról a http://www.noeallatotthon.hu/ és a http://www.lelenc.hu/ oldalakon (itt a hírek menüpontot érdemes figyelni) is tájékozódhatsz.

2010. október 3., vasárnap

Egy kis laza októberi shopping

A jövő héten elég sok lehetőségünk lesz a pénzköltésre, mintegy elégtételként azért, hogy nagy hirtelen beköszöntött a novemberi jellegű idő.


Az IKEA magyarországi működésének 20. évfordulóját ünnepli, ezért szeptember 30. és október 10. között számos termék kapható náluk hihetetlenül kedvező áron (plusz az IKEA Family klubtagok a főételeket is féláron kapják az étteremben). A Gödör Klubban október 20.-ig egy kiállítás is népszerűsíti az IKEA-t. Ez utóbbira már csak azért is kíváncsi voltam, mert én még emlékszem a 90-es évek eleji őrületre, amikor az IKEA-bútor egyet jelentett a szemérmetlen gazdagsággal (halványan még beugrik valami sashegyi buli is az egyetemi évekből, ahol irigységgel vegyes elismeréssel emlegettük, hogy "hát igen, nekik full IKEA a lakásuk...") Ennek ellenére a kiállítás nem győzött meg igazán: először is eldugták egy hátsó teremben, ahová lelkesen szerelő jómunkásemberek hadán át kellett átevickélni, persze csak miután kiszúrtuk, hogy ja igen, ott vannak (semmi reklám,öles felirat, ilyesmi...). Másodszor pedig viszonylag kicsi a tárlat, nagy része a mai választék - pedig jó lett volna látni egy-két retró-bútort a hősidőkből. Jópofa fícsör viszont, hogy az ember beülhet az előre berendezett enteriőrbe, ahol lefotózzák, majd pár hét múlva átveheti valamelyik áruházban a személyre szabott IKEA-katalógusát. Naná, hogy ezt nem hagytam ki.... :) Már csak azért sem, mert továbbra is kedvelem a bútoraikat, és úgy általában a skandináv letisztultságot...
A jövő hétvégén (október 8. és 10. között) Glamour-napok: 105 márka mintegy 1000 üzletében kaphatsz 20-30 vagy még több százalék engedményt az újsághoz járó füzet kuponjaival. És ha mindez még nem volna elég, 10.-én újra WAMP a Gödörben (ami engem illet, Panyi Zsuzsi és Sárossy Zsuzsa standja bármikor le tud venni a lábamról). Ha pedig már ott vagytok, ugorjatok be a Le Méridienbe Zólyomi Zsolt parfümériájába, hát az maga a kellemesen dekadens, stílusos, illatos csoda....

2010. szeptember 30., csütörtök

Emberkísérlet, avagy találtam egy csodaszert nátha ellen

Egyszer már rápörögtem itt a gyömbérre, amit azóta is nagyon szeretek, bár már nem fogyasztom kilónként, mint akkoriban. Viszont most megakadt rajta a szemem a zöldségesnél, egy hátsó rekeszből beugrott, hogy jó lesz ez nekem nátha ellen. És tényleg....
Nem kicsi mennyiséget toltam belőle, 4 nap alatt elfogyott egy jó ötcentis gyökér. Reszeltem belőle a limonádémba (jó sok citrommal, C-vitamin löketként), forráztam tealevelek mellé, vagy egyszerűen önmagában csináltam belőle teát. Úgy leizzadtam tőle, mint a valamikori boldog emlékű Kalmopyrintől, és két nap után felszámolta a takonykórt. Plusz egyszerűen legyalulta a nálam ilyenkor szokásos kezdődő hörghurutot és "aligtudokbeszélni" jellegű köhögést . Egy reggel úgy keltem, hogy "na, a fenébe, már megint két hétig köhögni fogok", jött egy jó erős gyömbértea, aztán elmúlt ez az izé. Így, ahogy írom, csak úgy egyszerűen. Szóval érdemes kipróbálni, bár biztos, ami biztos, én terheseknél nem erőltetném (az aromaterápiában a gyömbér illóolaját nem szokták ajánlani a várandósság alatt, szóval én az extra óvatosság jegyében nyersen sem enném nagyobb mennyiségben....).

És a végére a hedonista csodarecept:
- vanília ízesítésű tea (én az IKEA-ban szereztem be, a házi bioboltjukban, rebarbara-vanília ízű bio-tea a becsületes neve, de bármilyen fekete tea jó lehet helyette)
- reszelt gyömbér (kevés, mert brutálisan erős íze lesz!)
- egy kávéskanál vaníliakivonat (csak hogy a kalapkúrának is adjunk)

Ezt a keveréket kell leönteni forró vízzel, pár perc után leszűrni és pici barna cukorral vagy mézzel ízesíteni.

2010. szeptember 19., vasárnap

Életmódváltás - belülről nézve

Most egy kis személyeskedés következik. Nem akarom úgy osztani az észt, hogy ne mesélném el, nálam hol tart most éppen ez az egész életmódváltás dolog.

Kezdjük az elején: valamikor egyetemista korom kezdetén a menzakaja, a porleves és a "nincsidőmsportolni" háromszögében életm, úgy jó fél évig. A sport jött először vissza, ehhez elég volt három-négy kiló hízás után a tükörbe nézni, és realizálni, hogy ha ezt így hagyom, hamarosan sírhatok a tíz kilós, vagy még durvább feleslegem miatt. Úgyhogy nem hagytam (18 éves koromig szinte folyamatosan sportoltam valamit, úgyhogy nem volt nehéz visszaállni, hiszen csak úgy egy fél évet hagytam ki). Volt, hogy aerobik-órára mentem, volt, hogy a kolesz ingerszegény tanulószobájába vonultam vissza pár hasizomgyakorlatra.
Az egészséges étkezéssel az első kalandom a testkontroll jegyében telt. Pár évig próbálgattam, hol fanatikusan, hol sokkal kevésbé fanatikusan. Hosszú távon nem jött be, de ráterelt egy jó vágányra, és azt is megmutatta, miért nem érdemes fanatikus, egyik pillanatról a másikra történő életmódváltásban gondolkodni (hamarosan írok majd arról is, miért dőlnek dugába az ilyen hirtelen fellángolások).
Viszont azt vettem észre magamon, hogy elkezdtem először fogyókúrásan, majd fokozatosan egyre egészségesebben táplálkozni, annak ellenére, hogy a gyorskajákat és a mirelit izéket nagyon sokáig nem tudtam elengedni (van egy számomra felbecsülhetetlen előnyük ugyanis: nem kell túl sokat vesződni a főzéssel).
Pár éve azonban a fokozatosság jegyében szinte magától ez is bekövetkezett: ma már alig van mesterséges alapanyag a konyhánkban, és csodák csodája: így sem igazán töltök 30 percnél többet egyszerre a konyhában. Mostanában a következő fázis zajlik: igyekszem a lehető legtöbb hozzávalót bióra cserélni.
Azért persze most is vannak még olyan részterületek, amivel bajaim vannak. Sokáig kínlódtam azzal, hogy minden nap elfogyjon a 8 pohár víz, de mostanában azt vettem észre, hogy már nem kell kifejezetten odafigyelnem, és úgyis megvan. A napi 5 adag zöldség-gyümölcs még alakítás alatt, de úgy 2-3-nál már nem adom alább, és lesz ez még jobb is. Az édességet viszont szinte észrevétlenül, minden erőfeszítés nélkül adtam lejjebb. (Pedig ne tudjátok meg, mire voltam képes ebben a műfajban!) Most viszont tudok egy csomó olyan desszert-receptet, amelyikhez alig kell cukor, és mégis tök finom.
Érdekes tapasztalat viszont, hogy amikor átléptem egy határt a többé-kevésbé egészséges táplálkozásban, a szervezetem is "átkapcsolt". Egy darabig például kifejezetten szerettem az IKEA húsgolyóit. Egy jó hete arra jártam, és beültem egy húsgolyóra, majd döbbenten vettem észre, hogy már nem esik jól a gyomromnak. Konkrétan olyan érzésem volt utána, mintha követ ettem volna. Szóval azt hiszem, ezt most lehúzom az étlapról...
Az egészséges életmód egyéb részeit tekintve: a mosogatószert teljesen bióra váltottam (azóta nem törik a körmöm mosogatás után), a mosóport nagy részben bio-mosószerrel helyettesítem, pár hete kísérletezem azzal, hogy öblítő helyett ecetet és illóolajat használjak. Eddig bejött... Az egyéb tisztítószerek nagy részét is leváltottam ártalmatlanabb bio-szerekre. A kozmetikumaim kábé 40-50 százalékban cserélődtek méregmentes natúrkozmetikumra. Szóval javítanivaló még mindig van, és érzésem szerint pár évtizedig lesz is még, de minden, amit eddig elértem, az tartós, olyan szinten beépült az életembe, hogy nem kell már külön foglalkoznom vele - legfeljebb csak a különösen lusta napokon. Iszom időnként kólát, üdítőt, és eszem sütit, csak nem annyit, és főként nem azt.

2010. szeptember 6., hétfő

Jógafesztivál vasárnap!

20 irányzat, 30 jógastúdió, 80 oktató vasárnap reggel 9 és este 9 között a Westend tetőteraszán. Őszintén szólva, én nehezen tudok választani a jobbnál jobb programok közül. Már csak egy kis jó időre van szükség, hogy minden tökéletes legyen, de szerintem én akkor is megyek, ha esni fog.
További infó: http://jogafesztival.info/

2010. szeptember 5., vasárnap

Őszi wellness - az otthonodnak is!

Az egészséges életmódhoz nem kell sok minden, leginkább csak az elhatározás. De ha az ember lányára rátör a lakberendezés, akkor (ez is) nagyon jó ürügy, hogy beszerezzünk pár kellemes külsejű kiegészítőt. Az új IKEA-katalógusből szemezgettem pár szépséget.

Ha beszabadulok egy teaboltba, általában nem úszom meg egy-két új csodatea beszerzése nélkül. Most, hogy jön az ősz, különösen... A teákat viszont nem árt fémdobozban tárolni, nehogy veszítsenek az aromájukból. Például ilyenekben...

És mindjárt itt is van a hozzájuk illő teáskanna.


Egy jóképű falimatrica a zen-stílusban előadott nappalihoz.


Kicsit bizarr, de színes gyümölcsökkel biztosan jól mutat a konyhában.


A saját készítésű bio testápoló-olajok jól érzik majd magukat ezekben a dögös kis üvegekben (igen, mostanában ilyeneket kotyvasztok...)

Egy ilyen mérlegre pedig egyszerűen nem lehet haragudni, akármennyit is mutat.

2010. augusztus 26., csütörtök

Hurrá, allergiaszezon…

Napok óta taknyom-nyálam-egybefolyik üzemmódban tengetem napjaimat, és kábé úgy várom az esőt, mint anno az afrikai esőcsinálók. Szóval elegem van, és erre még itt van ez a keresztallergia dolog is…


Merthogy az eredeti allergéneken (például a hőn szeretett parlagfüvön) kívül vannak olyan, egyébként teljesen ártalmatlannak gondolt zöldségek és gyümölcsök, amelyek egyes anyagainak kémiai szerkezete hasonlít az allergiát kiváltó anyagéhoz. A szervezet pedig nem igazán képes ilyenkor a finom distinkciókra, nagyjából minden hasonló „támadóra” hisztérikusan kezd reagálni. Vagyis, ha a legjobb szándékkal elrágcsálunk egy kis zöldséget vagy gyümölcsöt, dupla erővel támad ránk a takonykór vagy a fulladás.

A nyírfára allergiásak jártak a legrosszabbul, nekik vigyázni kell az almával, a körtével, a cseresznyével, a szilvával, az őszi- és sárgabarackkal, a mogyoróval, a mandulával, a kivivel, de még a sárgarépával, a burgonyával és a zellerrel is.

A fűfélékre érzékenyek „ellenségei” a sárgadinnye, a görögdinnye, a narancs, a mogyoró, a paradicsom, a burgonya és a fehérrépa. A hozzám hasonlóan parlagfű-allergiásoknál a görögdinnye, a banán, az uborka és a cukkini fogyasztásakor alakulhat ki keresztallergia, míg az ürömre érzékenyek a zellertől, a sárgarépától, a napraforgómagtól és a méztől tartózkodjanak.

És akkor még nem beszéltünk a hisztamin-tartalmú élelmiszerekről és italokról, amelyek ismét csak kiválóan tudják rongálni az ember állapotát ilyenkor, szegény allergiásnak pedig fogalma sincs, hogy most mégis miért nem lát ki a zsebkendőjéből. Ilyenek például a fermentált ételek és italok, a sajtok, borok, pezsgők (hurrá, most kezdődnek a borfesztiválok, lehet örülni), a savanyúságok, vagy éppen a halak, a felvágottak, a füstölt húsfélék, a paradicsom, a paprika, a spenót, illetve az olajos magvak, de még a kávé és a csoki is. Hülyén hangzik, de a múltkor megittam egy fél pohár vörösbort, és rögtön olyan szép piros szemem lett utána, hogy egy nyuszi is megirigyelte volna.

Ugyanakkor, ha a fent felsoroltakat mind elhagynánk nagy hirtelen, akkor kábé fogalmam sincs, min élnénk az allergiaszezonban. Úgyhogy én annak vagyok a híve, hogy jó, ha az ember tudja, mi okozhat gondot, majd kikísérletezi, hogy neki személy szerint mi árt, és mi az, amit csont nélkül bír a szervezete, majd ennek szellemében igyekszik kajálni.

2010. augusztus 6., péntek

Egy kék illat, ami zöld

.. avagy a legújabb nyári kedvenc, a Tous H2O parfüm.



Ez a szerelem pont úgy kezdődött, mint jó néhány másik az életemben: pár hónapja egy barátnőm említette kedvenceként a Tous divatházat. Természetesen hallottam már róluk, emlékeztem is a jellegzetes, macis logóra,de eddig nálam még nem szerepeltek a szerelmetes kedvencek listáján. Amikor viszont megismerkedtem legújabb nyári illatukkal, a H2O parfümmel, nos, akkor kiteljesedett a love...

A Tous céget 1920-ban alapította Salvador Tous Blavi és felesége, Teresa Ponsa Mas Barcelonában. A pici órásüzletből az idők során neves ékszerész-cég lett, a maci pedig azután lett jellegzetes motívumuk, hogy az alapító fia, Salvador Tous 1965-ben feleségül vette Rosa Oriolt. A feleséget egy kirakatban látott plüssmaci ihlette meg, amely a gyermekkor puhaságára emlékeztette. Gyorsan készített is egy aranymackót, amely azóta a vállalkozás szinte minden termékén ott figyel - immár nemcsak az ékszereken, hanem táskákon, pénztárcákon, napszemüvegeken, babaruhákon és parfümökön is.

A Tous H2O csomagolásáról mondjuk épp hiányzik a maci - de azt hiszem, ez a legnagyobb hiányossága a cuccnak. Nem tagadom, teljesen beleszerettem. Alaphangon imádom a "kék", vizes illatokat, ennek meg egyenesen tengerillata van! Namármost engem ebben az ügyben elég nehéz meggyőzni, hiszen a valódi tengerillat amilyen szuper, olyan utánozhatatlan. Eddig a Body Shop Oceanus-sorozata volt az etalon, de azt a parfümolaj kivételével sajnálatos módon kivonták a forgalomból (ezer köszönet szigetországi barátnémnak, aki addig is rendszeresen ellátott vele). A Tous természetesen kicsit más, de hasonlóan finom, az első szimatolás óta nem tudok szabadulni tőle. A vízcsepp alakú, topázkék üveg a pici arany bilétával pedig hab a tortán, kis kényeztetés a szemnek.

Ráadásul az illat imidzse is szimpatikus: emlékeztet rá, hogy mekkora kincs a víz, és hogy igazán hálásak lehetünk, hogy olyan országban élünk, ahol elég kinyitni a csapot, és alátartani a poharat. A Tous cég nem elégedett meg azzal, hogy a szokásos "fújd magadra, és jó nő leszel" témával reklámozza az illatát. A H2O filozófiája: az illat, amely az életből született, az életért. Koncepciója az úgynevezett eco-chic, vagyis az a gondolat, hogy zölden élni manapság a legnagyobb kúlság.

Az illat egyes összetevői az Ecocert minősítésével rendelkeznek, amely igazolja, hogy biológiai gazdálkodásból származnak. A parfüm értékesítéséből származó profit egy részét jótékony célra fordítják: minden parfüm, és H2O ékszer eladása után 15 liter ivóvíz jut az Intermón Oxfam közreműködésével az olyan országokban élőknek, ahol nem egyszerű hozzájutni a tiszta ivóvízhez. A parfüm csomagolási folyamatán sérült emberek dolgoznak, itt az Arco Iris alapítvánnyal működik együtt a Tous. A kartondobozokat a fenntartható erdőgazdálkodásért küzdő Felelős Erdőgazdálkodás Tanácsa (Forest Stewarsdship Council) minősíti, magy az üveg 25 százalékban újrahasznosított üvegből készül.

Aki most azt mondja, hogy mindez csak parasztvakítás, annak nem vagyok hajlandó igazat adni. Persze nincsenek illúzióim: a bio-összetevők felhasználásától nem vált teljesen biokozmetikummá a cucc, az egy teljesen más mese. Azt is tudom, hogy a jótékonyság mellett nyilván marad elég profitja a parfümön a cégnek, és a 25 százalék az egynegyed, és nem az egész. De valahogy úgy vagyok vele, hogy valószínűleg sokat változtatna a világon, ha minden cég felvállalna legalább ennyit. Ők legalább elkezdték. Remélem, hamarosan mindenhol ez lesz az alap, és akkor majd lehet még többet tenni, hogy egy cég kitűnhessen a tömegből.


És a végére pár alapinfó az illatról:
Illatcsalád: vizes
Fejjegy: organikus citrom és levendula
Szívjegy: rózsa, jázmin, mandarin
Alapjegy: cédrus: fehér ámbra, ausztrál szantálfa

Ára: 8990 Ft / 30 ml, 12.990 Ft / 50 ml, 15.990 Ft /100 ml
Kapható a Douglas parfümériákban és magán parfümériákban.

2010. augusztus 2., hétfő

Olaszország, szeretem...

Nem titok, hogy komoly Itália-rajongó vagyok, így nem kellett sokáig győzködni, hogy idén oda menjünk nyaralni. Ha valaki azt kérdezi, mi ez a "tudunk élni" dolog, ami a blog fejlécében is szerepel, bevallom, először az ő életmódjuk jut eszembe. Valami nálunk szinte teljesen ismeretlen könnyedséggel veszik az életet, legyen szó öltözködésről, ételről-italról, szépségről, vagy épp autókról. És persze mindehhez az a pár évezrednyi történelem, ami szépen otthagyta a nyomait az ország minden részén. Szóval szerelem... És egy kis képes ízelítő :)









2010. július 18., vasárnap

Bio naptej? Már ilyen is létezik?

Addig is, amíg a levegőben lógó hidegfrontra várunk (nálatok megérkezett már az eső?), érdemes egy kicsit beszélni a naptejekről, merthogy ők sem mind egyformák (és lesz még a nyáron strandidő). Máris szétdobhatjuk őket két csoportra, a fényvédőjük szerint: egy részükben ugyanis csak fizikai fényszűrők vannak, más részükben viszont fizikai és kémiai fényszűrőket egyaránt találunk. De akkor most hogy is van ez?



A fizikai fényszűrők tulajdonképpen apró, fényvisszaverő részecskék, krémbe keverve. A legtöbb ilyen napozóhoz cink-oxidot vagy titán-dioxidot adagolnak, ezek szépen szétterülnek a bőrön, és visszaverik a sugarakat. E napozószerek előnye, hogy nem irritálják a bőrt, így gyerekek és érzékeny, allergiára hajlamos bőrűek is használhatják őket. Ráadásul elég a strandon felkenni a krémet, nem kell várni, mielőtt kifejtenék a hatásukat. Hátrányuk viszont, hogy nehéz, sűrű állagúak, meg kell dolgozni vele, amíg elkenjük a "meszes" réteget, ráadásul viszonylag zsírosak, fenn maradnak a bőrön, és ebbe remekül bele tud tapadni például a tengerpart homokja, meg a városi kosz.

A kémiai fényszűrők körébe többféle vegyület is tartozik. Az UV-A szűrőknél a benzofenonokat és a dibenzoilmetanokat, UV-B sugarak elleni védelemhez pedig a benzimidazolt, a para-amino-benzoésavat és származékait használják a leggyakrabban. Ezek a vegyületek nem visszaverik, hanem elnyelik a fénysugarakat. A kémiai fényvédőket is tartalmazó naptejeket onnan lehet a legbiztosabban felismerni, hogy a csomagoláson azt javasolják: körülbelül fél órával napozás előtt kenjük fel a cuccot hogy tökéletesen kifejthesse a hatását. Előnyük, hogy általában könnyű állagúak, felszívódnak, semmilyen kényelmetlenséget nem okoznak. Hátrányuk, hogy az arra hajlamosak bőrét irritálhatják. Ráadásul a környezetvédők azzal is meggyanúsítottak számos ilyen fényszűrő vegyületet, hogy hosszú távon ártalmas hatást fejtenek ki a szervezetre, sőt, épp az UV-sugárzás hatására válnak rákkeltővé. Talán az sem véletlen, hogy az egyik benzofenon-származék, az oxybenzon jelenlétét 0,5% felett kötelező külön is feltüntetni a naptejek csomagolásán...

Szóval, aki bio-hívő, inkább szavazzon a natúrkozmetikumok gyártóinak vegyszermentes, csak kémiai fényvédőt tartalmazó napozószereire. Ám, hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, ezek nagy része épp az idén tűnt el a piacról. Az Európai Bizottság ugyanis kiadott egy ajánlást, amely szerint nem elég, ha a naptejeket az eddigi, ausztrál szabvány szerint készítik el (ez a káros UV-A sugarak elleni 90 százalékos védelmet jelent). Az új szabály szerint olyan kencéket kellene gyártani, amelyek az UV-A sugárzás elleni védelem mellett minimálisan 1:3 arányú UV-B védelmet is nyújtanak. Ez eddig persze szép és jó, de ezt a hatást csak kémiai fényvédőkkel lehetne elérni, amit a natúrkozmetikum-gyártók persze nem vállalnak fel. Ezért több cég, például a Dr. Hauschka vagy a Weleda tiltakozásul kivonta a forgalomból bio-naptejeit, és várja egy új, megengedőbb szabályozás elkészültét. A Lavera naptejei egyelőre megúszták, ezeket még lehet kapni, de már nekik sincs 30-as krémjük, a legmagasabb a 20-as faktor. És persze ott van még Ilcsi néni, akinek szintén van vegyszermentes napozószere...

2010. július 14., szerda

Ne betegedj le, ha végre pihenhetnél!

Előfordult már veled, hogy bár fogcsikorgatva, mégis különösebb probléma nélkül végigcsináltál egy stresszes hónapot, majd amikor végre szabadságra mehettél, azonnal kitört rajtad valamilyen betegség? Ugye nem akarod, hogy az idén is így legyen?

Mi lehet az oka? Amikor a szervezet nagyon gyorsan kerül át a stresszes állapotból a teljes nyugalomba, olyan fiziológiai változások lépnek fel benne, amelyek visszavetik az immunrendszer működését és beindítják a gyulladásos reakciókat. Így könnyebben áldozatul eshetsz a vírusoknak és a baktériumoknak.

Mi a teendő? Próbálj kicsit lassabban átesni egyik végletből a másikba, ugyanis éppúgy, mint a kimerítő edzés után, itt is elengedhetetlen a “levezetés”. A szabadság első pár napján például játssz kihívást jelentő társasjátékot, fejts keresztrejtvényt, és menj edzésre, vagyis adagolj egy kis pozitív stresszt – így az immunrendszeredet nem károsítja a túl gyors átállás.

Jó stressz – rossz stressz
A stressznek általában a negatív oldalát hangsúlyozzák, de érdemes azzal is tisztában lenni, hogy a feszültség nem csak kellemetlenségeket okozhat az életedben: pozitív fajtája inkább előre visz, mintsem megbénít. Az is stressz ugyanis, ha lelkesen rápörögsz egy feladatra, vagy teljes erőbedobással sportolsz. A feszültségnek ezzel a fajtájával érdemes megbarátkozni, sőt, kihasználni a lendületét. A negatív stresszt viszont ha lehet, ki kell küszöbölni. Lássuk, hogyan tudod őket megkülönböztetni egymástól!

Pozitív stressz
Tettekre ösztönöz
Összehozza az embereket
Segíti a fejlődést
Jót tesz az önbizalmadnak
Megoldáshoz vezet
Optimistává tesz
Az eredménye: siker

Negatív stressz
Elveszi a kedved mindentől
Eltávolítja az embereket
Hátráltatja a fejlődést
Tönkreteszi az önbizalmadat
További problémákhoz vezet
Az értékek és elvárások lejjebb adásához vezet
Az eredménye: negatív, kedvetlen hozzáállás

2010. július 6., kedd

DVD-teszt: Crunch Cardio Salsa

Van, aki szalvétát gyűjt, van, aki nosztalgikus kacatokat, nálam a fitnesz-videók, DVD-k gyűjtése megy mániaszámba. Elég szép kollekció van már otthon, és hogy ne csak a polcon mutasson jól, időről időre ki is próbálom őket. Arra gondoltam, hogy megosztom itt a Zöldsalátán a tapasztalataimat, biztosan lesz, aki hasznát veszi. Az ebay és az Amazon korában pedig talán az sem akadály, hogy nem egy hazai művel kezdem a sort.

A Crunch sorozat Cardio Salsa című epizódját Giselle Roque de Escobar amerikai fitnesz-prezenter vezeti. Első látásra nem egy latinos jelenség a csaj, de a 40 perces program közben hamar kiderül, hogy van benne spiritusz. Külön pluszpont a háttérben mozgó normális alkatú, és nem feltétlen tökéletes tánctudású lányokért, illetve egészen biztosan lesz olyan is, aki elalél a dobos sráctól (nekem speciel nem jött be, de hangulati elemként rendben volt).

Korrekt, táncos kardioprogram 40 percben előadva, de erősítő gyakorlatorlatokat ne várj tőle. Van benne viszont salsa, merengue, cha-cha-cha, sőt, a végére egy kis flamenco is (asszem, itt valamit tudnak rólam). Tulajdonképpen azért szedtem elő, mert nem volt kedvem a hőségben egy órát utazni egy Zumba-óra kedvéért, de nem bántam meg a cserét.

Idő: 40 perc
Intenzitás: ***** Nem túl kemény, de nem is feltétlenül lustáknak való, pörgős, kellemes, táncos dolog.
Bonyolultság: ***** Nem túlzottan bonyolult, rövid kis koreográfiákat oktat, az egész lényege egyébként sem a koreográfia pontos elsajátítása, hanem a buli. Ügyesebbek már elsőre is képesek követni, de az sem baj, ha csak sokadszorra sikerül nem beleakadni a lépésekbe. Az angol szöveg egyáltalán nem zavaró, szerintem az is simán követni tudja, aki nem egy nyelvzseni (és legalább gyakorolja közben az angolt).
Változatosság: ***** A hosszú, egy órán keresztül sulykolt koreográfiákat nem szoktam szeretni - ez viszont a rövid blokkok, és a kis koreográfiák kevés ismétlése miatt végig lekötött.
Felépítés: ***** Korrekt bemelegítés, tánc, levezetés. Alakformáló, erősítő gyakorlatok nincsenek benne, de őszintén szólva, nekem nem is hiányoztak. Tegyük hozzá, a tánc önmagában is épp eléggé formálja az alakot...
Fíling: ***** Hamar hangulatba hoz, csak az ipari környezet miatt vontam le egy pontot, teljesen szubjektív értékítélet alapján (nem bírom a színesre festett, üres gyárcsarnokokra hajazó fitnesztermeket, sorry).

Egy kis videó-ajánló:

 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...