Táplálkozás és egészség

Egyél jót, egyél jól, légy egészséges!

Lélek és coaching

Lelki wellness a life coach szemszögéből

Mozgás es wellness

Sport, fitnesz, edzés, pihenes es lazítás

Zöld es bio

Zöld háztartás, városi bioságok

Szépség es stílus

Öltözködés, színek, stílusok, kencék, sminkek, illatok

2009. május 31., vasárnap

Sztárok smink nélkül - neked hogy tetszenek?

A francia Elle magazin áprilisi száma forradalminak is mondható ötlettel állt elő: nyolc európai szépséget - többek között Monica Belluccit, Sophie Marceau-t és Eva Herzigova-t - vett rá, hogy smink nélkül álljanak modellt a magazin képeihez, és az elkészült fotókat utólagos "kiigazításnak" sem vetették alá. Ti mit szóltok hozzájuk?



Szerintem ezek a nők egyszerűen gyönyörűek, így, természetes valójukban is. Eva Herzigova nyilván nem csak a sminknek köszönheti topmodell státuszát, kellett azért ahhoz adottság is. Sophie Marceau a negyvenen túl is sikkes párizsi lány a szememben, Monica Bellucci pedig egyszerűen lélegzetelállító. Ráadásul a mai világban nem kis bátorságra vall, hogy meg mertek szabadulni a tökéletesség kényszerétől, és ki mertek állni, azt sugallva: "nézzétek, ez vagyok én". Részemről a mély főhajtás a képek és szereplőik előtt. Szeretném, ha divatirányzattá válna ez a fajta merészség - mind a lapok, mind pedig a sztárok részéről.
Az persze nem kicsit jellemző, hogy a magyar kertévék valamelyik színvonalas műsorában egyik honi celebünk (aki bizonyára sokkal, de sokkal jobb pasi, mint amilyen jó nő mondjuk Monica Bellucci) alaposan lefikázta a "negyvenes csajokat, akik egyébként smink nélkül a sarki boltba sem mennének le", nagyvonalúan "perverziónak" nevezve a smink nélküli fotók elkészítését. Úgy látszik, itthon még mindig tartja magát az a nézet, hogy negyvenen túl az ember lehetőleg ki se lépjen az utcára, vagy ha mégis, igyekezzen görcsösen húsznak álcázni magát, vastag smink mögé bújva kímélje meg az utca népét ráncainak szörnyű látványától. Én inkább - negyvenen innen és azon túl is - például állítanám ezeket a nőket (Herzigova egyébként még bőven innen van a negyedik x-en). Aki meg a tökéletesre szilikonozott és retusált női idomokra bukik, hát, az nézegesse húsz évig a Kelemen Annát.

2009. május 27., szerda

Csernus Imre: A nő

Kötelező olvasmány. Szívem szerint mindenkivel elolvastatnám egyszer, nem csak nőkkel, nem csak fiatalokkal, mindenkivel. Olyan keményen szembeállít a saját hazugságaiddal, hogy nem tudsz nem felrázódni, megdöbbeni és rádöbbenni. Ebből viszont hosszú távon csak jó sülhet ki.
Pedig nincs "agyonírva". Kábé azt tudom elképzelni az "alkotási folyamatról", hogy Csernus doki leült egy kényelmes fotelbe egy pohár jóféle itallal, legyen mondjuk whisky vagy portói (remélem, szereti), és a maga sajátos stílusában magnóra mondta, amit a témáról gondol. Ez a szöveg pedig utána szóról szóra vándorolt a számítógépbe.

Igen, vannak benne trágár szavak, olyanok, hogy "rá kell jönnöm, hogy benne ülök a szarban", sőt még olyanabbak is. Nem érdemes finomkodni: ez egy olyan könyv, ami megfogja a gallérodat, jól megréz, és az arcodba ordítja, hogy "nézz már magadba, te szerencsétlen!". Ezt pedig nem lehet finomkodva, körülírva, udvariasan, díszzsebkendővel. Ehhez kell az a nyelv, amit egyébként szerintem mindenki használ, legalább időnként, még az is, aki bőszen tagadja.

Még csak egyszer olvastam el. Még csak. De bizonyos szituációkban már eszembe jut egy-két mély nyomot hagyott mondata, és máris másképp kezelem azt a helyzetet. Remélem, nagyobb változások is lesznek a kicsikből, meglátjuk. Szóval csak azt tudom mondani, olvasd el. Ne tedd félre, ha beletalál, vagy tedd félre, gondolkodj el rajta, majd vedd fel újra. Kötelező olvasmány.

2009. május 22., péntek

Jött, láttam, meggyőzött (#3): Tai Chi

A házunk előtti sportpályán időnként megjelenik két fiatal srác és egy lány, hogy tai chi-t gyakoroljon. Szeretem őket figyelni, valami egészen különleges harmónia árad a mozdulataikból. Így aztán, amikor lehetőség adódott, hogy a Yoga&Pilates Day-en magam is kipróbáljam ezt a művészetet (szándékosan nem írok sportot), egy percig sem haboztam.

Először is, lássuk, mi is ez az egész:
"A tai chi relaxációs rendszer, meditációs mozgás és harci művészet. Noha Európában viszonylag újnak számít, Kínában évszázadok óta művelik, s feltehetően egy taoista remete dolgozta ki a XII. században, aki a taoista meditáció elveit vitte be a mozdulatokba. A tai chi 108 lassú, könnyed és kecses mozdulatból áll, ezek együttesen adják ki a "tai chi sorozatot". A hagyományos kínai orvostudomány szerint a tai chi lassú nyújtó és forduló mozgásai ellazítják az izületeket, a gerincet és a test feszültséggócait, helyreállítva a szabad mozgás belső energiáját, azaz a chi-t, melynek megfelelő keringése nélkülözhetetlen az egészségben." (Forrás: Magyarországi Taoista Tai Chi Társaság)

A bemutató órán az oktató néhány alapmozdulatot igyekezett megtanítani a résztvevőknek, majd egy kis formagyakorlat-bemutatóval, és egy energeteizáló önmasszázzsal zárta az ismerkedést. Az az első pillanatban kiderült, hogy a formagyakorlat lágy, áramló mozdulatai mögött nagyon kemény munka van: az egyszerűnek látszó mozdulatokat nem is olyan egyszerű megcsinálni, tökéletes kivitelezésükhöz pedig minden bizonnyal több év "csiszolásra" van szükség. Az utolsó percekben azért már kezdett a társaság ráérezni a dolog ritmusára, addig pedig tanulságos volt megtapasztalni, hogy az olyan utasítások, mint például "az ízület vezesse a mozgást" milyen nehezen betarthatók, még akkor is, ha azt hiszed, ismered a testedet.
Összességében azt hiszem, ki kellene próbálnom még egyszer ahhoz, hogy eldöntsem, szeretem-e. Egy órányi ismerkedés ezzel a rendszerrel még a kezdet kezdetének sem nevezhető, ezért remélem, lesz alkalmam még egy próbát tenni.

További olvasnivaló: Budo Magazin

2009. május 11., hétfő

Jött, láttam, meggyőzött (#2): Meditatív Aerotréning

A múlt héten meglepetésszerűen kaptam egy e-mailt a Wellonline-tól, miszerint nyertem egy ingyenes belépőt az 5. Yoga& Pilates Day-re. Bár eredetileg más terveim voltak a hétvégére, ha már így házhoz jött a lehetőség, nem lehetett kihagyni, mivel az órarendben jó pár olyan jóga- és egyéb óra szerepelt, amit már régen szerettem volna kipróbálni. És bár a belépőt sorsoláson nyertem, tehát szó sincs szponzorált írásokról, elhatároztam, hogy itt a blogon is megírom a tapasztalataimat.

Az első ilyen foglalkozás a meditatív aerotréning volt, amelyről egy barátnőm korábban már ódákat zengett. Annyit tudtam róla, hogy lassú zenére végzett, koncentrált mozdulatokból álló (innen a meditatív elnevezés), aerob tartományban zajló edzés, amely ugyan nem tűnik nagyon pörgősnek, mégis alaposan megmozgatja, megizzasztja az embert.
Nos, ez mind igaznak bizonyult: kellemes tempójú, keleties zenére végzett órán vehettem részt, amelynek lényege - mint megtudtam - az aerob zónában végzett alakformáló és állóképesség-fejlesztő mozgás, a nagy izomcsoportok feszítése és ezzel egyidejűleg az ellentétes izmok lassú, hatékony nyújtása. Bár a terhelést az oktató nyilvánvalóan "kipróbálós" szinten tartotta, a lassú-táncos-koncentrálós óra mégis kellemesen átmozgatott, megizzasztott, minden izmomban éreztem a hatását. Mindehhez szuper kiegészítés volt a keleties zene, mindenféle elektronikus tüctücc nélkül (sorry, ez az egy dolog, amit csak minimális mennyiségben vagyok képes elviselni). Szóval elsőre ötöst adtam neki, és úgy érzem, találkozunk még.

2009. május 6., szerda

A tudatos vásárló 12 pontja

Ha jól emlékszem, a Szigeten nyomták a kezembe azt a kis kártyát, amelyen a tudatos vásárló 12 pontja áll. Eleget dolgoztam a fogyasztóvédelmi sajtóban ahhoz, hogy tudjam, milyen elszántan próbálnak rávenni minket a kereskedők, hogy minél többet költsünk, akár haszontalan dolgokra is. Ez pedig nemcsak a pénzt húzza ki a zsebünkből: a szükségtelen kacatok rengeteg helyet foglalnak, a sok szemét, amit kidobunk pedig a környezetet károsítja. Ugyanakkor kevés olyan emberrel találkoztam, akinek ne okozna örömet a vásárlás (naná, hogy én sem vagyok szent ez ügyben). A megoldás az lenne, hogy tudatosan költünk. Ez mindenkinek nyereség: spórolunk, több helyünk marad a lakásban, és a környezetet is kevésbé károsítjuk. Szóval azt hiszem, érdemes ezt a 12 pontot megjegyezni, és időnként újra és újra felidézni. Persze ne ijedj meg tőlük, tökéletesek nem lehetünk. Ha viszont néhányat beépítesz közülük az életedbe, és általában is törekszel a tudatos választásra, az már nagyon sokat jelent...

A tudatos vásárló 12 pontja (Forrás: http://www.tudatosvasarlo.hu/)

1. A pénzeddel szavazol! A vásárlás a Te döntésed. Eldöntheted, mit és kit támogatsz, mit nem. Nem kell támogatnod a környezetszennyezést, vegyszerezést, gyermekmunkát, a buta, káros és felesleges dolgok tömeges gyártását.

2. A szemét a legdrágább! A szemét értelmetlen pénzkidobás Neked és terhelés a környezetnek: mindig gondold végig, mennyit dobsz majd ki abból, amit megveszel.

3. Cetli. Vásárlás előtt írd össze, mire van szükséged. A nagy üzletek profi módszerekkel csábítanak felesleges pénzköltésre. Ne hagyatkozz 'polctrükkökre'.

4. Helyben. A nagy bevásárlóközpontok helyett vásárolj piacon, vagy helyi boltban. Kutasd fel a jó helyeket.

5. Mennyi műanyagot viszel haza? Vigyél magaddal táskát, szatyrot, ne fogadj el zacskót mindenhol. Válaszd az egyszerűen csomagolt árukat. Keresd a visszaváltható, illetve újrahasznosított csomagolást.

6. Keresd az eredetit! Ne dőlj be a szép külsőnek és a vicces dumának: kerüld a nem természetes alapanyagból, vegyszerek segítségével, gyárilag előállított ételeket.

7. Olvasd el a címkéket! Az élelmiszerek és kozmetikumok rengeteg káros (és felesleges) anyagot tartalmazhatnak. Ne kezeld magad vegyszerrel, se kívülről, se belülről, ha vegyszer nélkülit is kaphatsz.

8. Erőszakmentes szépség. Válassz olyan kozmetikumokat, amelyeket állatkínzás nélkül tesztelnek, illetve nem tartalmaznak állati eredetű anyagokat.

9. Tartós használat. Kerüld az eldobható dolgokat, ezek tömeges előállítása és kidobása energiapazarlással és környezetszennyezéssel jár.

10. Frisset. Friss, hazai idényzöldséget és -gyümölcsöt vegyél az üvegházi, több tízezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk helyett.

11. Helyi termékeket vegyél! Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat. Így a helyi környezetedet támogathatod, valamint kevésbé járulsz hozzá a szállítással járó környezetterheléshez.

12. Nem mindegy! Ha nincs is tökéletes termék, keresheted mindig a jobbat. Legyél tudatos: járj utána, hogy ki állítja elő, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül.

2009. május 1., péntek

Gasztrotúra: Vác, Desszert Szalon

A Desszert Szalonról legutóbb Viánál olvastam, bár előtte is sokan méltatták már. Nem volt kérdés, hogy egyszer kipróbáljuk, csak a "mikor" nem volt még belőve. Végül ma, a rendelkezésre álló lehetőségeket végigvéve úgy döntött a kupaktanács, hogy a tabáni koncertek túl hangosak a csemetének, az Állatkertben tömeg van, legyen Vác. Kocsiba vágtuk hát magunkat, és uszkve fél óra múlva már a váci Duna-parton nézegettük a majálist. Sétálgattunk a folyóparton (gyönyörű), light ebédet fogyasztottunk a Halászkert étterem teraszán (elmondani sem tudom, mennyire jól esett vízközelben, szépséges dunai látképet nézegetve, szabad téren üldögélni). Itt jegyezném meg, hogy a húslevesbetétként tálalt grízgaluskát egészen pikánsra bolondította a hozzá adagolt kevéske kapor.

Aztán séta tovább, egészen a főtérig, ahol elérkeztünk a tulajdonképpeni célhoz, Mihályi László birodalmához. Ma valahogy csokinap volt, a Zembör a fagyikat (közte a csokifagyit) próbálta ki, én a Málta nevű sütire szavaztam, ha már egyébként is szeretem azt a szigetet. Haza pedig Ali Baba és Tonka névre hallgató csodákat hoztunk, szintén csokisakat.

(A kép forrása: Dining Guide)

Hát kérem, bru-tá-lis. Már az első falatnál meg lehet tapasztalni, mennyit számít, ha valami friss alapanyagokból, nem kevés kreativitással, mívesen készül. Merthát finomnak finom a kommersz süti is (legalábbis az olyan megrögzött édesszájúaknak, mint én), de ez azért egy egész másik világ. A csokifagyi csokiízű, nem csokifagyipor-ízű, a vanílián is érezni, hogy ez bizony vaníliával készült. A narancsos-csokis Máltában valami elmondhatatlan harmóniában olvad össze a narancs és a csoki, ráadásul, bár töményen krémes, mégis könnyű. Nem fekszi meg a gyomrot, mégsem kívántam utána egy darabig más édességet (pedig higgyétek el, komoly mennyiségekre vagyok képes, ha igazán beindulok). A Tonka fedőnévre hallgató tonkababos csokoládétorta épp annyira pikánsan fűszeres, hogy azonnal etalonná váljon, az Ali Baba pedig egyszerűen (egyszerűen?) csak nagyon csokis, és nagyon finom. Ehhez képest szerintem egészen korrekt ár a 450 Ft/süti és a 150 Ft/gombóc fagyi.


Legközelebb a gyümölcsös sütik jönnek, mert nagyon szeretném, hogy legyen legközelebb...

 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...