Táplálkozás és egészség

Egyél jót, egyél jól, légy egészséges!

Lélek és coaching

Lelki wellness a life coach szemszögéből

Mozgás es wellness

Sport, fitnesz, edzés, pihenes es lazítás

Zöld es bio

Zöld háztartás, városi bioságok

Szépség es stílus

Öltözködés, színek, stílusok, kencék, sminkek, illatok

2018. május 15., kedd

HetiCoach: Na, ezért kell fellépni a csúfolódás ellen!

A csúfolódás, beszólogatás elég nagy piros gomb nálam, mondjuk úgy, vannak vele rossz tapasztalataim iskolás koromból, úgyhogy nem célszerű nyomogatni. Szerencsém volt, mert engem megkeményített a dolog, és elég korán megtanultam, hogy nem kell erőnek erejével beilleszkedni egy olyan társaságba, ahol egyesek nem akarnak befogadni. Az is életre szóló tanulsága volt a dolognak, hogy a mások véleménye, és a "mit fognak szólni" egyszerűen nem szempont. Ahogy az internetes közösségben mondják, trollokat nem etetünk, hülyéket meg nem gyűjtünk.

Ettől függetlenül, ha tehetném, főbenjáró bűnnek tekinteném egyes gyerekek kipécézését, gúnyolását a gyerekcsoporton belül. A beszólogatós majmocskák szerencséje, hogy nem lettem tanár, mert elég komoly büntibe raknám, akit ilyenen érek. És nem, nem értem, hogy miért nem tudja még mindig kezelni a dolgot a pedagógusok egy jó része: egyszerűen csak kőkeményen kéne szankcionálni a dolgot, null tolerancia, és passz. Kést sem rántunk az órán, mert annak következménye van. A gúnyolódásra meg sokszor még mindig csak a "védd meg magad, fiam", meg az "illeszkedj be a közösségbe" a válasz (tisztelet azoknak a pedagógusoknak, akiknél ez nem ennyi).

A gúnyolódás egyáltalán nem vicces
Igen, lehet kilógni a tömegből. Ez nem bűn, és nem elítélendő tulajdonság (Fotó: pixabay.com)
Tudom, hogy ez a kísérlet, amit az IKEA vett videóra, sem új dolog, az Agykontroll-tanfolyamon is az egyik első kipróbálandók közé tartozik, ott csírázó babbal szokták elővezetni. Annyi a lényege, hogy az egyik növényt a kettő közül dicsérni kell, a másikat pedig csúfolni. Pár hét után meg lehet nézni az eredményt. Na, pont ezért kellene szankcionálni a szekálódást. Nem, egyáltalán nem vicces. (És senki ne jöjjön azzal, hogy ez így nem egzakt tudomány. Nem az a cél, hogy bebizonyítsuk, hogy a szekált növény 2,5 centiméterrel kisebb, mint a dicsért. A cél az, hogy demonstráljuk, hogy a szekálás még egy zöldfélének sem esik jól, erre pedig tökéletes a dolog.)

Akiket pedig érint, azoknak üzenem, hogy ne adjátok meg azt az örömöt a genyáknak, hogy befordultok a hülyeségüktől. Fapofa fel, még a védekezésre sem kell erőt pazarolni. Otthagyni a majmot, ahol van, és erősen menni arra, amerre ti akartok. Nem kell mindenáron beilleszkedni, az erőltetett jópofizással, és a saját érdekeitekkel szembemenő alkalmazkodással senkinek a szeretetét nem lehet megvásárolni. Nem kell mindenkinek egyenkockának lenni, sőt, a különcség elég sokszor érték. És ha megmaradtok önmagatoknak, akkor garantálom, hogy lesz olyan, aki nem a megfelelési kényszereteket fogja értékelni, hanem a valódi személyiségeteket. Addig is szép a középső ujjatokon a manikűr, hadd lássa, akit illet.


Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!

Ésszel, szívvel, lélekkel:
Judit

2018. május 9., szerda

A nem szabványos cicáknak is jár a szépségverseny!

Amint azt az előző bejegyzésben is írtam már, nagy macskás vagyok, csak ezt a tulajdonságomat kicsit vissza kell fognom az allergiám miatt. Most viszont van egy kezdeményezés, amelyik nagyon tetszik.

Május 27.-én lesz az első Macska Paralimpia, más néven a Hendikepes Cicák Szépségversenye a Dürer Kertben. Mert nem csak az a macska a macska, amelyik fajtatiszta, előkelő, törzskönyves - sokan vannak azok a cicák is, akik valamilyen hendikeppel élnek, például amputált lábúak, törött farkúak, tépett fülűek, félszeműek, esetleg siketek. Az viszont szuper, amikor egy hendikepes cica is szerető családra talál, és kibontakozhat a cicaságban.


A klasszikus macska-szépségideálok mentén persze nehéz lenne összehasonlítani őket, így ez a szépségverseny kicsit rendhagyónak ígérkezik. Mégis szépségverseny lesz a javából, mert szakértő bíró fogja értékelni a macskákat, akiknek gazdái megtapasztalhatják ugyanazt a figyelmet és profi bírálatot, melyet a klasszikus cicaszépség-versenyeket lehet látni: Raposa Edina bíró minden fajtájú cica bírálásához rendelkezik képzettséggel, és értő szemmel ki tudja emelni a részvevő kiskedvencek legjobb tulajdonságait, hogy a rendezők kioszthassák az 1. Paralimpiai Bajnok címet és a hozzá járó gyönyörű kupákat, illetve nyereményeket.



A cicákat egyenként ki kell vinnie a színpadra a gazdi(k)nak, ahol a következőkről kell beszélni pár mondatban:
Hogyan lett a cica fogyatékkal élő? (Igy született, vagy szerzett sérülésről van-e szó.) Miben más, mint a többi cica, akit eddig megismert?
Minden cica képe és története felkerül - még a kiállítás előtt - az esemény Facebook oldalára is!



A nevezési díj jelképes 500 forint, melyet a helyszínen lévő állatvédő szervezetek kapnak.

Nevezési feltételek: 

jöhet bármilyen cica, akinek bármilyen látható testi fogyatékossága vagy mozgáskorlátozottsága van.
A siketséget igazolni kell orvosi papírral. A cicáknak rendelkezniük kell azokkal az oltásokkal, amelyeket a szervező egyesület előír!
(Részletek később!)

Nevezési határidő: május 18.

Nevezés módja: 

küldd el a cicád nevét,
korát,
nemét (és hogy ivartalanítva van-e),
fajtáját (természetesen házimacska is lehet),
fényképét,
tulajdonosa és kiállítója nevét,
és a cicád rövid (maximum egy oldalas) történetét,
esetleg a róla/vele készült kis terjedelmű videót (vagy annak linkjét) az alábbi két email címre:

Raposa Edina bírónő: edina.schenker@freemail.hu

Kéky Kira civil kapcsolati munkatárs: kekykira@gmail.com


Fotó: pixabay.com

 Napirend, és fontos tudnivalók a hendikepes cicát kiállítóknak:

1. A cicákkal 10 óráig kell megérkezni, az oltási könyvet hozni kell.
2. Minden cica kap egy kiállító ketrecet, melynek mérete 70x70cm. Kérjük, hogy hozzanak magukkal egy takarót, amit a ketrec aljára lehet tenni. Lehet hozni játékot is.
3. Amire még szükség van: kis méretű almos tál (vagy olyan tál, ami erre a pár órára alkalmas erre a funkcióra), vizes edény, és esetleg táp.
4. A cicák - egészségügyi okok miatt - a ketrecben lesznek a nap folyamán, a gazdik végig mellettük maradnak.
5. A bírálatok idejére a gazdi kiveszi a cicát, odaviszi a bírónak, aki szóban bírálja a cicát.
Eredményhirdetés és a díjak átadása kb. 14 órakor lesz, ezután el lehet vinni a kis kedvenceket!


További információ az esemény Facebook-oldalán.

Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!

Ésszel, szívvel, lélekkel:
Judit

2018. május 7., hétfő

Szülinapi valóságshow: igen-nem

Ismét egy születésnap, ismét egy személyesebb bejegyzés. Mostanában elég sokat kattogtam az elfogadás-elutasítás vonalán, így haladjunk most az igenek és nemek mentén.

Emberek
Igen: az őszinték, az eredetiek, a nem mindennapi gondolatokat is vállalók, a stílusosak, a megfejtendők. Aki a bizalmába avat, az tőlem is hasonlót várhat.
Nem: a megjátszósok, a nagyképűek, a sznobok, az "értékelvűek", az ezospiri-pózerek. A kispolgári, konzervatív értékrend sem a barátom, aki meg mindig azzal ért egyet, aki épp szemben áll vele, hamar lebukik.Az pedig számítson a legrosszabb tulajdonságaimra, aki saját vélt nagyságának magasából próbál kioktatni. Maradjunk annyiban, hogy nem fogom szeretni, és ez előtte sem marad sokáig titok :)

Fotó: Pixabay.com

Érzelmek
Igen: szerelem, barátság (az az igazi, jóféle, ritka), meghitt beszélgetések, szövetséges-fíling, nyíltság, ölelés, szeretet, család, összetartás.
Nem: giccses műromantika, fennköltnek álcázott gagyi, hangzatos, nagy szavak.

Hozzáállás
Igen: "Összehozzuk", "Ugorjunk le az olaszokhoz - igen, most, éjjel háromkor.", "Bulivaaaaan", "Nem kell mindig szupernek lenni", "Van, amit le kell szarni, és kész.", "Na, ezt viszont akkor nagyon tegyük oda."
Nem: "Csak pontosan, szépen, élére vasalva, csend-rend-fegyelem.", "Egy férfi legyen igazi férfi, egy nő legyen igazi nő.", "Jóleszaz, nem kell ugrálni.", "Ezt mindig így szoktuk.", "A magasabb értékek..."

Állatok
Igen: rágcsálók, nyulak, macskák minden mennyiségben (macska sajnos allergia miatt csak korlátozottan, de ezt én sajnálom a legjobban). de tulajdonképpen bármilyen állat.
Nem: a madarakkal valahogy kicsit kevésbé vagyok jóban. Nincs különösebb oka, egyszerűen csak valamivel kevésbé pártolom őket, bár elutasítva egyáltalán nincsenek.

Fotó: Pixabay.com

Tárgyak
Igen: általában szerelemből vásárolok (legalábbis olyasmit, amit nem szigorúan a puszta hasznáért veszek meg), épp ezért nehezen selejtezek. Szóval kevés cuccom valószínűleg soha nem lesz,
Nem: fiatalon tökéletes reklámalany voltam, na, ez mostanra jórészt elmúlt. Vagyis azért nem igazán veszek meg bármit is, mert trendi, vagy mert a csapból is ez folyik.

Filmek
Igen: fantasy, kosztümös történelmi filmek minden mennyiségben.
Nem: indokolatlan brutálkodás, romantikus nőcifilmek

Nők
Igen: Doro Pesch, Cate Blanchett, Liv Tyler, Miranda Otto, Connie Nielsen, Catherine McCormack, Sophie Marceau, Gal Gadot
Nem: Ashley Graham, Iskra Lawrence, Jennifer Lopez, Kim Kardashian, Rihanna


Férfiak
Igen: Slash, Jason Momoa, Aidan Turner, Adrien Brody, Richard Armitage, Joaquin Phoenix, Jason Isaacs, Viggo Mortensen
Nem: Brad Pitt, Gerald Butler, Tom Cruise


Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!

Ésszel, szívvel, lélekkel:
Judit

2018. április 27., péntek

Hulladékcsökkentés a kilencediken

Márhogy nem a kilencedik hatványon, hanem a kilencedik emeleten. Az év eleje óta ugyanis újra előtérbe került nálunk a hulladékcsökkentés témája. Amióta rászálltam a dologra, már vannak konkrét eredmények is - mégis régóta érlelem magamban ezt a posztot. Mert az már most világos, hogy sosem leszek teljesen hulladékmentes. Nem én vagyok az az ökoguru, aki egy év életmódváltás után mindössze egy kisüvegnyi szemetet fog termelni, és ezt büszkén be is mutatja a szósölmédiában. Ahogy már régebben is írtam, ízig-vérig városi ember vagyok, a fogyasztói társadalom összes nyűgével és nyilaival, hiánygazdaságban nőttem fel, szóval örülök, hogy van választék meg pláza. Ugyanakkor azt vettem észre, hogy egyre ésszerűbben, és meggondoltabban vásárolok. Nem neveztem el shoppingböjtnek, meg tudatosságnövelő plázameditációs kihívásnak, meg semmi ilyen hangzatos izének, egyszerűen csak jórészt túl vagyok rajta, hogy a vásárlás legyen az örömforrás az életemben (néha egy-egy impulzusshopping meg belefér, nem vagyunk aszkéták). Szóval inkább úgy a józan paraszti ész környékén keresgélek. 

Nem gondolom azt sem, hogy ezt a egészet csak fekete-fehérben lehet csinálni, vagyis vagy nullahulladékos, tökéletesen öko háztartást vezetsz, vagy eszetlenül fogyasztasz. A két szélsőség között még sok fokozat van, ezeket is érdemes kipróbálni. Na, pont ezzel próbálkozom.

A hulladékcsökkentés nem jelent fekete-fehér szemléletet
Minikukám sose lesz, de azért finomítani nyugodtan lehet a rendszeren (Fotó: pixabay.com)
Ezt is írtam már sokszor, nem bírom a fekete-fehér gondolkodást. Abban hiszek, hogy minden lépés számít (ezt ebben a cikkben még számszerűsíteni is fogom), és nem kell abbahagyni az egészet, ha úgy érzed, a teljes minimál számodra nem kivitelezhető, vagy nem neked való. Az élet nem katonai kiképzőtábor, annyit vállalj (én is annyit vállalok), amennyi belefér, de annyit mindenképpen - azzal is beljebb vagyunk. És persze ez nem egy egyszeri nagytakarítás, sokkal inkább folyamatos csiszolgatás, ahogy nyílik az ember szeme azokra a dolgokra, amelyekre korábban nem figyelt oda. Vagyis egyre jobb, és egyre könnyebb a dolog.


Hulladékcsökkentés - ami eddig is evidens volt

Vannak dolgok, amelyekre már nem kell különösebben odafigyelnünk itthon, mert eddig is nagyjából evidensek voltak. Ilyen például, hogy csapvizet iszunk, vagyis nem igazán kerül haza PET-palackos innivaló. Néha, a sátoros ünnepeken befigyel egy-egy palack kóla, vagy a bulikon mindenféle gyümölcslevek, de alapvetően nem termelünk túl sok palackot. Nyáron kulaccsal, illetve újratölthető üveggel járkálok. 

Az ugyanilyen magától értetődő, hogy szelektíven gyűjtjük a papírt, a műanyagot, a fémet, vagyis minden reciklálható cuccot, elzárjuk a vizet fogmosás, szappanozás közben, és amennyire lehet, ésszel vásárolunk: minőségi dolgokat igyekszünk venni, és minél tovább használni őket.
Mosáshoz az öko (illetve időnként a nem öko, a fehérekhez azért még azt sem hagytam el) mosószer mellett házi mosógélt használok, szóval egy-egy flakonnyi trutymó elég sokáig kitart, az átlagnál kevesebb szemét képződik vele. Szívószálat, fültisztító pálcikát szintén elenyésző mennyiségben fogyasztunk: van egy csomag szívószál a szekrényben, de kábé két éve áll ott, és alig hiányzik belőle. Nyáron néha menőzünk szívószálas gyümölcskoktéllal meg jegeskávéval, és ennyi. Ezen kívül kis kiszerelésű, nyaralós kozmetikumok sem igazán kerülnek haza, van pár ilyen nyaralós flakon itthon, azokat töltögetjük újra, ha szükséges.

A hulladékcsökkentés a boltban kezdődik
Minden fullra csomagolva (Fotó: pixabay.com)


Hulladékcsökkentés - ami most a fókuszba került

Egyszer viszont végignéztem egy bevásárlókocsink tartalmán, és rájöttem, hogy tényleg mennyi hulladékot termelünk csak azzal, hogy eszünk-iszunk, létezünk. Ahogy az a Viasat Nature Föld-napi sajtóközleményéből kiderült, A Humusz Szövetség adatai szerint 385 kilogrammnyi szemetet termel egy átlag magyar évente, és a megvásárolt ételek 25%-a landol a kukában.

Namármost mindent nem lehet csomagolás nélkül venni (ráadásul a mi városi lelkünk hozzá is szokott már a csomagolás jelentette illuzórikus higiéniához), de azért valamennyit lehet csökkenteni ezen a mennyiségen, hogy legalább a műanyagba ne fulladjunk bele - akkor már inkább a papír, mert az legalább lebomlik, még ha le is kell gyártani (és ez energiát, alapanyagot, stb. fogyaszt, tehát jócskán van ökológiai lábnyoma). 

Ezt viszont az én olvasatomban valahogy úgy kellene megcsinálni, hogy azért a randa urbánus kényelemből csak annyit kelljen feladni, amennyi még vállalható, és hosszú távon is tartható. Hirtelen felindulásból ugyanis lehet beleugrani dolgokba nagy lelkesen, de ebből szoktak lenni a február közepére befulladó újévi fogadalmak, én meg nem ezt tervezem (pláne, hogy már április van). Inkább lassabban, de tartósan.

Hulladékcsökkentés - egyéb szempontok

Persze azonnal felmerült egy pár szempont, amit mindenképp fontosnak láttam átgondolni. Szóval az van, hogy a hulladékcsökkentés, mint cél, szép és fontos, de nem árt közben más erőforrásokkal is felelősen gazdálkodni. Vagyis hiába van a piacon több csomagolásmentes áru, ha odavillamosozom, majd vissza, ott pedig eltöltök mondjuk egy órát, akkor máris nagyjából két órám ment a levesbe - ezt az időt nem töltöttem munkával, háztartási teendőkkel, edzéssel, minőségi kaják elkészítésével ésatöbbivel, ez még csak a vásárlás volt. 

Kevesebb a szabadidőm, illetve mivel az már így is mikroszkopikus mennyiségű, végső soron az alvásidőm. Ráadásul a francból cipelem haza a motyót (fizikai erőforrás, ugye), ha meg kocsival megyek, az szintén környezetterhelést jelent. Ebből következően inkább azt gondoltam át, hogy mi az, amit a környéken is be tudok szerezni, ugyanannyi idő alatt, mint eddig, ámde kevesebb szeméttel. 

A pénzbeli oldal is hasonló: ha valami aránytalanul drágább, csak azért mert öko, akkor az hosszú távon nem biztos, hogy tartható, még ha valamennyi anyagi áldozatot fel is vállalunk a jó ügy érdekében. Meg kell nézni, mi az a hulladéktakarékosság, amivel akár még spórolni is lehet, az biztos, hogy be fog épülni az életünkbe. A harmadik fontos dolog, amit mérlegeltem, pedig az, hogy tetszik-nem tetszik, de mi vagyunk az elsők, mármint mi, akik ebben a családban élünk: az egészségünk, az energiánk, a jó közérzetünk. Ha náthásak vagyunk akkor például papír zsebkendőbe fújunk orrot, mert az eldobható, ne terjesszük jobban, ami úgyis terjed, csak azért, hogy mosható textillel legyünk abszolút ökotudatosak.

Az is hulladékcsökkentés, ha kevesebbet vásárolsz
Idő, pénz, emberi energia - ezzel mind gazdálkodni kell. A hulladék csak egy szelet a nagy egészből (Fotó: pixabay.com)
Egyébként vessetek a mókusok elé, de én a mosható pelenkával is így voltam, amíg kicsik voltak a gyerekek: amikor napi öt órát aludtam négy részletben, nem voltam képes rászánni magam, hogy még a pelenkamosással is plusz feladatom legyen - épp elég volt a többi, ami folyamatosan a nyakamra hágott. Igen, amikor az ember a szőnyeg alatt kúszik a fáradtságtól, akkor egy plusz mosógéptöltés két perce és a teregetés pár perce is számít, nekem legalábbis számított. (És persze maximális elfogadás és respect annak is, aki pedig moshatóval tolja végig a pelenkás korszakot, örülök, hogy neki meg az vált be.) Ja, és még egy: a minőségi kérdés. Hiába az akármilyen csomagolásmentesség, ha a termék minősége nem tetszik - ebben az esetben a minőség, illetve az ár-érték arány fog dönteni, sorry.

Egyébként az is eszembe jutott, hogy a hulladékcsökkentés még a környezetvédelmen belül is csak egy szempont. Például mi a jobb: bőrcsizmát venni, ami ugyan idővel lebomlik, viszont állati jogok sérelmével jár és borzasztó gyárakban, durva vegyszerek felhasználásával készül, vagy műbőrt, ami vegán, állatbarát, ellenben az esetek többségében szintén horror körülmények között készül, ráadásul, mivel műanyag, a leselejtezése után is jó ideig velünk marad? (Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy a mi éghajlatunkon télen a vászoncipő nem opció, teljesen fenntartható, minden feltétlenek megfelelő darabokból pedig korlátos a választék.) Mi a jobb: eldobni egy papírzsepit ami lebomlik, vagy sokszor, magas hőfokon mosni a textileket, áramot, mosószert fogyasztva ezzel? Szárítógépet venni, ami áramot fogyaszt, vagy bent teregetni, és ezzel kivívni a penészedés jogát (majd azt esetleg vegyszerrel eltüntetni, mert van, hogy az ecet kevés neki)? 

Persze mindezeket ki lehet egzaktan számolni, vannak is rá számítások, de azért valószínű, hogy a dolog egyáltalán nem fekete-fehér, és sokszor az adott körülményeknek megfelelően kell testre , vagyis háztartásra szabni a megoldásokat. Tehát mérlegelni kell ahelyett, hogy kőbe vésett szabályokat próbálnánk alkalmazni, és szigorúan megrónánk mindenkit, akinek nem a mi megoldásaink az igaziak.

A hulladékcsökkentés a szelektív gyűjtéssel kezdődik
A szelektív gyűjtésre az eddigieknél is jobban figyelek (Fotó: pixabay.com)

Hulladékcsökkentés - amire most különösen figyelek

Olyan környéken lakunk, ahol kábé ötpercnyi távolságban a szélrózsa minden irányában vannak üzletek: LIDL, ALDI, Spar, pékség, tejes, zöldséges. Vagyis ezzel kellene úgy tervezni, hogy lehetőleg minél kevesebb szemetet vigyek haza a vásárolt árukkal. A piac, mint írtam, rendszeres vásárláshoz nem jön be, annak ellenére sem, hogy alapvetően szeretek piacozni (termelői piacozni meg pláne), és időnként szívesen meg is teszem.

Amire most nagyon rászálltam, az a nylonzacskók hazahozatala: eddig azért néha előfordult, hogy elfelejtettem bekészíteni a táskámba egy zacsit, és ha így alakult, akkor kénytelen-kelletlen vettem egyet a boltban. Na ez nagyságrendekkel csökkent, az eddigi csaknem négy hónap alatt összesen háromszor-négyszer fordult elő, és tovább szeretném javítani az arányt. A zöldségvásárlásnál jórészt (nem mondom, hogy teljesen) leszoktam a diszkontláncokról, inkább a zöldségestől hozom haza egyszerre kisebb mennyiségben, saját szatyorban. Ha mégis szupermarketben veszek zöldséget, akkor az esetek többségében papírzacskóba teszem, ahogy a zsemlét is.

Az ételmaradékok újrahasznosítása is hulldékcsökkentés
Egy szelet maradék akármit nyugodtan el lehet tenni, és újra felhasználni (Fotó: pixabay.com)

A másik az élelmiszer-maradék. A kilencediken a komposztálás nekem nem tűnik reálisnak, elképzelni nem tudom, hogy kert hiányában mit kezdenék tíz kiló gilisztakomposzttal. Persze jó lenne, ha lenne közösségi komposztáló, aminek a tartalma utána menne a parkba talajjavításra (elvileg ugye az EU 2025-től be is aka vezetni valami ilyesmit), de az meg egyelőre nincs. Tehát az ételmaradék egyelőre sajnos megy a szemétbe. Viszont egyre kreatívabban bánok a megmaradt fél adagnyi étellel, például sokszor a másnapi, itthoni ebédem lesz belőle vagy eredeti, vagy feldolgozott formában - képes vagyok akár egy negyed adagnyi húst és hasonlókat is új ételekbe építeni. 

Az, hogy egyszerre kevesebb romlandó árut, például zöldséget-gyümölcsöt vásárolok, szintén abban segít, hogy minél kevesebb romoljon ránk. Inkább naponta-kétnaponta beugrom a zöldségeshez pár szem cuccért, mint hogy egy hétre elegendő mennyiséget hozzak haza, aminek aztán az egyharmada a kukában végzi (a felhalmozódott tojásos dobozokat szintén a zöldségeshez szoktam levinni, újrafelhasználás céljából). Szerencsére most nyílt a közelünkben egy bolt, ahol van tőkehús, szóval van rá esély, hogy nem jön haza több műanyag tálca a szupermarketes húsfélékkel, hurrá. Csak azt az egyet árulja el valaki, hogy a rizst hogy lehet olyan mennyiségben elkészíteni, hogy pont elég legyen: vagy keveset csinálok, vagy sokkal többet a kelleténél, a normális középutat nem sikerül belőnöm. 

A fürdőszobában kompromisszumra törekszem: szeretem kipróbálni az újdonságokat, itt, a blogon is olvashattok kozmetikum-teszteket (nemsokára jön is egy újabb), vagyis messze nem csak saját keverésű kencéket használok, bár testolajban, testvajban, sheavajas arckrémben jó vagyok. Szerintem meg is kattannék, ha ebben a műfajban nem dőlhetnék be időnként a fogyasztói társadalomnak - az már az a fajta korlátozás lenne, amit az én lelkem túlságosan szigorúnak ítélne meg, vagyis kapásból lázadnék ellene. A kozmetikumok pedig általában műanyag flakonban vannak, akár biocuccok, akár teljesen hagyományosak. Viszont kevesebbet használni belőlük, és eltolni az arányt a csomagolásmentes termékek felé, azt lehet, és azt meg is teszem.

Az már régóta evidencia például, hogy az esetek többségében szappannal zuhanyzom, tusfürdőt csak mondjuk hetente egyszer-kétszer, az illata kedvéért vetek be. Jó megoldásnak tartom a LUSH pucér tusfürdőit és visszaváltható tégelyeit is, amelyeknek ily módon nem kerül a szemétbe a csomagolása. A sampon viszont maradt flakonos, mivel örülök, hogy találtam végre egy olyat, amit a túlérzékeny fejbőröm is elvisel. A vattakorongok felhasználását pár darab mikroszálas arctisztító kendő beszerzésével sikerült azonnal a felére csökkentenem: ezek a kendők nem csak hogy moshatóak de még az arctisztítást is alaposabbá teszik, szinte kihúzzák a szennyeződéseket a pórusokból. Minden használat után átmosom kézzel, szappannal, majd két-három használat után megy a ruhákkal együtt a mosásba. A tonik és a micellás víz felvitelére viszont nem alkalmasak, arra maradt a vattakorong, ezért nem 100 százalékos a csökkentés.

A vásárlásnál azt is elkezdtem figyelni, miből van a csomagolás: ha a termék alapvetően jó, akkor plusz pont, ha papírba csomagolták, és nem műanyagba, mert a papír legalább lebomlik. Vagyis akkor ez jön haza velünk, és nem a műanyagos. Szintén jó, ha olyan nem romlandó árut találok, amit nagyobb kiszerelésben is meg lehet venni: ez még mindig kevesebb szemetet termel, mint ha minden kis falatnyi franc külön díszcsomagolást kapna. Az eddiginél is jobban figyelünk a szelektív gyűjtésre is. Mert azért előfordult, hogy egy-egy joghurtos pohár, kisebb papírdoboz a sima kukában landolt, na ez mostantól szigorúbb, egyre kevesebbszer alakul így.

A hulladékcsökkentés a divatban is működik
Most nagyjából elégedett vagyok a ruhatárammal, vagyis nem érzek különösebb késztetést a vásárlásra (Fotó: pixabay.com)

Ami a ruhavásárlásaimat illeti, ezt az utóbbi évben elég komolyan csökkentettem. Semmi ruhaböjt, vagy ilyesmi - ismerem magam, ha egy fél évre letiltanám magam a ruhavásárlásról, kábé a harmadik napon lázadnék fel a magam szabta korlátok ellen, és állítanék haza egy kupac ruhával. Csak annyi történt, hogy nagyjából mindenem van, amire most vágyom, így inkább megspórolom azt a pénzt, és csak akkor veszek meg valamit, ha szükség van rá, vagy nagyon szerelem első látásra.

Hulladékcsökkentés - amit eddig sikerült elérni, és ami még hátra van

És akkor jöjjön a számszerűsítés: az eddig eltelt nagyjából négy hónapban arra lettem figyelmes, hogy tényleg ritkábban kell kivinni a szemetet. Eddig egy átlagos méretű, 20 literes kukát nagyjából két - két és fél nap alatt töltöttünk meg négyen. Most ez az idő kábé három - három és fél - négy napra nőtt, amit önmagában is eredményként könyvelek el, különösen úgy, hogy tényleg csak pár dologra figyelek jobban, vagyis ez még a folyamat eleje.

A következő lépés az lesz, hogy a mosogatószivacsokat és műanyag körömkeféket fából készültekre cserélem. Ez eddig még azért nem történt meg, mert van pár tartalék itthon, azokat elhasználom, ha már megvannak. Amivel még szemezek, az a házi joghurtkészítés, mivel ezzel elég sok műanyag dobozka kerülne ki a látókörünkből (nagyfogyasztók vagyunk): A gyerekeket egyelőre nem tudom leterelni a kedvenc stracciatellás joghurtjukról, de az én natúrom otthon is simán elkészülhet, csak eddig még nem mertem belefogni. Viszont lehet a környéken kimért, nyers tejet kapni, ez jó eséllyel tökéletes alap lehet hozzá. És ki szeretném próbálni a textilszalvétákat is az eddigi papírok helyett, valamint a zöldség-gyümölcs vászonzacsikat, mert ezen a téren azért még be-be csúszik a nylon. Majd beszámolok, mire jutottam ezzel - és a további csiszolgatással is.

Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!

Ésszel, szívvel, lélekkel:
Judit


2018. április 18., szerda

Alázat, kemény munka, és más félreértések

Egy nagyon érdekes cikket olvastam nemrégiben. A 22 éves óvónő, Luca elhíresült nyílt leveléről, és az arra a 40-es generáció egyes tagjaitól érkezett válaszokról szólt. Politikai felhangoktól abszolút mentesen, a generációk közti kommunikációs szakadékot boncolgatva. Íme a link, nagyon jó írás, mindenképpen érdemes elolvasni, pártállástól függetlenül.  Az én gondolataim is maradnak a politikamentesség talaján, a Luca-történetben senkinek a pártállása nem érdekel – egyszerűen csak nem tetszik, hogy már az én korosztályom egy részét is elérte a "bezzegazénidőmben" hamis nosztalgiája. Negyvenesként azért ehhez még fiatalok vagyunk, emberek! 

Túl sokat akarnak? Én nem hiszem
 Azt a néhány mondatot viszont szó szerint idézem a cikkből, amelyik elindította a mostani gondolatmenetemet: 

„Itt jön a nagy generációs szakadék közötti vélemény különbség: egy mai fiatal, nem szeretné azt a kompromisszumot meghozni, hogy ne szeresse a munkáját. Igen, képzelje el! Én azt szoktam mondani, hogy a fiatalok nagyon időben számolnak, nem szeretnék az értékes fiatal éveit egy olyan munkahelyen tölteni, ahol nem fejlődik, netán nem élvezi azt, amivel napi 8-10 órát foglalkozik! Az előző generáció úgy gondolkodott, gondolkodik, hogy le kell tenni valamit az asztalra, és utána lehetett élni. A mai fiatalok élni szeretnének elsősorban.” 

Ezekről a mondatokról az jutott eszembe, hogy hányszor kérjük számon mi, negyvenesek, és pláne a nálunk is idősebbek a fiatalokon az úgynevezett alázatot és a kemény munkát. Ezek olyan jól hangzó szlogenek, el lehet adni őket alapvető értékekként, és mint ilyenekkel, könnyű velük egyetérteni, és nem illik velük vitatkozni. És mindez alapvetően még nem is lenne baj, ha az alázat azt jelentené, amit – szerintem, ez ugyanis szigorúan személyes vélemény – jelentenie kellene. Azt, hogy komolyan veszem, amit csinálok, beleteszem az energiát abba, amibe kell, és amibe célszerű, annak érdekében, hogy elérjem a célomat. Azt, hogy ott vagyok fejben, és megteszem, amit kell, hogy eredményes legyek. 

Az nem alázat, meg nem kemény munka, hogy a megtérüléssel nem törődve hajtunk, mint a güzü
 Ám a legtöbben egyáltalán nem így értelmezik az alázat fogalmát – egyszerűen azért, mert nekünk máshogy tanították. Én is ahhoz a bizonyos 40-es generációhoz tartozom, és emlékszem, hogyan törték le az önbizalmunkat az iskolában, hogyan akartak minket alázat és kemény munka címén arra nevelni, hogy csináljuk szépen, amit mondanak nekünk, szorgalmasan, mindent a saját érdekeink elé helyezve. Minden nap, 8-tól 4-ig és túlórában, valamint mindig illendően alábecsülve magunkat. Természetesnek tekintve a helyes választ, és falba verve a fejünket minden hibáért, ami ugye több, mint bűn. Aztán majd talán 40-egynéhány évesen közülünk kerül ki a „főosztályvezető úr”, aki hasonló szigorral, a saját tekintélye magasából oktathatja ki a fiatalokat. Kivéve persze, ha nőnek születtünk, mert akkor hamar beverjük a fejünket az üvegplafonba. Megvolt persze ennek az oka, nem nehéz kitalálni, milyen emberekre volt szüksége az iskolából való kilépéskor a társadalomnak.

Csakhát, azóta fordult egyet-kettőt a világ, és felnőtt egy olyan generáció, akinek esze ágában sincs elfogadni, hogy a negyvenes „főosztályvezető úr” alázatra oktassa. Akiknél a tanterv hasonlóan a lexikális tudásra és a túlterhelésre épít, csak ez a korosztály már ellenáll neki (jobb esetben a mi generációnkhoz tartozó szüleikkel együtt). Mert, ahogy a cikkíró is fogalmazott, nincs szándékában napi 8-10 órát olyasmivel tölteni, amit nem élvez, és nem azután akarja végre jól érezni magát, hogy úgymond „letett valamit az asztalra”. A türelem elfogyott, pisztácia meg nem is volt. 

És ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ők nem tudnak keményen dolgozni, ha akarnak. Én nem ezt látom a saját környezetemben (ez persze nem reprezentatív kutatás, de valamit azért csak elárul). Hajaj, de még mennyire tudnak, ha látják értelmét, és azt, hogy ebből eredmény lehet: piacképes diploma, külföldi egyetemi felvételi, jól jövedelmező startup. Csak értelmetlenül nem pörgetik a futógépet. És tök jogosan várnak megtérülést azért, amit tesznek. Teljesen indokoltan várnak el olyan fizetést, amiből nem kell számolgatni hó végén, amiből nyugodtan lehet elindulni az életben, családot alapítani, vagy éppen bulizni, utazni, jól érezni magukat. Nem húsz év múlva, nem a nyugdíjazáskor, hanem most, mert úgy mégis mikor kellene élni, ha nem épp a jelenben? Mikor kellene ezeket megtenni, ha nem fiatalon?

Nem hiszem, hogy nekünk, rutinos, "öreg" oroszlánoknak lenne jogunk lemorogni a fiatalokat

 Sokan szeretnek arra is hivatkozni, hogy egyszerűen csak keményen kell dolgozni, és akkor az majd megtérül, és jön a siker. Őszintén szólva, bármennyire is workoholic tudok lenni bizonyos helyzetekben, ezzel a mondattal sem tudok kritika nélkül egyetérteni. Mert aki készpénznek veszi, az könnyen tévútra juthat. Ugyanis ha ezt a kemény munkát úgy értelmezzük, ahogyan korábban tették, hogy ezerrel pörgetjük a mókuskereket, és mindent a saját jólétünk elé helyezünk az eredmények érdekében, á la Sztahanov elvtárs, akkor abból nem eredmény lesz, hanem csúnya kiégés.

Felejtsük már el végre ezt az „első a kötelesség, utána a pihenés” marhaságot! Most megint a 40-es generációval jövök: minket még arra neveltek, hogy első a lecke, utána a szorgalmi feladat, a különóra, a sport, a tanulmányi verseny, aztán utána lehet játszani, pihenni, bandázni, szerelmesnek lenni (jajistenem, csak a tanulás rovására ne menjen), meg bármit, amiről az iskolás kornak sokkal inkább kellene szólnia, mint a túlterhelésről. Persze csak ha maradt rá öt perced a kötelezők után, és a szigorú lefekvési idő előtt, mert ugye, holnap is teljesíteni kell, azt meg nem lehet kialvatlanul.

Nem véletlen, hogy a mai negyveneseknek a saját kárukon kellett és kell megtanulni, hogy csókolom, nem kell beleőrülni a melóba! Be kell tervezni a pihenőt, a hobbit, vagy akár azt, hogy néha kiülünk a Duna-partra, és bámulunk ki a fejünkből. Hogy nem lehet folyamatosan hasznosnak, szorgalmasnak lenni, sőt, jogunk van élvezni is az életet! Horribile dictu: akár még munkaidőben, sőt akár az iskolában is! Coachként lépten-nyomon azt látom, hogy az embereket szó szerint meg kell tanítani arra, hogy nem kell mindig teljesíteni. Nem véletlen, hogy mostanában kerültek előtérbe olyan fogalmak, mint például az énidő, és az, hogy erre igenis baromi nagy szükségünk van, ha nem akarunk savanyú fejjel, hamar megöregedni. Meg mondjuk az, hogy feltételek és „asztalra letett” teljesítmény nélkül is szerethetőek vagyunk.

Mégis, mikor kellene bulizni, ha nem fiatalon (meg középkorúan, meg öregen...)?
 Visszatérve a kemény munkára: tényleg mindig kifizetődik? Nos, nem mindig. Az a kemény munka, amit jó stratégia alapján, ésszel, átgondoltan végeznek, jó eséllyel persze előbb-utóbb ki fog. Ám ez a részlet, a jó stratégia a legfontosabb az egészben: egyetlen bajnok sem edz 0-24-ben, egész biztosan pontosan tudják, mikor kell pihenni, mikor kell feltöltődni, mikor kell egy kicsit lelazulni, és melyik az a verseny, amelyiken egyáltalán nem is kell elindulni. Na, pontosan így van ez az élsport világán kívül is. Időnként meg kell feszíteni azokat a bizonyos izmainkat, meg kell dolgozni a sikerért - ez nem kérdés. De utána kötelező ellazítani, lemasszírozni is őket ahhoz, hogy ne legyen sérülés a dologból. Akkor is, ha nem fizikai, hanem lelki izmokról van szó.

És a megtérülés még ekkor sincs 100 százalékban garantálva. Mert azért ne felejtsük el, hogy az is keményen dolgozott, akinek egy hirtelen és rosszkor jött sérülés miatt kimarad az olimpia, és az is, aki épp leszorul a dobogóról, mert egyszer rossz napja volt és 0,04 másodperccel lemaradt. Persze van olyan, hogy a kudarcból tanulni lehet, és legközelebb esetleg pont ez segít, de ez sem aranyszabály. Merjük már felvállalni, hogy van olyan, amikor nem jövünk össze, mi, meg a helyzet tanulsága. Ilyenkor ér egy ideig dühöngeni, és igenis ér elégedetlennek lenni, akár ahelyett is, hogy alázattal tudomásul vennénk, és megpróbálnánk valami jót belehazudni a szar helyzetbe. Ér elismerni, hogy mi nem tapasztalatot szerettünk volna nyerni az ügyön, hanem pénzt, paripát, puszilufikitüntit. 22 évesen is, meg 46 évesen is. Aztán persze ér összeszedni a megtépázott önbizalmat, és tovább próbálkozni, akár egyedül, akár segítséggel. 

Nem véletlen, hogy sokan csak felnőttként tanulják meg, hogy jé, az életet élvezni is lehetne
Szóval légyszi, nézzünk egy kicsit az általános, gyönyörűnek mondott emberi értékek mögé, és fogalmazzuk már meg, mit is értünk pontosan azok alatt! A végén lehet, hogy rájövünk, hogy nem nekünk, okos és tapasztalt (haha :) ) 40-eseknek van igazunk, hanem azoknak a fiataloknak, akik végre úgy akarják élni az életet, ahogyan annak értelme van: egyszerre eredményesen, és élvezettel. 

Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!

Ésszel, szívvel, lélekkel:
Judit

2018. április 6., péntek

Segítségre van szükséged a tavaszi megújuláshoz?

A KreDieSz, azaz a Kreatív Dietetika Szívből csapatával, különösen Kiss-Dalmadi Mariann dietetikussal már évek óta együttműködöm, ő az egyik olyan ember, akihez teljes nyugalommal fordulok tanácsért és szakértői információkért, ha elakadok, vagy olyan kérdést kapok tőletek, ami mélyebb dietetikai ismereteket kíván annál, amelyek nekem vannak.

Mariann és csapata most egy komplett tavaszi életmódprogrammal állt elő. Én már olvastam a programjukat, és nagyon gyorsan úgy döntöttem, hogy beépítem az életembe a rendszerüket. Ami különösen tetszik, hogy nemcsak testi megújulást kínál a program, hanem test-lélek-szellem egységében szemléli az embert, és mindhárom oldalról segíti a megújulást, a felfrissülést. 

Új életmódprogram a megújuláshoz

A másik dolog, amiért szívesen ajánlom a programot: olyan tanácsokkal segít, amelyek a legelfoglaltabb ember napirendjébe is beférnek, nem kell értük extrém módon kilépned a komfortzónádból, vagy extra fegyelemmel sanyargatnod magad. Nagyon közel áll hozzám a szemlélete, az étkezési ajánlásai, de a lélekre ható tanácsai is.

Mit ad neked a Tavaszi Megújulás Életmódprogram?

  • Gyakorlatias, hasznos információkat és ötleteket a családod és a saját egészséged megőrzésének, megújításának érdekében.
  • Segít, hogy kialakíts egy egészséges és kiegyensúlyozott életvitelt és gondolkodásmódot.
  • A fokozatosság elvét vallja, nem akarja egyik napról a másikra fenekestül felforgatni az életedet. A lassabb, de jól átgondolt programot, ezáltal a tartós eredményeket támogatja.
  • Egy egészséges középutat képvisel: szélsőségektől mentes, a hétköznapi halandók számára is tartható javaslatokat találsz a programban.
  • Segít eligazodni a rengeteg ajánlás útvesztőjében és rendet tenni a fejedben. A szerzők képzett dietetikusok - nem a netről ollózzák össze a cikkeket. Úgy gondolják, hogy laikusként nagyon nehéz eligazodni a sok info között, hogy mi az, ami hiteles forrásnak tekinthető. Rengeteg táplálkozási tévhit és félinformáció kering a neten. A program megfelel a jelenlegi hazai szakmai ajánlásoknak, megbízható információkat kapsz általuk.
  • Időt takarítasz meg, nem kell a megoldások után kutatni, mert mindent egyben kézhez kapsz.
  • Egy gyakorlatias programot, ami jól használható a mindennapokban.
  • Szerzői nemcsak azt írják le benne, hogy mit csinálj, abban is segítenek hogyan valósítsd meg, hogy tartós változásokat érj el.
  • Sok praktikus mellékletet is készítettek Neked a könyv mellé, hogy ne csak egy érdekes olvasnivalót kapj, hanem valóban át tud ültetni a leírtakat a való életbe is.
  • Ez nem egy fogyókúrás, alakformáló program, bár ha megfogadod a tanácsokat, az az alakodra is biztos jó hatással lesz, de nem ez az elsődleges cél. Az életmódprogram abban segít, hogy az egészséges táplálkozás és életmód alapjait elsajátítsd. Nemcsak a saját-, a családod egészségéért is sokat tehetsz, ha a mindennapjaid részévé teszed az itt leírtakat.
  • A táplálkozás mellett nagy hangsúlyt fektettek a szerzők a lelki egészségünkre, és a megfelelő mentális felkészülésre is – hiszen ezek nélkül nem megy az életmódváltás sem. Sok javaslatot összegyűjtöttek ahhoz, hogyan tudsz egészséges szokásokat kialakítani és tartós változást elérni.
  • Ez nem a szuper fittnesz mami képző, a programot kifejezetten krónikus időhiányban szenvedő anyukáknak írta a szerzőcsapat. Ha nincs napi több órád magaddal foglalkozni, akkor is nyugodtan belevághatsz.
  • Az itt leírtakat nyugodtan alkalmazhatod szoptatás alatt is.
Az életmódprogram alapja az egészséges táplálkozás is

Mit ne várj tőle?

  • Csodát
  • A megvalósítás a Te feladatod lesz, senki nem tud helyetted cselekedni: elolvasni és megvalósítani a leírtakat.
  • Gyors változást. A program célja kimondottan az, hogy lassabban, de tartós eredményeket hozzon.

Mikor nem való neked?

  • Ha betegség miatt speciális diétára kényszerülsz
  • Ha saját akaratodból folytatsz az általánostól nagyban eltérő táplálkozási formát (pl. vegán, paleolit diéta), ez esetben ez a program táplálkozási ajánlásai távol állnak az általad jónak tartott iránytól 
Az életmódprogram segít a megújulásban

 Mit kapsz, ha megvásárolod a Tavaszi megújulás életmód programot?

  • egy 56 oldalas ekönyvet, amiben megismerkedhetsz az egészséges életmód alapjaival. Az ekönyvet  pdf formátumban kapod meg.
  • 1 hetes mintaétlapot, pontosan kiszámolva, receptekkel. Az étlapot  2000 kalóriára tervezték, ami egy átlagos testsúlyú, középkorú, mérsékelt fizikai munkát (heti 1-2 óra sport/szellemi foglalkozású) nő igényeinek felel meg.
  • egy 4 hetes gyakorlati feladatsort a könnyebb megvalósítás érdekében
  • Praktikus, nyomtatható heti tervezőt (pdf)
  • Egyéb nyomtatható táblázatokat, melyek segítenek az új szokások kialakításában
  • Egy motivációs posztert (amit kinyomtathatsz vagy használhatsz a számítógép háttérképeként is)
  • A KreDieSz csapat gondolt a gyerekekre – és a játékos kedvű felnőttekre is – így készítettek nekik két színezőt is – a játékos egészségnevelés jegyében

A Tavaszi Megújulás Életmódprogram szerzői

  • Kiss-Dalmadi Mariann, dietetikus
  • Molnár-Nemes Márta, dietetikus
  • Csonkáné Netti – grafikus, derkoratőr

Mennyibe kerül mindez?

Az Életmódprogram ára 4990 Ft

Szeretnéd megrendelni? Nincs más teendőd, mint hogy írsz egy e-mailt a neveddel, a számlázási címeddel és az e-mail címeddel a zoldsalata@gmail.com címre, és 24 órán belül megkapod a további instrukciókat a fizetéshez. Az e-könyvet szintén e-mailben kapod majd.

2018. március 24., szombat

Tavaszi felfrissülés a fürdőszobában is

Bár az időjárás még télies, azért az illatok, az időnként kisütő nap, na meg a naptár is azt mutatja, hogy lassan tényleg itt a tavasz. Vagyis jöhet a sokat emlegetett tavaszi felfrissülés a fürdőszobapolcon is. Az ugyanis nem vitás, hogy tavasszal és nyáron az ember lánya más illatokkal szereti körülvenni magát, mint ősszel és télen: amikor hideg van, nálam a krémesebb, melegebb illatok a nyerők, míg amikor kisüt a nap, jöhetnek a finom virág- és gyümölcsillatok. 

És persze jöhet a narancsbőr-eltüntetés is. Szerencsére nem sok van belőle, de azt a keveset én bizony jobban szeretem kisimítani, mint szeretgetni. Akárki akármit mond, szerintem nem szép látvány. Persze ha van, van, nem kell depresszióba esni miatta, beszólni meg pláne senkinek nincs joga rá, de az meg a ló másik fele, hogy büszkén villogtatjuk az Instán, és csapkodjuk az asztalt, hogy márpedig szép. Úgyhogy én inkább bevetem ellene, amit lehet, aztán ami marad, az teljes nyugalommal jön velem a strandra. 

Máris mutatom, mi az, ami mostanában bevált - narancsbőr témában, illetve úgy általában, tavaszi arc- és testápolás jeligére.

Tavaszi fürdőszobapolc



1. Yamuna paprikás, növényi alapú masszázsolaj: kicsit féltem tőle, mert van, akit nagyon durván csíp (úgyhogy ha még nem használtad, kéretik nagyon óvatosan bánni vele, szemet, szájat, és főleg a gyerekeket messze elkerülni), de szerencsére nekem nem okozott nagy drámát. A benne levő kapszaicin (vagyis az a vegyület, ami a paprika csípősségét adja) felmelegíti az érintett területet, és szó szerint leégeti a narancsbőrt. Ha sportolás előtt kened fel, még jobb. Nálam kábé két napon belül már jelentkezett a hatása, méghozzá nagyon látványosan. Ebben a műfajban a legjobb cucc, amivel mostanában találkoztam.
2. Barnängen Midsommar Glow testápoló olaj: ha már testápoló olajok, akkor ne maradjon ki a másik kedvenc sem, a svédek nyárias illatú olaja. Nagyon tetszik a szó szerint ragyogó illatkompozíció, ami egy kicsit már a nyarat idézi, ha az még odébb is van. (És hát, szeretjük a svédeket, na :D )
3. FA Island Vibes Fiji Dream tusfürdő: a dinnyés illatú tusfürdő először a kisebbik fiamnak tetszett meg, de én is használom. Ami azért fura, mert eddig azt hittem, hogy nem annyira szeretem a dinnyeillatot, erre most kiderült, hogy mégis. Az első napsugaras, melegebb napokra pl. éppen jó lesz.
4. NIVEA MicellAir Micellás arctisztító: a micellás vizek sem voltak eddig nagyon nagy barátaim, de a NIVEA új micellás arctisztítói nagyon durván hatékonyak. Olyankor használom őket, amikor komolyabb sminket kell leszednem az arcomról, és ezt a feladatot tökéletesen el is látják.
5. LUSH Free Rangers fürdőbomba: ez a cuki csirke a LUSH húsvéti kollekciójából való, pezseg, zsizseg és finom bergamott-illatot áraszt. Megint csak kedvenccé vált, pedig a feketeribizli, a dinnyéhez hasonlóan sosem volt az én illatom. De ezt most nagyon jól megkomponálták, szóval a csibével szoros barátságot kötöttünk.
6. Bioderma Node A sampon: egy ideje küzdök az érzékeny fejbőrömmel, de most végre egy bőrgyógyász elárulta a tutit, mire lehetek allergiás: methyl-isothiazolinon-nak hívják a kis drágát, és elég sok kozmetikumban benne van, sokszor még a bio cuccok sem teljesen mentesek tőle (ezek a márkák viszont igen). Ő javasolta a Bioderma Node A sampont is, ami garantáltan kímélő és mindenmentes. Kipróbáltam, eddig tökéletesen bevált. Vagyis korpásodás, kiszáradó fejbőr végre kiiktatva, hurrá! :)
7. The Body Shop Oils of Life intenzíven revitalizáló esszencia: az Oils of Life sorozat, amelyben a feketeköménymag-olaj, a kaméliamag-olaj és a csipkebogyó-olaj jó hatása egyesül, régóta a kedvencem. Ez az arctisztítás után, de még krémezés előtt bevethető, könnyű szérum fantasztikusan simítja az arcot, és semmilyen zsíros utánérzetet nem hagy.

Ha úgy gondolod, hogy másnak is hasznára lehet a cikk, megköszönöm, ha megosztod a linket (a cikket viszont légy szíves, ne másold). A Zöldsaláta Facebook-oldalán mindig találsz valami újat, képes illusztrációkért pedig kövess az Instagramon!

Ésszel, szívvel, lélekkel:
Judit

 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...