Táplálkozás és egészség

Egyél jót, egyél jól, légy egészséges!

Lélek és coaching

Lelki wellness a life coach szemszögéből

Mozgás es wellness

Sport, fitnesz, edzés, pihenes es lazítás

Zöld es bio

Zöld háztartás, városi bioságok

Szépség es stílus

Öltözködés, színek, stílusok, kencék, sminkek, illatok

2017. szeptember 19., kedd

A nyár zenés oldala: koncertek és egyéb lelki wellnesskedések

Folytatom a nyári beszámolót - ezúttal a nyárnak arról az oldaláról írok, amelyik nekem alapból kiemelten fontos. Többször írtam már, hogy egy koncert számomra felér egy lelki wellness-hétvégével, és ezen a nyáron igazán nem panaszkodhattam ez ügyben.

A nyaralást, ugye, a nyár elején nagyjából letudtuk, így mire visszajöttünk, még épp csak elkezdődött a vakáció - többek között ezért is jó korán nyaralni :). És ezzel szinte egyidőben beindultak azok a koncertek, amelyekre gyakorlatilag december óta vártam.
A koncertek nekem felérnek egy wellness-hétvégével
Ezt az embert még mindig nagyon bírom. A tömeget elnézve ezzel nemcsak én vagyok így...
19-20 éves korom két nagyon kedvenc, meghatározó zenéje a Guns N'Roses, és Alice Cooper. Szorosan egymás után, vagy inkább egymással átfedésben rajongtam értük, és ez nem múlt el nyomtalanul, most is ott vannak a kedvenceim között. Most pedig úgy hozta az élet, hogy sok-sok év után az idén egy hónapon belül mindkettő koncertjét sikerült abszolválnom. 

Bár a Guns minden létező utódállamát láttam, amikor erre jártak, mégiscsak a régi, klasszikus felállás (vagy legalábbis nagyjából az) az igazi. Úgyhogy amikor újra összeálltak, és koncertezni kezdtek az USA-ban, nagyon drukkoltam, hogy jöjjenek valahová a közelbe is - ebből lett a bécsi koncert, július 10.-én. Emlékszem, amikor beindult a jegyek online árusítása, percekkel előbb már ott szteppeltem a billentyűzeten, mondván, hogy nekem ide márpedig jegy kell. Mondjuk az árától három napig hiperventilláltam, de utólag azt mondom, hogy ott egye meg a fene az egészet, ha az ember néha nem költ ennyi luxusra. Mert óriási élmény volt, szorosan feliratkozott a legendás, 92-es, Népstadion-beli Guns koncert mellé a listára.

Ilyen mosolyt leginkább csak koncertek előtt látsz rajtam
Itt már azért eléggé örült a fejem, hogy '92 után újra egy igazi Guns koncerten vagyok :)
 És ami a csoda: minden balhé, egy perc késés nélkül tolták végig a háromórás bulit, és gyakorlatilag az egész turnét Amerikától Európáig (plusz közben Axl végignyomta az AC/DC-t is, ne felejtsük el, szóval maximális respect). Eljátszották szinte az összes nagy számukat (na jó, a Don't Cry az egy kicsit azért hiányzott, legenda az is), mellé pedig olyan finomságokat, mint például az Estranged, ami elképesztő nagy kedvencem volt anno a hőskorban. A Civil War-t pedig legyenek kedvesek mostantól napi egy órán keresztül full hangerőn bömböltetni a világ összes hangszórójából, hátha fejükhöz kapnak páran, hogy hát mégis hová a fenébe haladunk úgy globálisan. Persze öregedtek a fiúk is, de nem áll rosszul nekik, és még mindig szerethetőek (igen, Axl-lel is elfogult vagyok, a mostani külsejével, és minden őrületével együtt).


Alice Cooper pedig maga a csúcs, a profizmus, a Porondmester a cirkuszban, a központ, akire nem lehet nem odafigyelni. A Poisont pedig nálam nehéz lenne überelni, annak bérelt helye van a kevés szuperkedvenc között. Úgyhogy nem is ragoznám sokat, milyen volt '97 után újra élőben hallani, olyan őrületekkel együtt, mint a Lost in America, vagy a koncert végi School's Out, amelybe Alice bácsi beépített egy kicsit az Another Brick in the Wall-ból (úgy tűnik, ő is mélyen rögzült élményeket szerzett a saját iskolarendszerükben...). Előtte meg lazán egy Saxon, akikről csak annyit szeretnék mondani, hogy kérek szépen majd annyi energiát az ő korukban (vagy akár most is, köszönöm). Biff Byford egy született angol lord, that's all, folks :)

És ez csak egy nap volt a FEZEN négy napja közül. A többi bulira nem készültem annyira, mint az Alice Cooper koncertre, mégis nagyon kár lett volna kihagyni őket. Először is a Therion, akiket anno a Miskolci Operafesztiválon láttam legutóbb, majd szégyen és gyalázat, de kicsit kikerültek a fókuszból. Mostanáig. Láttam már pár jó koncertet és eredeti egyéniséget a színpadon, de Thomas Vikström kisugárzása, na az valami nem mindennapi. Amikor elkezd énekelni, és olyan aurája van, hogy konkrétan rá lehet támaszkodni. Aztán a Blind Guardian, akiknek eddig csak DVD-n láttam koncertjét, és nagyon kíváncsi voltam, milyenek élőben. Nem okoztak csalódást, elképesztően jók voltak. Pont a drámás, nagyoperás Therion ellentétei, kiállnak farmerban-pólóban, minden feszkó nélkül - de csak eddig az ellentét, mert aztán ők is olyan koncertet nyomnak, hogy megszűnik körülötted a világ.

A FEZEN-es koncertek egyik legjobbika
Thomas Vikström avagy aura kimaxolva
Vagy az Ignite, akikről eddig nagyrészt csak annyit tudtam, hogy "ja, ők az az amerikai banda, akiknek magyar az énekese", vagy tán még ennyit se. És kijönnek a színpadra, én meg úgy megyek ki a koncertről, hogy Téglás Zolinál kevés üdítőbb és szimpatikusabb figurát láttam az utóbbi időben, for president konkrétan. 

Bulizenének pedig ott volt a Paddy and the Rats, szép szülővárosom szülöttei (a Miskolchoz fűződő bonyolult érzelmeket majd máskor elemzem, ez a cikk most nem erről szól). 40 fok ide vagy oda, én úgy ugráltam végig a FEZEN-es koncertjüket, ahogy azt kell. A nyár zárásaként pedig, immár szeptember elején megismételtük mindezt a Barba Negrában, gyerekestül, csak mert tényleg családi kedvenc lett.

Koncertek után egy kis Balaton
És akkor elkezdtem újra megszeretni a Balatont...
És hogy teljes legyen a lelki wellness, mindez kiegészült rég látott emberekkel való találkozásokkal, beszélgetésekkel, a végén pedig még egy kis balatoni csobbanás is belefért Akaliban és Tihanyban. Régen nagyon balatoni emberke voltam, de az utóbbi években már nem rajongtam érte annyira - úgy látszik, most az újrafelfedezése van soron. Ha lesz elég szabadidőnk, lehet, hogy még ősszel is megnézzük...

Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!

Színes napot!
Judit  


2017. szeptember 13., szerda

Róma, a mindig kedvenc

Most, hogy a Paddy and the Rats koncertjével, és egy kisebb tihanyi kirándulással nagyjából lezártuk a nyarat, a következő blogbejegyzésekben szeretnék felidézni néhány igazán jó pontot az idei vakációból. A tavalyihoz hasonlóan ez is egy jó kis pörgős nyári időszak volt, úgy a gyerekeknek, ahogy nekem is, volt benne minden, ami kell az utazástól a strandolásig, a fesztiváltól a nyugis olvasásig. Most még egy kicsit birkózgatok az ilyenkor bekövetkező obligát parlagfű-allergiával (mindenkinek üzenem, aki nem irtja a telkén ezt a szart, hogy NAGYON nem jó duda orral ébredni), aztán lassan tényleg ősz lesz. Addig viszont vissza-visszatekingetek a legjobb részekre, ebből is elsőként a családos nyaralásra Rómában

Sok-sok évvel ezelőtt ráálltunk, hogy június elején, legfeljebb közepén utazgatunk. Az oka egyszerű volt, előszezonban elég jó ajánlatokat lehetett kifogni, egy átlagos horvát nyaralás árából Mallorcától Szicíliáig tudtunk menni. Amikor a gyerekek még picik voltak, bepróbálkoztunk a július-augusztusi nyaralással, de hamar beláttuk, hogy az nekünk nem jön be. A főszezon sajnos már drága, és minden hely foglalt, augusztus végére meg lutri hagyni a dolgot - legalábbis azzal az ad hoc módszerrel, ahogy mi nyaralni járunk. Arra ugyanis sajnos (vagy nem is annyira sajnos) képtelenek vagyunk, hogy márciusban részletesen megtervezzük az utazást, május végénél előbb biztosan nem szoktunk foglalkozni a dologgal. Voltak már gyorsan leszervezett apartmanos, szállodás útjaink, az utóbbi években pedig átszoktunk a lakókocsi- és sátorbérlésre, ismét leginkább költséghatékonysági okokból. A tavalyi évünk nagyon mázlis volt, a Ligur-tengerparton annyiért béreltünk egy hétre egy négy fős telepített sátrat, ágyakkal, hűtővel, konyhasarokkal, amennyiért egy jobb balatoni szállodában egy éjszaka kerül egy kétszemélyes szobában. Idén valamivel drágábban sikerült ugyanez egy kempingben Róma közelében, de még így is nagyon kellemes áron nyaraltunk.

Róma
Itt azért eléggé elemében volt a történész énem :)
Az, hogy menjünk-e Rómába, nálam sosem kérdés: 14 éve, amikor először ott jártam, első látásra beleszerettem. Leginkább azért, mert ott aztán tényleg minden van, ami nekem kell. Történelem, jó kaja, stílus, kultúrprogram, tenger a közelben. És hát nagyváros, főváros, vagyis egész biztosan nem lehet benne unatkozni. Mindig röhögök, amikor a turisták döbbenten veszik észre, hogy a Spanyol-lépcsőnél bizony tömeg van - hát, ez tényleg nem az a hely, ahol egyedül fogsz merengeni az élet nagy dolgairól. Viszont pont így jó. 14 éve egyébként valami nagyon jó időpontban mehettünk, messze nem emlékszem ennyi emberre, amennyi most járta a várost, de így sem volt gáz, pedig két gyerekkel jártuk be Rómát, és ahogy öregszem, úgy bírom én is egyre kevésbé a zsúfoltságot (na jó, nagyon magasról indultam, nagyvárosi lélek vagyok, még erős visszaesés után is komoly a tömegtűrésem).

Róma, Trastevere
Ha Olaszország, akkor pizza :)
Attól, hogy a gyerekekkel együtt mentünk (ráadásul autóval) utólag sokan megdöbbentek. Két olyan gyerekkel viszont, akik egy történelemmániás anyukával élnek együtt, ennélfogva pedig láttak már ezt-azt legalább a tévében, mindez nem túl meredek vállalkozás. Amikor a nyaralást terveztük, Toszkána és Róma volt a két esélyes, és épp azért esett Rómára a választásunk, mert Firenzével még nem biztos, hogy tudna mit kezdeni egy hat- és egy kilencéves, a Colosseumot viszont már fényképről is felismerik. Ahogy láttam, mindkettejüknek bejött élőben is a dolog, de a Forum, sőt, az ezekhez képest talán kissé kevésbé híres és látványos Palatinus-domb is megfogta őket. Persze sok római vonatkozású ezt-azt néztünk, olvastunk, van olyan könyvünk is, amelyekben a romokról készült fényképre ráhajtható fólián ott a rekonstrukciós rajz, vagyis azt is el lehetett képzelni, hogyan nézett ki mindez valaha régen. A gyerekeknek pedig sokkal több a fantáziájuk, mint nekünk, úgyhogy teljesen simán oda tudják képzelni Caesart a Fórumra, valamelyik tetszőleges császárt a Palatinusra, vagy néhány gladiátort az arénába.

Róma
Sajnos csak a térre jutottunk be
Az viszont mindenképp tény, hogy két viszonylag kis gyerekkel egy ekkora, és ennyi látnivalót kínáló városban csak nagyon basic városnézésre futja. Az első nap az ókori romoké volt: Palatinus-domb, Forum Romanum, majd egy laza ebéd után a Colosseum, végül pedig egy kis séta a császárkori fórumok mellett. A másik városnézős napon pedig a Circus Maximus-tól és a Bocca della Veritá-tól a Trasteverén át a Vatikánig sétáltunk, beiktatva egy finom pizzát a Trastevere egyik vendéglőjében. Sajnos a Szent Péter Bazilikába épp nem tudtunk bemenni, mert bíborosokat avattak egy zártkörű szertartáson, de a teret és a Svájci Gárdát meg tudtuk nézni, utána pedig mentünk még egy nagyot egészen a Piazza Navona-ig, illetve a Pantheonig. A Piazza Navonán éles szemű nagyobbik gyermekem felfedezett egy gladiátor-múzeumot is. Kicsit tartottam tőle, hogy valami nagyon turistahülyítős, műanyag hely lesz, de mivel a srácok hősiesen legyalogolták a városnézést, bementem velük. A meglepetés kellemes volt: két nagyobb szobányi páncél- és fegyverrekonstrukciót láttunk, a felső szinten a római hadsereg különböző páncéljait, az alsó szinten a gladiátorokét. A fotózásért sem haragudtak, sőt, egyenesen biztattak rá. Ha valaki gyerekkel megy, és a gyereket érdekli az ilyesmi (az enyéim az aquincumi Floraliákon edződtek), mindenképpen érdemes bemenni. 

Róma, Gladiátor Múzeum
Sisakok a Gladiátor Múzeumban
A Colosseumhoz viszont eszetekbe ne jusson órákig sorakozni: a Forumra, a Palatinusra és a Colosseumba egy közös jeggyel lehet bemenni, ezt pedig a Forum hátsó bejáratánál is meg lehet venni, a császári fórumokkal szemben. Egy ember nincs, miközben a Colosseum bejáratánál garantált egy óra sorban állás a tűző napon. És legyen nálatok valami hivatalos okmány, mert ha bemutatjátok, a 18 éven aluliaknak ingyenes a belépés (én a gyerekek útlevelét lobogtattam, elfogadták).

Persze sok minden volt, ami legközelebbre maradt, a Vatikáni Múzeumtól kezdve a máltai rendház híres kulcslyukáig és Ostia Anticáig, de legalább van motivációnk visszamenni (na, nem mintha egyébként nem lenne :D ). Láttuk viszont az Olimpiai Stadiont, mivel focirajongó gyermekem minden nagyobb csapat otthonában szeret elzarándokolni a stadionhoz. Sajnos nem tudtunk bejutni, az obligát Totti-mezeket viszont gondosan beszereztük (C'é solo un Capitano, ez, gondolom, egyértelmű). :)

Róma, Olimpiai Stadion
Az Olimpiai Stadion
 Ostia tengerpartja viszont kissé csalódás: a strandok mindenhol fizetősek, ahol meg nem, ott enyhén lepusztult a part, szóval érdemes inkább beáldozni azokat az eurókat. Vagy keresni egy kevésbé felkapott tengerpartot a közelben, mert egész biztos vagyok benne, hogy ilyen is van.

Róma, Camping Fabulous
A gyerekmedence nagy népszerűségnek örvendett
 A kemping (Camping Fabulous) - Róma és Ostia között félúton - nagyon kellemes volt, hatalmas stranddal, csúszdákkal ellátott gyerekmedencével, pizzériával, fagyizóval, szóval aki csak strandolni szeretne, annak szinte ki sem kell mozdulnia a területéről (mondjuk egy kizárólag strandolással töltött hétért kár Rómáig menni, de biztos ilyen turista is van :) ). A strandon óránként fitnesz-foglalkozások is voltak, én az aquabike-ra neveztem be egyszer-kétszer. Az ilyen vízifitness órákkal kapcsolatban mindig az az előítéletem, hogy az unatkozó nyugdíjas turisták kímélő edzése, de jelentem, egyáltalán nem: egész komolyan éreztem az izmaimat utána. Ráadásul nagyon vicces a vízben, annak ellenállásával szemben tekerni. Viszont garantáltan ízületkímélő sport, szóval nagyon jópofa találmány. Nem állítom, hogy mostantól csak ez, és semmi más, viszont ha alkalmam adódik majd, szívesen elmegyek megint.

Róma, utcakép
Ez annyira Róma...
 Vagyis Róma összességében megint meghódított, még mindig az a véleményem róla, hogy ha egyszer sikerült választ adnom az ottani megélhetésre vonatkozó kérdésre, akkor másnap csomagolok. A hangulatát egyetlen fotó sem tudja visszaadni, inspiráló, izgalmas. Az abszolút kedvenc.

Róma, háztetők
Ezekből a Spanyol Lépcső környéki tetőteraszos ingatlanokból kérnék szépen egyet, köszönöm :)
 Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!

Színes napot!
Judit  

2017. szeptember 7., csütörtök

Az egyik legjobb tipp stressz ellen (ami egy fillérbe sem kerül): vesszen a multitasking

Hogy vagytok így az iskolaév elején? Én elég szétesetten. Még nem sikerült teljesen átállnom a koránkelésre, az ezerféle feladatra, a számtalan odafigyelni-valóra, most próbálom felépíteni a rendszert. Egyvalamire azonban igyekszem odafigyelni: a multitasking, vagyis az, amikor legalább három dolgot csinálsz egyszerre, nagyon nem jön be: rontja a teljesítményt, stresszt okoz, elképesztően fáraszt, és még a hibalehetőséget is növeli.

Úgyhogy idén ősszel úgy döntöttem, hogy amennyire lehet, ragaszkodom az "egyszerre csak egy dolog" filozófiájához a stresszoldás jegyében.

A multitasking kifejezetten ártalmas
Fél kézzel három tányért pörgetni? Lehet, de minek?
 Aki próbált már összehangolni munkát, háztartást, családot, sportot, szórakozást, satöbbit, az pontosan tudja, miről beszélek. Áldassék a neve annak is, aki behozta kishazánkba a nagy, egylégterű, amerikai irodatípust, mert így maradéktalanul megtapasztalhatja a dolgozó, milyen, amikor egyszerre legalább hárman beszélnek hozzá, miközben a munkájára kellene koncentrálnia (az amerikai filmekből ismerős leválasztott, egyszemélyes kis fülkéket valahogy elfelejtették importálni az okosok). Amikor ilyenben dolgoztam, multitasking ellen az volt a módszerem, hogy fejhallgatóval a fejemen ültem a gép előtt, mert az egyszem Hammerfall sokkal kisebb figyelemelterelést jelentett, mint a körülöttem telefonálók, szöszmötölők, csacsogók tömege. Plusz a fejhallgató akadályt képez a külvilág felé, ha tehát valaki hozzád akar szólni, jobban meggondolja. Így kiszűrheted a felesleges "mi volt a tegnap esti randin?" típusú információkat és kérdéseket, amelyeket amúgy is elhárítanál.

A tervezésnél is érdemes odafigyelni a multitasking elkerülésére.

 Az oké, hogy felírsz minden apró és nagyobb dolgot, amit záros határidő alatt el kell intézned, de ezt ne értelmezd teendőlistaként. Teendőlista akkor lesz belőle, ha kijelölöd, hogy mik a fontos és a sürgős dolgok, ezekhez hozzárendeled azt az időtartamot, amennyi alatt kb. el lehet végezni őket (itt azért némi ráhagyással dolgozz), és nagyjából annyit tervezel bele a napodba, amennyivel emberi számítások szerint végezni lehet. Na aggódj, így is mindig fog maradni belőle másnapra. Viszont a kevésbé fontos dolgokat delegálhatod, például megkérheted életed párját, hogy vegyen vécépapírt, vagy a gyereket, hogy mosogasson el.

A multutasking szünetében: egy csésze tea
Egy olyan teafüggőnek, mint én, kell az az öt perc teaszünet
 Az apróbb feladatokat, például telefonhívásokat, e-mailek megválaszolását el lehet intézni a nagyobb feladatok (nálam pl. egy cikk megírása) közötti pihenőidőben. Persze nem kell, hogy minden pihenős percet ilyesmire szánj, mert akkor előbb-utóbb bekattansz a fenenagy hatékonyság nevében. Igenis kellenek olyan szakaszok, amikor 5 perc alatt, nyugiban megiszol egy teát, körülnézel a Facebookon, vagy csak bámulsz egy kicsit kifelé az ablakon. Azt, hogy ezt milyen időközönként iktasd be, azt neked kell kikísérletezned: nekem kb. 20 perc után tutira lankadni kezd a figyelmem, úgyhogy hiába is ragaszkodnék az 50 perc munka - 10 perc szünet ritmushoz. Persze ez a határ is tágítható, edzhető, szóval nyugodtan tologasd kifelé a határaidat. Ez is egyfajta sport :)

A zavaró tényezőket nem könnyű kiiktatni, 

de amennyire lehet, próbáld meg. 

A fülhallgató a multitasking hatásos ellenszere
Nekem a fülhallgató vált be legjobban multitasking ellen

 Ha tudod, némítsd le a Facebook-üzenetek hangjelzését vagy felugró ablakait, de ha nem, akkor is vedd halkabbra a pittyegést. Az e-maileket kapcsold ki, és lehetőleg a Facebookról és az Instáról is kattanj le erre az időre (nyugi, az ismerőseid fontos megosztásai még egy fél óra múlva is ott lesznek). Nekem ezek a legnehezebb feladatok, itt szoktam rá leginkább a többfelé figyelésre, de határozottan alakulok. Persze van, hogy olyan információk jönnek a belső hálózaton, amelyekre oda kell figyelni, mert a munkádat érintik, ezeket természetesen ne kapcsold ki - de még mindig jobb, ha csak egyvalaki szakít félbe, mint ha egyszerre hárman tennék. A telefonhívások többsége sem feltétlenül sürgős.


Neked mi a legjobb módszered a multitasking kiküszöbölésére? Oszd meg a kommentek között, hadd tanuljunk egymástól!

Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!

Színes napot!
Judit  

2017. augusztus 19., szombat

Frappé, avagy a görögök legjobb találmánya

Úgy 17 éves lehettem, amikor először jutottam el Görögországba. Ekkor, középiskolás koromban már javában kávéztam, így azonnal nagyon kíváncsi lettem, mi az a koktélnak kinéző, láthatólag kávés izé, amit minden helybeli és minden turista előtt ott láttam az asztalokon. Elég volt egyszer megkóstolnom a - mint kiderült - frappé névre hallgató finomságot ahhoz, hogy totál függő legyek, és azóta is úgy emlegetem, hogy ez az ital a görögök kábé legnagyobb találmánya az Akropolisz óta (na jó, azért még tudnék mondani néhányat, Olaszország mellett Görögország is az egyik nagy kedvencem). A melegben felfrissít a jeges ital, és a meleg okozta lelassultságot is azonnal megszünteti - napi két-három frappé, és hajnalig pörögsz.

Frappé sok jéggel
Fotó: Pixabay.com

Ráadásul elkészíteni sem igazán bonyolult, nem csoda hát, hogy a recept azonnal jött is velem haza, és otthon is sokszor iszom ilyet nyáron.
Kell hozzá először is pár kanál Nescafé. A görög kávézókban mindenütt ebből készül a frappé, és van is benne igazság, mert más minőségű instant kávéból tényleg nem az igazi. A Nescafét egy kis hideg vízzel kell összerázni - ez történhet shakerben, egy jól záródó befőttes üvegben (lehetőleg ne literesben), de akár a kávéhoz való, kis elektromos habosítóval, sőt, szükség esetén egy sima kiskanállal is felverheted habosra. Ezután nincs más dolgod, mint jéghideg vízzel felönteni, ízlés szerint cukrozni (nálam kötelező jelleggel barna cukor, de ezt a saját hatáskörödben nyugodtan felülbírálhatod), telerakni jéggel, beletűzni egy szívószálat (ha nem akarsz környezetet szennyezni a műanyaggal, papírból is remek darabok kaphatók), és jóízűen elfogyasztani.

Frappé szívószállal
Fotó: Pixabay.com


A tejes frappé-verziónál (én ezt szeretem jobban) a felöntéshez használt jéghideg víz ízlés szerinti részét helyettesítsd sima, vagy növényi tejjel. Cukor, jég, szívószál ugyanaz, mint az előző verziónál. A kókusztej kissé trópusi beütést ad az eredeti receptnek. Én mostanában ezzel is kísérletezem -  leggyakrabban fele tehéntej, fele kókusztej verzióban szoktam készíteni, nekem így adja a legjobb ízhatást. Ha még tovább akarod turbózni (bár ilyet Görögországban már kevésbé kapsz), tehetsz bele különféle ízesítőket is, például kakaóport vagy vaníliakivonatot, a tetejére tejszínhabot, stb.

Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket. A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!

Színes napot!
Judit  

2017. augusztus 15., kedd

Mire jó a fejbőrradír?

Akármennyire is lépést tartok a szépségügyi újdonságokkal, amikor először hallottam a fejbőrradírról, előjött bennem egy pillanatnyi kétely. Kicsit úgy éreztem, hogy lassan nincs olyan porcikánk, a hajszálaink legvégétől a lábujjkörmeinkig, amelyik ápolására nincs külön, speciális termék. Fejbőrradír? Ne már!
Lehet, hogy fejbőrradír kell neki
Ha viszket, akkor lehet, hogy radírozás kell neki (fotó: Pixabay.com)
Aztán elkezdtem utánanézni ennek a fejbőrradír dolognak, és meglepő módon arra jutottam, hogy nem is butaság ám. Ha jobban belegondolunk, az már régóta nem titok és nem különlegesség, hogy az arcunk és a testünk bőrét időnként illik leradírozni, hogy megszabaduljunk az elöregedett hámsejtektől, és ragyogjon a bőr, valamint, hogy a krémek, testápolók hatóanyagai mélyebbre hatolhassanak a bőrben.

Akkor most nézzük meg mindezt a fejbőr szemszögéből. Az arcunkkal és a testünkkel ellentétben a fejbőrt nem mossuk minden nap, legalábbis nem mindenki mos hajat naponta. Kenegetjük ellenben mindenfélével: szilikonos samponokkal, hajbalzsammal (esetleg olyannal, amit ki sem kell öblíteni), aztán megy rá a hajlakk, a hajhab, a zselé, a száraz sampon, a hajtőemelő, és ki tudja, még hányféle színező vagy formázó termék. És persze a haj és a fejbőr gyönyörűen felszedi városi levegőből rátapadó port, a polleneket, egy-egy meleg napon, vagy edzés közben megtartja az izzadságot. Ezek a cuccok pedig a rendszeres hajmosás ellenére sem jönnek ki teljesen a hajból, lerakódnak, te pedig azt veszed észre, hogy a hajad fénytelen, kezelhetetlen, a fejbőröd pedig nem tud lélegezni, rosszabb esetben pedig zsírosodással, korpával, hajhullással reagál. Nem túl szép kilátások, igaz?

A fejbőrradír felfrissíti a fejbőrt
Felfrissülés magas fokon (fotó: Pixabay.com)
No, hát erre van a fejbőrradír. Végülis, ha a hajjal nem fedett testrészeinknek kell időnként a radírozás, akkor a fentiek fényében a fejbőrnek fokozottan kijár, nem? Régebben is voltak olyan tisztító samponok, amelyek leszedték a hajról és a fejbőrről a mindenféle lerakódásokat, de ezek általában durván szárítottak. A fejbőrradír ezzel szemben kímélő. Van a választékban pici szemcséket tartalmazó (ha lehet, olyat válassz, amelyekben természetes szemcsék vannak, a műanyagok ugyanis csúnyán károsítják a környezetet), de olyan is, amelyben a kémiai peelingek elvén enyhe gyümölcssavak oldják fel a nemkívánatos lerakódásokat. A használata nem különösebben bonyolult, egyszerűen csak át kell masszírozni egy kevés radírral a vizes fejbőrt (fejmasszázs, nyami) , külön figyelmet fordítva az esetlen viszkető részekre, majd folytatni a hajmosást. A rendszeres radírozástól pedig a fejbőr felfrissül, szó szerint fellélegzik, a haj fényesebb, könnyedebb lesz. Nem utolsó sorban pedig a samponok gyógyító hatóanyagai is erőteljesebben, a fejbőr mélyebb rétegeiben fejtik ki a hatásukat.
The Body Shop Fuji Green Tea fejbőrradír
Fotó: The Body Shop

Én a The Body Shop Fuji Green Tea fejbőrradírt próbáltam ki, és őszintén szólva teljesen elégedett voltam vele. A nagy nyári melegben jól esett a fejbőrradír mentoltartalma, és az enyhén dörzsölő sókristályok, a termékcsalád friss illatát pedig már régóta szeretem. Kifejezetten jó érzést adott, úgyhogy nálam egy perc alatt beépült a szépségrutinba.

Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket. A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!

Színes napot!
Judit  

2017. augusztus 8., kedd

A Puncs.hu ügy margójára: erről is beszélnünk kell sugar daddy ügyben

Többször is megkaptam már a Facebookon azt a felhívást, amely a Puncs.hu plakátjainak betiltását szorgalmazza. Ha valaki esetleg nem találkozott volna még velük: ez az a plakát, ahol egy fiatal és dögös lányka kinyilvánítja, hogy ő csak menő pasikkal randizik, maga az oldal pedig a sugar daddy-k/sugar mommy-k és kitartottjaik egymásra találását segíti. Nem véletlen, hogy most, az egyetemi ponthatárok kiderülése után nem sokkal a kampányuk is kettesbe kapcsolt, hátha sok reménybeli egyetemista lányka vagy épp fiúka keres majd bőkezű szponzort, akit cserébe majd boldoggá tesz.

Sugar daddy jó nőt keres szponzorálás céljából
Sugar daddy csinos nőt keres szponzorálás céljából (Fotó: pixabay.com)
Ne szépítsük, ez konkrétan prostítúcióra való felbujtás, még akkor is, ha az oldal a "sugar életforma" (atyaég, micsoda gusztustalan eufemizmus) történelmi hagyományaira hivatkozik, nem is alaptalanul (a "jó parti" kifejezés megvan? elég régóta használjuk...). Itt konkrétan az a helyzet, hogy gazdagabb férfiak és nők pénzért vesznek maguknak szeretőt. Nem kell a máz, a kocsisoron ugyanez történik, csak nem öntik nyakon cukros szósszal. Nem, ez nem párkapcsolat, köze sincs ahhoz.

Az pedig tényleg a legalja, hogy mindezt kívánatosnak állítják be, és óriásplakátokon népszerűsítik. Nem csoda hát, hogy sokan felháborodtak, és a betiltást követelik, miközben a Médiahatóság hárít. Nem egyszer olvastam olyan kérdést is, hogy mit mondjon az ember a gyerekének, ha rákérdez, hogy miafenyő ez itten? Ez ütött szöget a fejembe, és elgondolkodtam, hogy ennek kapcsán mi mindenről beszélgetnék el a gyerekeimmel, és mennyire jó volna, ha ezekről a dolgokról úgy nagyobb társadalmi szinten is elindulna a diskurzus, ha már így előjött a téma.

Sugar daddy ajándéka
Milyen cuki ajándék is egy alig pár milliós bizsu (Fotó: pixabay.com)
Beszélgetnék például arról, hogy:

... bár még mindig sok helyütt hallani, hogy egy nőnek siker "jól" férjhez menni, nos, nem az. 

...még mindig sok olyan párkapcsolat létezik, amelyikbe a nő a reprezentatív külsőt viszi be, a férfi pedig a vagyont és a társadalmi státuszt - ez az a modell, amit a 21. században ideje lenne végre elfelejteni. És örüljünk nagyon, hogy ebben a században élünk, amikor már nem bevett szokás, hogy a párválasztásról a család és a vagyoni/politikai érdek dönt.

... az a nő, amelyik a kocsikulcson levő emblémát, és a mobiltelefon márkáját veszi először szemügyre egy férfin, hát, mondjuk úgy, hogy nem érdemel sok figyelmet. A pénzért vett szerelem semelyik fél önbizalmát nem építi, szóval puncsos sugar daddynek lenni sem főnyeremény.

... egy fiú ne azért tanuljon, hogy jó állása, sok pénze, menő kocsija, és jó női legyenek, hanem azért, hogy lássa a lehetőségeit, és meg is tudja valósítani őket, hogy a szalagmunkába vagy az irodai robotba való beletörődés helyett megvalósíthassa önmagát.

...egy lány ne azért tanuljon, mert a jó kislányoknak jó a bizonyítványa, hanem... nos, pont ugyanazért, amiért egy fiú. Ja, és az sem feltétlenül szempont, hogy a menő egyetemeken nyüzsögnek a "jó partik", lásd, mint fent.

Ne a sugar daddy pénzéből utazz, hanem a sajátodból
Hidd el, sokkal jobb érzés a saját pénzedből utazni, mint ha ugyanezt egy sugar daddy finanszírozná, némi viszonzásért (Fotó: pixabay.com)
... a saját karrier és saját egzisztencia nem szitokszó, sem férfinál, sem nőnél. Csak nem kell hagyni, hogy a munka leuralja az egész életet. Sem férfinál, sem nőnél (a kiégés csúnya dolog ám!).

... a közös kasszának egy házasságban sem az a lényege, hogy a férfi kénytelen legyen eltartani a családját, akkor is, ha az asszonyka egy petákot sem visz haza húsz évig, hanem az, hogy közös megegyezés alapján mindenki beletegye a sajátját, és közös célok felé húzzanak. Igen, meg lehet állapodni arról is, mennyit ér a háztartásbeli, vagy GYES-en levő feleség munkája, amit betesz a közösbe, de ezt higgadtan és tárgyilagosan le kell kommunikálni (Himer Csilla pénzügyi coach barátnőm munkásságát ajánlom ez ügyben, elég sokat tudna mesélni erről a témáról). Egyet nem lehet: finnyogva kerülni a témát, mert "jajj, a csúnya anyagiak".

... a külön kassza sem szentségtörés, évtizedes kapcsolatban, gyerekkel is simán tud működni, csak ki kell alakítani azt a rendszert, ami mindenkinek jó (erről meg én tudnék sokat mesélni, tapasztalatból).

A házassági szerződés a sugar daddy mozgalom legjobb ellenszere
Egyáltalán nem bűnös gondolat előbb szerződni, és csak aztán esküdni (Fotó: pixabay.com)

...a házassági szerződés nem illúziórombolás, hanem a későbbi nehézségek megelőzésének eszköze. Persze, esküvő előtt, jó esetben full szerelmesen nem a válásra készül az ember, de akkor ennyi erővel biztosítást se kössön senki, mert az is milyen már. Válás meg előfordulhat, ne akarjunk már úgy csinálni, mintha mindenki együtt ünnepelné az első férjével/feleségével a gyémántlakodalmat. Ha van szerződés, kevesebb a bonyodalom és az évekig tartó vagyonmegosztási per. (Na, az az igazán méltatlan, nem a házassági szerződés.)
Egyébként pedig később, a vagyoni viszonyok változásával a szerződésen is lehet módosítani, megint csak közös megegyezés alapján. A nálunk szerencsésebb társadalmakban tudják, hogy ez jó dolog, nem kell mögé felesleges szimbolikát vinni. Vagy ha mégis, akkor a gazdagabbik fél smucigságának jelképe helyett lehetne inkább a szegényebbik fél gesztusa arra nézvést, hogy demonstrálja: nem aranyásás folyik, hanem tényleg szerelemből elkövetett házasságkötés. De igazából tényleg nem kellene senki gesztusának lennie, sokkal jobb lenne, ha egyszerű automatizmus lenne, mint a házassági anyakönyvi kivonat.

...amelyik párkapcsolatban elhangzik, hogy "nem baj, majd te eltartasz, drágám", nos, ott legalábbis el kéne gondolkodni. Ha máson nem, akkor az őszinte kommunikáción.

...egy művelt és képzett, karriert csináló embernek milyen partnere lehet az, aki képzetlen és fogalma sincs, mit kezdjen az életével? Sokkal "jobb parti" (na tessék, már megint) az az ember, akivel lehet beszélgetni, mint az, akivel nem, viszont remek paprikás krumplit készít. Már persze olyan emberek számára, akik tényleges párkapcsolatban, nem birtokviszonyban gondolkodnak.

...vajon hallottunk-e már olyan nőről (ne szépítsük, ez a legtöbbször női probléma), aki azért ragad bent egy rossz, netán erőszakos kapcsolatban, mert nincs hova mennie, nem tudja, hogy végzettség híján miből élne (adott esetben gyerekestül), és mert nincs pénze rendes ügyvédre, ellentétben a férjével, aki a család teljes vagyona felett rendelkezik? Vajon hallottunk-e már anyaotthonokról, krízisszállókról, és arról, hogy ezek hány százalékos telítettséggel üzemelnek? És akkor mindjárt vissza is kanyarodtunk oda, milyen hasznos tud lenni az önálló karrier és az önálló egzisztencia (még mindig nem szitokszó). Kiszolgáltatottnak lenni nem menő, GYES alatt sem.

Sugar Daddy sok pénzt virít
Virítsd a lóvét? (Fotó: pixabay.com)
 ...a pénzügyi ismeretek ott vannak az első tíz legfontosabb információ között, amelyet kábé kamaszkorra mindenkinek el kellene sajátítania. Ellentétben a kovalens kötéssel, ugye.

Na, szóval nagy vonalakban ezeket vázolnám fel a gyerekeknek Puncs ügyben. Talán most, hogy mindenki egyként felháborodott az egyébként valóban gusztustalan plakátokon, elkezdhetnénk beszélni erről is, és meghaladhatnánk végre azokat a történelmi hagyományokat, amelyek bárkit is kiszolgáltatottá tesznek egy párkapcsolatban.


Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket. A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!

Színes napot!
Judit  

2017. augusztus 5., szombat

Védd ki a hőséget: kerti zuhany a maximumon

Ezt a dögletes meleget mindenképpen valami víz mellett a legjobb elviselni. Őszintén szólva én most nem jeleskedem ebben, mert inkább a koncertekre szavaztam. Az elmúlt három napban abszolváltam egy Theriont, egy Blind Guardiant, egy Saxont, egy Alice Coopert és egy Tankcsapdát, szóval elég komoly a felhozatal. És bár az időjárás egyáltalán nem emberbarát, azért bevallom, hőség ide vagy oda, nem nagyon kívánkoztam máshová az Alice Cooper koncert hatodik sorából :)

Az viszont tény, hogy ha nem vagy ilyen fanatikus, akkor mindenképp menj valamilyen víz közelébe, vagy legalább légkondicionált helyre. Ha olyan mázlista vagy, hogy nem a panelben senyvedsz, és van a közelben egy fa vagy egy napernyő és egy kerti zuhany, akkor tiéd a főnyeremény, máris kész a saját strand. Ha meg egy medencéd is van, akkor már tényleg tiéd a világ, elő egy Aperol Spritz-et, és máris te vagy a Pásztor Anna (ezúton is üdvözlöm őt is, meg Bihari Vikut is :D ).

Most a kerti zuhanyokhoz hoztam pár szuper ötletet - teljesen szubjektív okból, nekem ugyanis szimpatikusabb és frissítőbb egy kellemes hideg zuhany, mint egy hamar felmelegedő és bealgásodó kerti medence. Íme a legdögösebb darabok, amit csak a Pinteresten találtam.

A kőkerítés nemcsak arra jó, hogy ne kelljen megküzdened a kíváncsi és pletykás szomszédsággal, hanem ilyen menő kerti zuhanyt is fel lehet rá szerelni. A törölközőket tartó fapolcért külön is pacsi a tervezőnek.


Ugyanez fából készült panellel előadva. Azt hiszem, a raklap sem szentségtörés.


Ez már kicsit bonyolultabb, luxusabb, és nem is egészen kerti zuhany, de annyira dögös, hogy nem bírtam kihagyni.


Épített frissítő állomás a kertben. Tiszta Bahamák.


A növényekkel befuttatott faltól lesz tuti romantikus a kerti zuhany.És még locsolnod sem kell.


Ez a darab már igényel némi építkezést, de egy nagyobb kertből szerintem megéri feláldozni ennyi területet.


Maradt némi csempe a felújításból? Itt a helye!


Ez meg már az abszolút luxus, szintén nem bírtam kihagyni.



Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket. A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!

Színes napot!
Judit  

 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...